A mai napig rejtélyek és misztériumok övezik az interszexualitást. Én életemben először egy Stephen King regényben olvastam róla, és fiatal tinédzserként azt hittem pusztán az író kitalációja.
Az elmúlt évtizedekben az interszex embereket hermafroditának hívták, ám ez az elnevezés napjainkra annyi negatívumot és ítéletet hordoz, olyannyira diszkriminatív, hogy jóérzésű ember már nem ejti ki a száján. Az orvosi szakirodalom a megbélyegző jelzők helyett a DSD (disorders of sex development), azaz szexuális fejlődési zavar kifejezést használja. Azonban számos interszex szervezet ezt is ellenzi, mivel állapotukat ezzel a jelzővel úgymond patologizálja, és feleslegesen, orvosilag kezelendőnek állítja be.
De mi is az az interszexualitás?
A hivatalos megfogalmazás szerint az interszexuális, vagy interszex emberek olyan biológiai nemi jellegzetességekkel rendelkeznek, amelyek nem sorolhatók be kizárólagosan sem tipikus női, sem tipikus férfi kategóriába, vagy mindkettőnek megfelelnek. Különbözőségeik megjelenhetnek kromoszómáikban, hormonális szinten, vagy nemi jellegeikben, tehát gyakran nem is hordoznak kívülről látható jegyeket. Számukat csak megbecsülni lehet, de a legtöbb számítás gyakoriságukat a népesség 0,5-1,7% közé teszi, vagyis az nterszexualitás körülbelül olyan gyakori, mint a vörös haj.
Tájékozatlanság és előítélet
Talán azért is berzenkednek sokan és diszkriminálják az interszex embereket, mert vajmi keveset tudnak róluk. Mindez a „tudatlanság“ olyan súlyos következményekhez vezet, hogy voltak olyan szülők, akik csecsemőgyilkosságot követtek el, vagy pusztán emiatt a másság miatt elhagyták gyermeküket. De világszerte bevett gyakorlat az is, hogy az interszex csecsemőket és gyermekeket műtéti, vagy hormonális csonkító és normalizáló műtéteknek vetik alá, hogy elkerüljék a társadalmi stigmatizációt. Ezek a műtétek, mivel inkább plasztikai, mint orvosi jellegűek, zömében a gyermekek beleegyezése nélkül történnek. Nem csoda hát, hogy ezek a beavatkozások visszafordíthatatlan pszichés és fizikai károkat okoznak elszenvedőiknek, amely aztán egy életen át végigkíséri őket.
2015-ben a világon elsőként Málta és Görögország fogadott el olyan törvényt, amely védi az interszex embereket a hátrányos megkülönböztetéstől, Máltán külön törvény védi az interszex emberek testi önállóságát és integritását.
A fejlődés egy ága?
Miért ne tekinthetnék az interszexualitásra úgy, mint az evolúció olyan hajtására az élet fáján, amelyben nincs szükség partnerre a reprodukcióhoz? Nem állítom, hogy ez esetleg egy fejlettebb lépcsőfok, de azt sem, hogy nem. A természet csodákra képes, az evolúció pedig egyre tökéletesíti az élőlényeket. Talán egy pillanatra érdemes megállni, és elgondolkodni azon, hogy valahol az emberi faj is elkezdte. Voltak olyan fajok, amelyek kihaltak, voltak olyanok, amelyek kiállták az idő próbáját. Egy biztos, a folyamat nem áll meg, és tökéletesedik. Talán az a legjobb, ha hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát, és ha nem avatkozunk bele, az is meglehet, hogy valami csodálatos dolog alakul ki belőle.
Talán eljött az idő, hogy attól függetlenül, hogy valakinek kék a haja, az átlagostól eltérő a szexuális beállítottsága, vagy elsőre szokatlan attribútomokkal születik, elfogadjunk olyannak, amilyen. Mert mindenek felett emberek vagyunk, és hiszem, hogy nem a fizikai valónk, hanem az határoz meg mindannyiunkat, hogy emberként hogy teljesítünk az élet színpadán.
Forrás: Health
Nyitókép: LaylaBird/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Bizarr fétis vagy a környezettudatosság új szintje? Minden, amit tudnod kell az ökoszexualitásról (18+)
- Lehet, hogy te is demiszexuális vagy, csak még nem tudsz róla? (18+)
- 11 dolog, amit nem biztos, hogy tudtál a női orgazmusról (18+)
