Romantikus regények és hollywoodi filmek után biztosan neked is van egy elképzelésed arról, milyen a házasság. De vajon mi a valóság? Kolléganőnk néhány hónappal az esküvője után összeszedte a gondolatait a témában.
A házasság nagyjából az óvoda óta szerepel a terveim közt. Emlékszem, amikor kiscsoportosként az akkor már majdnem iskolás Petivel játszottam a medencében, biztos voltam benne, hogy egy napon ő lesz a férjem. Utána középsőben, amikor kiderült, hogy Bálint ugyanabba az osztályba fog járni, ahova én, megnyugodtam: nem kell elszakadnom a jövendőbelimtől. Mert akkor már őt szerettem volna vőlegényemnek. Alsóban, amikor Józsi és Oli összevesztek valamin (én persze biztos voltam benne, hogy rajtam vitáznak), rendesen szorongtam, nehogy két lovagom közül az egyik megsérüljön. Még sokáig sorolhatnám a fiúkkal kapcsolatos ábrándjaimat, amik később sem sokat változtak, egészen az egyetemig, de egy dolog közös bennük: minden „szerelemben” relatíve gyorsan láttam magam az oltárhoz vonulni. Gyönyörű menyasszonyi ruhában, hatalmas fátyollal, olyan esküvőn, amit a hollywoodi filmekben láttam… mert persze, faltam a romantikát. Eleinte tündérmese, majd könyv és mozgókép formájában is.
Ennek persze, volt jó és rossz oldala egyaránt. Egyrészt beindult a képzeletem, amit a munkámban is tudtam kamatoztatni, másrészt pedig minden iromány és romcom újabb adag üzemanyag volt az esküvőről, illetve a házasságról szóló elképzeléseimhez. Aztán jött a nagy szerelem, és minden másképp alakult. Na jó, sok minden. Négy kisebb, egyébként teljesen hétköznapi példát szeretnék most elmesélni, hogy mi volt az ábránd, és ehhez képest házasságunk eddigi kevesebb, mint fél éve alatt mit dobott a gép, vagyis hogyan alakult a valóság.
Házasság a fejedben vs házasság a való életben
Kezdhetném az esküvővel is, mert már az is teljesen más volt, mint amire kislányként vágytam, de a kalandok és változások után így volt tökéletes. Ezt már aznap is tudtam, és máig így gondolom. Utána, ahogy a nagy könyvben meg van írva, jöhet a csodás egzotikus nászút… gondoltam én. A valóság viszont egész másképp alakult: Bali, Madagaszkár vagy Dél-Kalifornia helyett egy brnói sörtúra várt ránk pár nappal az esküvőnk után. Néhány héttel később pedig egy kis horvát nyaralóhely felé zötykölődtünk egy kilencfős kisbusszal, a legjobb barátainkkal, négy gyerekkel és egy nagymamával. Egyiket sem nevezném éppen idilli, romantikus nászútnak, de mindkét utazás tökéletesen sikerült. Ha visszamehetnék az időben, ugyanígy csinálnám.
Sokáig élt a fejemben az a kép is, hogy amikor majd házasok leszünk, a párommal szinte mindenhová együtt megyünk. Nos, ehhez képest a valóság: neki elég sok fix elfoglaltsága van munkaidőn kívül, tehát én is magamnak szervezek barátnős programokat. Vagy örülök, hogy lett némi énidőm, és sütök valamit, a kutyával vagy a növényeimmel foglalkozom, esetleg végignézem azt a sorozatot, amiből már csak pár rész van, de eddig nem volt rá idő… szóval mindenki elfoglalja magát egyedül is. Nálunk erre mindkettőnkben van igény, és ez jól is működik. És amikor végre egy randi kedvéért kiszakadunk a hétköznapokból (nagyjából kéthetente), nagyon tudunk örülni a közös időnek és egymásnak.
Jóban, rosszban…
Még tinédzserként is úgy képzeltem, hogy a házimunkát a feleség és a férj együtt végzi el otthon, esténként, arcukon olyan boldog mosollyal, amivel akár egy fogkrémreklámban is szerepelhetnének. Aztán az élet úgy hozta, hogy sokszor nekem jut előbb eszembe a mosás, a mosogatás, vagy az én kezem éri el előbb a porszívót. Emlékszem, a férjem még a házasságunk első napjaiban meg is jegyezte, hogy mostantól másképp lesz: övé a mosogatógép ki- és bepakolása. Ez a főszabály nagyjából egy napig volt érvényben… cserébe viszont volt, hogy kimosott, kiteregetett, vagy megtalálta a bekapcsológombot a porszívón. Szóval a lényeg nálunk a házimunka terén sem a leosztás, hanem a megosztás.
A kánikulában ritkán úszom meg a megfázást, aminek fő okai a nagy meleget elviselhetővé varázsoló klímaberendezések. Szóval a házasság első heteiben máris a hollywoodi filmekből ismert „egészségben, betegségben, jóban rosszban” résznél tartottunk. Szerencsére a „míg a halál el nem választ” nem merült fel, csak egy kis nátha. És én elégedetten mosolyogtam magamban, hogy semmi baj, hiszen van, aki ápoljon. Ez nagyjából a felismerés utáni másodpercekben megdőlt, hiszen elég volt egy kósza pillantás a naptárra, hogy kiderüljön: a férjem elutazik. Szóval főzhettem magamnak a teát abban a két és fél napban, amikor a megszokottnál többször fújtam az orrom. Semmi dráma, tényleg, csak azért mesélem el, mert ez sem az ábrándjaim szerint alakult.
A házasság, mint erős vár
Ha hozzám hasonlóan nálad is sok apróságról bizonyosodik be, hogy a házasságban azért másképp működik, egy dolgot ne feledj. Hogy az egész kettőtök kapcsolatára épül, ami úgy formálódik folyamatosan, ahogy a gyerekek kezei közt a gyurma. Vagy a formákba öntött homok. Én azt a képet szoktam látni magam előtt, hogy mi vagyunk a játszó gyerekek, a mi kezeink közt alakul, hogy mi jön ki a formákból. Vagyis, hogy hogyan formálódik a házasság.
Szóval szerintem elsősorban rajtatok múlik, mit süttök abban a bizonyos homokozóban, vagy mennyire lesz nagy, erős a homokvár. Építsétek, szépítsétek együtt, vigyázzatok rá. Az elképzeléseken pedig mindig lehet közösen finomítani, csiszolni. Sőt, nemcsak lehet, hanem kell is, mert közös munkával fogtok igazán erőset és szépet alkotni!
Nyitókép: Westend61/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 4 dolog, amiből a szakemberek szerint megjósolható, hogy sikeres lesz-e egy házasság
- Julia Roberts 20. házassági évfordulóját ünnepli, a képekről süt, hogy még ma sem tud betelni férjével
- 77. házassági évfordulójuk kapcsán készülhetett el egy idős pár első esküvői fotója
