Bár már sok év eltelt azóta, hogy gyermekként magába szippantott J. K. Rowling mágikus története, azért a mai napig közel állnak a szívemhez a Roxfort diákjai és tanárai. Sőt, néha elgondolkozom azon, milyen sokat segítene nekem egy-két bűbájtan óra.
J. K. Rowling annyira fantasztikusan egyedülálló világot teremtett meg a Harry Potter könyvsorozatban, hogy korosztálytól függetlenül mindannyian ugyanazon gondolkoztunk a kötetet olvasása közben: bárcsak létezne az a bizonyos átjáró a varázslók világába a King’s Cross pályaudvaron! Én ugyan már elfogadtam, hogy sajnos örök mugli létre lettem kárhoztatva, és nem vár rám a Roxfort Expressz a 9 és ¾-ik vágányon (pedig el is látogattam a kérdéses falhoz Londonban), de azért egy nehezen induló reggelen még álmodozom arról, milyen jó lenne kölcsönvenni néhány mágikus tárgyat és bűbájt Harry Pottertől és a barátaitól. Rögtön azután, hogy rám találna a hozzám illő varázspálca…
Huss és pöcc! – Avagy mindent egy mágikusan szuper munkanapért
Kezdő boszorkányként egyébként kapásból Albus Dumbledore irodáját céloznám meg, egészen pontosan az ott található Merengőt. A professzor ennek az edénynek a segítségével szabadult meg a fejében kavargó gondolatoktól és emlékektől. Erre pedig hatalmas szükségem lenne ahhoz, hogy megtisztíthassam az elmémet a munkakezdés előtt, különben 15 percenként elkalandozik majd a figyelmem a feladataimról. Például arra, hogy mit vegyek ajándékba az egyik barátomnak a közelgő születésnapjára.
Hasonlóan hasznos lenne számomra a Suvickus, azaz a Tisztító bűbáj is, hogy egy csillogó-villogó, rendezett íróasztalon foghassak hozzá az aznapi teendőimhez. Egy káosz uralta helységben ugyanis lehetetlen koncentrálni a munkára. A napindításhoz bevetném az Invitót, vagyis a Begyűjtő bűbájt, amivel elérhetem, hogy egy bizonyos dolog (jelen esetben a gőzölgő lattém) a kezembe repüljön anélkül, hogy egy lépést kellene tennem felé.
Mivel a kávé (pontosabban a koffein) általában nem üt be azonnal, az utálatos reggelek sokszor dementorként támadnak rám, hogy minden életkedvet, reményt és boldogságot kiszívjanak belőlem. Az Expecto Patronum, tehát a Patrónus bűbáj éppen ezért nélkülözhetetlen lenne a képzeletbeli tarsolyomban. És hogy milyen lenne a patrónusom? Harry édesanyja, Lily Evans után szabadon az enyém is egy őz formájában jelenne meg.
Varázslat felsőfokon
Irodai dolgozók számára (vagy azoknak, akik hozzám hasonlóan sajtóeseményekre járnak) a hoppanálás is életmentő lehetne, mert a tömegközlekedés lassúságát és kényelmetlenségét elkerülve gyakorlatilag egy szempillantás alatt bárhol ott lehetne teremni – ja, és még bérletet sem kellene váltani hozzá. (De ha más nem, a hasonló célra kialakított, egy bizonyos végpontra szállító Zsupsz-kulcsért is hálát adnék…)
Bár a home office munkavégzés közben nem sok emberrel találkozom, a Legilimens, azaz a Gondolatolvasó bűbáj néha azért jól jönne, amikor egyszerűen nem tudok rájönni, pontosan milyen elvárásoknak kell megfelelnem egy adott feladat esetében. Végtére is, ki ne akarna időről időre belelátni a főnökei fejébe? És annak ellenére, hogy SENKIT se biztatnék sötét varázslatokra, az Exmemoriam, vagyis a Felejtésátok azért megóvhatna azoktól az alkalmaktól, amikor egy kicsit megcsúszok a határidőkkel…
Ezért örülnék Hermione időnyerőjének is, mert azzal meghosszabbíthatnám az időt, ami a rendelkezésemre áll. Én pedig mindenkinél jobban élvezném azt, ha 24 óra helyett 48 órával gazdálkodhatnék egy nap.
Nyitókép: RTL Klub Sajtóklub
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- 11 érdekesség a roxforti tanárokról, ami még a legnagyobb Harry Potter-fanokat is meglepheti
- A varázslatos portugál könyvesbolt, ami kiköpött mása a Harry Potter-filmek egyik helyszínének
- Harry Potter szereplők akkor és most – mi történt azóta a színészekkel?
