A gyászt leggyakrabban a halállal társítjuk, azonban sok más élethelyzet is kiválthat gyászreakciót, amikről nem beszélünk eleget.
Amikor azt látjuk, hogy mennyi tragédia és haláleset van odakint a nagyvilágban, akkor hajlamosak vagyunk a saját problémáinkat elbagatellizálni. Bűntudatot élünk meg és úgy véljük, hogy nincs jogunk rosszul érezni magunkat a „jelentéktelenebb” veszteségeink miatt. Ezeknek a hétköznapi gyászoknak a feldolgozása éppen ezért sokszor nehezebb is lehet, mint a továbblépés egy haláleset után, hiszen a társadalom részéről erős a gyászérvénytelenítés. Vagyis nem beszélhetünk az érzéseinkről, így a helyzettel való megbirkózás sem egyszerű. Azonban a gyász és a fájdalom minden esetben valid, függetlenül attól, hogy kis vagy nagy veszteség ért minket. Sőt, hasonló lefolyású érzelmeken, szakaszokon megyünk végig ilyenkor, mint a klasszikus gyász esetében és ugyanúgy igyekszünk mindenáron megszüntetni a gyötrelmet. Ezért annyira fontos, hogy felismerjük a gyász különböző formáit, mert csakis így tudunk empatikusabbak lenni másokkal és önmagunkkal is.
1. Meddőség
A WHO legfrissebb jelentése szerint a felnőttek 17, 5 százaléka meddő, vagyis minden 6 emberből 1 küzd a gyerekvállalással a világon. Ma már globális problémának tekintjük a férfiak és nők terméketlenségét, és anélkül, hogy fejtegetnénk az okokat, fontos megérteni, hogy ez mennyire kilátástalan és kegyetlen küzdelem egy kisbabáért, amiben ráadásul az ember lelke szépen lassan felőrlődik. Mégis sokszor érzéketlenül olyan kijelentéseket teszünk, amik leértékelik ezt az élethelyzetet. „Csak rástresszeltek. Majd jönni fog, amikor nem akarjátok ennyire” − az ilyen és ehhez hasonló mondatok a legfájdalmasabbak a nehezített teherbeeséssel szembenéző pároknak.
A meddőséget nemcsak azért tekintjük gyásznak, mert nem kaphatjuk meg a legnagyobb vágyunkat, egy kisbabát, hanem azért, mert ezen felül rengeteg járulékos veszteség kapcsolódik hozzá. A meddőséggel elveszítjük a jól működő test illúzióját, a közös család álomképét és emellett meg kell küzdeni a kudarccal és bűntudattal is. És ami különösen kínzóvá teszi a termékenységi problémákat, az az, hogy láthatatlanok, mert még mindig tabuként kezeljük őket.
2. Egy kapcsolat elengedése
A társas kapcsolatok felbomlása − legyen az szerelem vagy barátság – mindig rendkívül fájdalmas. Egy olyan embernek fullasztó a hiánya, akivel közös élményeid voltak, akire számíthattál és átsegített a nehéz pillanatokon, majd egyszer csak kilép az életedből. Ilyenkor gyakran kulcsra zárjuk a szívünket, hogy a veszteségérzést el tudjuk viselni. Sajnos még többször fordul elő az, hogy a szakítás után sem kapjuk meg a kellő támogatást a környezetünktől. A „jobb neked, nélküle” csak hamis vigasz, és ha nem gyászoljuk meg kellően a kapcsolatot, akkor olyan öreg hibákba eshetünk, minthogy túl korán ugrunk egy újabb viszonyba, még mielőtt lezárnánk érzelmileg az előzőt. Sőt, a gyász akkor is érvényes és megkérdőjelezhetetlen, ha te voltál az, aki véget vetett a kapcsolatnak, mert a búcsú ebben az esetben is lehet ugyanolyan fájdalmas.
3. Költözés
Az olyan pozitív életesemények is járhatnak gyászreakcióval, mint a költözés. Az új helyre és az új életbe bele kell rázódni és ez legtöbbször azzal jár, hogy új szokásaink, szomszédjaink és új életritmusunk lesz. Ugyanakkor ott van az is, hogy a régi házhoz érzelmek és emlékek fűznek minket, amiktől nehéz elszakadni. Lehet, hogy ez volt az első közös otthonotok, vagy a ház, ahol a kisbabátok született, bárhogy is, de a régi életünket magunk mögött kell hagyni. Ilyenkor is érdemes időt hagyni a változás megszokására és a gyász megdolgozására.
4. Egy életszakasz lezárása
Hasonló módon minden olyan életszakasz-váltás gyásszal járhat, ahol a korábbi önmagunktól kell búcsúzni. Ilyen lehet a házasság, a szülővé válás vagy az, amikor kirepülnek a gyerekek a családi fészekből. Ezek a normatív krízisnek nevezett időszakok azért rendkívül nehezek, mert a jogfosztott gyász kategóriájába tartoznak. Vagyis illegálisnak éljük meg a fájdalom és gyász érzését ilyenkor, mert a társadalom azt közvetíti, hogy nincs jogunk így érezni. Ezekről általában nem beszélhetünk, mert megpecsételnek miatta. Gondoljunk csak azokra az anyákra, akik a gyerek születése után úgy érzik, hogy elvesztették önmagukat, már soha többet nem élhetik meg azt, amilyenek korábban voltak. Mit reagálunk? De hát most született gyereke, mit panaszkodik?! Ellenben ilyenkor, ebben a nagyon is természetes állapotban, pont együttérzésre lenne szükségünk, hogy le tudjuk zárni az előző életszakaszt és felfedezhessük a pozitívumokat az újban.
5. Képesség elvesztése
Gyászt élhetünk át ugyanakkor minden olyan esetben is, amikor valamilyen képességünket elveszítjük, vagy a testünk változik. Legyen szó egy súlyos betegségről, fogyatékról, vagy csak az idő múlásáról, aminek következtében már nem olyan egyszerű leguggolni vagy szaladni. Mi emberek, folyamatosan kontrollra és állandóságra vágyunk és amikor ezt veszélyben érezzük, akkor depressziós tünetek, szorongás lehetnek úrrá rajtunk. Emlékeztessük magunkat arra, hogy ez normális. Jogosan érezzük magunkat rosszul a legyengült fizikai állapotunk miatt, a lényeg csak az, hogy ebbe ne ragadjunk bele. Az el nem gyászolt veszteség vagy a túl sokáig tartó gyász ugyanannyira káros. A növekedés és gyógyulás érdekében az a legjobb, ha tudatosítjuk, hogy minden gyász érvényes, mondjon bárki bármit, és a magunk eszközeivel vagy egy szakértő segítségével próbáljunk felülkerekedni a fájdalmainkon.
Nyitókép: globalmoments/ Getty Images
