„Ennyi hazugság már a világon nincs” – mondta a gazdim, majd eldobta azt a fura kütyüt, amiben percekre el szokott veszni, és belesírt a párnájába. Századszor is. Bezzeg ha rám hallgatott volna, kezdettől tudhatta volna, hogy ez a pasi se őszinte.
Macskának lenni kellemes, gondtalan, mondhatni szuper dolog: bőségesen kijár az étel és a víz, annyit alszom, mosakszom és pózolok a tükrök előtt, amennyit csak akarok. Nyugalmamat senki és semmi nem zavarja… vagyis mostanában mégis. A gazdám, aki egy nőstény, mostanában nagyon furcsa lett. Nem jár el annyit itthonról, lógatja az orrát és sokat törölgeti a szemét (többször, mint az enyémet, mikor allergiás lettem az olcsó tápra, amit egy jól irányzott szökés során felfaltam a szomszéd macskák elől). És többször akar ölbe venni, simogatni, amit csak annyira szeretek, mint a végbélhőmérőzést. De néha hagyom magam, hátha akkor kiböki végre, mi baja van… aztán hátha békén hagy.
Már napok óta hallgatom a nyávogását, engem szóhoz se hagy jutni. Mosdani se tudok tőle, mert nyilván rögtön ott terem és ölbe vesz. És csak 16 órát hagyott aludni… ez rettenetes. Ma-holnap ráncos leszek, ha nem tudom rendesen kialudni magam. Mi a csoda lehet a baja? Képzeljétek, ma rájöttem! Nem volt őszinte vele a kandúrja.
„Ennyi hazugság már a világon nincs” – mondta, majd eldobta azt a fura kütyüt, amiben percekre el szokott veszni, és belesírt a párnájába. Századszor is. Hát, kedves gazdám, ha rám hallgattál volna, az egészet elkerülhetted volna. Mert hogy mi macskák mindent tudunk a hazugságról! Hadd vezessem le neked, honnan kellett volna látnod, hogy ez a kandúr sem őszinte!
Hazugságról árulkodhat, ha így viselkedik a pasi
Persze, az elején, amikor abba a rózsaszín tokos kütyüdbe nyávogtál a barátnőidnek, hogy jajj ez a pasi, ez most más, meg ez szerelem, még fel voltál dobva. Kikented magad, amikor elmentél itthonról, előkerült a szagosabb üvegcséd, és több ruhát dobáltál ki a szekrényből reggelente. Ez nekem csak jó volt, legalább volt min aludni meg kiöklendezni a macskaszőrt.
Aztán egyre többször nyávogtál a fiúnak is a kütyübe. Fel is hívtad ide, naná! Az én területemre. Ki lettem ebrudalva a szobából, míg ti olyan hangokat produkáltatok, mint a párzó elefántok. És még mi, macskák vagyunk hangosak szerintetek a párzási időszakban, ezt kikérem magamnak!
De volt, hogy az asztalnál ültetek, és előkerült a kedvenc sonkám, és még pár finom falat. A kandúr bájolgott, dörgölőzött, de amikor kérdeztél tőle valamit, izzadni, remegni kezdett. Emlékszel? Megváltozott a tekintete és a gesztusai is. Már akkor azt mondtad neki, hogy hazugság, amit mond, és hogy kívül tágasabb. Fel is csillant a szemem, mert akkor megkaptam volna a maradék sonkát. De ő magyarázott valamit a szociális szorongásról, te meg bevetted. Arra kellett volna figyelned, mennyire megváltozik a viselkedése is olyankor, amikor nem őszinte veled!
Más lesz a beszéde, ha hazugság van születőben
És a beszéde is megváltozott olyankor. Volt, hogy dadogni kezdett, máskor szófukar lett és a földet nézte. Néha meg olyan volt, mintha egy csapot nyitott volna meg, úgy ömlött belőle a szó. Mindenről tudott egy újabb alsztorit, mindenhez hozzáköltött még pár részletet. De amikor visszakérdeztél, úgy cikázott össze-vissza a sztorikban, mint amikor én vetődöm jobbra-balra, fel-le a lézerfény után.
Te sírtál, ő bocsánatot kért, és jött egy századik történet. Te elhitted, a nyakába borultál. Ő pedig elégedetten vigyorgott, majd befalta az utolsó falat sonkát.
Nekem, mint az emberekhez remekül értő racionális lénynek az is feltűnt, hogy ez a kandúr mást mond a szájával, mint a testével. Mintha a testbeszéde, a gesztusai más nyelvet beszéltek volna, mint amit szavakkal kifejezett. Volt, hogy eltakarta a száját, máskor a pókot kereste a szemével a lapátos sarokban (elzavartam már, nagyon szívesen!), megint máskor a szeme össze-vissza járt, vagy épp túl mereven bámult téged. De emlékszel, amikor egy kérdésed után ösztönösen hátralépett? Az is vörös zászló!
Persze, nem szabad csak a beszéd vagy csak a gesztusok alapján következtetéseket levonni, de szerintem figyelni kell. Abból olyan nagy baj nem lehet. Egyébként, ha nekem nem hiszel, nézd csak meg, mit írnak a hozzáértők: hát, ugyanezekre figyelmeztetnek! Nem érdekes?!
Miért hazudnak az emberek?
Hogy ti, emberek miért hazudtok, annak a professzoraitok szerint nagyon sok oka lehet. Vannak, akik traumáik miatt, mások szégyellik magukat ezért vagy azért, úgyhogy inkább költenek egy álvalóságot és azt kommunikálják kifelé. Megint másoknak a személyiségükkel történt valami baj, azért nem mondanak igazat. De olyan is van, akit egyszerűen élvezettel tölt el a hazugság.
Mások azért füllentenek, hogy még ne kelljen elmesélniük, ha megházasodnak vagy kicsinyeik születnek. Ez persze, nem rossz hazugság, mert időnyerés a célja, nem bántás vagy manipuláció. De vannak olyan hazugságok, amelyek aprócskák ugyan, mégis meg lehet bántani velük valakit. Meg olyanok, amikkel végképp pontot lehet tenni egy kapcsolat végére. Mint ahogy a tietekre is pont került.
Hogy a kandúrod melyik típusba tartozott, kedves gazdám, azt nehéz lenne megmondani. De egy biztos: a következőnél inkább hallgass rám, és figyelj a jelekre, hogy megkíméld magad a szívfájdalmaktól. A sonkát pedig ne add másnak, az hadd maradjon meg nekem.
Nyitókép: cottonbro/Pexels
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Ezek a leggyakoribb hazugságok a randiappokon
- Megcsalás után megbocsátás? Így építsétek vissza a bizalmat a kapcsolatotokban
- Kompromisszumokat kötsz vagy áldozatokat hozol a párkapcsolatodban? Válts nézőpontot!
