A fóbia nagyon sok mindenre kiterjedhet, félhetünk a víztől, magasságtól, tömegtől, pókoktól. Ezeknek a hátterében többnyire valamilyen traumatikus „élmény” húzódik.
A fóbia egyfajta szorongásos zavar, amely nagyon erős, sokszor irreálisan intenzív félelmet okoz egy bizonyos tárgytól, élőlénytől vagy szituációtól. Aki valamilyen fóbiával küzd, többször tapasztalhatta a zavaró tüneteket is: a pánikreakció, a légszomj, a remegés, az adott helyzettől való leblokkolás, vagy a menekülési kényszer érzése egyaránt jelentkezhet ilyenkor.
Gyakran úgy tűnik, hogy legszerencsésebb módja ezeknek a kiküszöbölésre, ha kerüljük azokat a szituációkat, amelyek kiválthatják a félelmeinket. De az élet nem egy steril dobozban zajlik, nem tudjuk minden körülmények között ezektől magunkat függetleníteni. Nyilván, aki fél a magasságtól, az nem a repülős utat választja, vagy nem ül fel egy óriáskerékre. Aki a vízben nem érzi komfortosan magát, az nem túl gyakori vendég az uszodákban. Aki a tömegtől retteg, az valószínűleg nem vágyik egy nagyszabású koncertre.
Gyerekkori trauma is okozhatja
De vajon jó megoldás-e az, ha távol tartjuk magunkat a félelmet kiváltó helyzetektől? Gyerekként nagyon erősen rettegtem a víztől, mert rögtön az első iskolai úszáson Ignác bácsi úgy vágott bele a medencébe, hogy szinte sokkot kaptam. Akkor még nem tudtam úszni, a medence sem volt igazán otthonos közegem, ezért azt érte el, hogy minden keddi napon, amikor úszni jártunk, belázasodtam. Így jogos volt a távolmaradásom, és sokáig úgy tűnt, az úszás kimarad az életemből. Jó pár év múlva voltam csak képes magántanárnál megtanulni, akinek én is rendesen feladtam a leckét az addigra egyértelmű fóbiámmal, így szerintem ő, még nálam is boldogabb volt, amikor befejeztük a tanfolyamot.
Ebből a kis történetből is kiderül, hogy kellett egy rossz élmény a fóbia kialakulásához. Ami így utólag számomra is nevetségesnek tűnik, de akkor azért komoly lelki traumaként éltem meg a helyzetet. Az ehhez hasonló specifikus fóbiák, amikor tehetetlennek érezzük magukat, soha nem alakulnak ki ok nélkül. Aki egyes állatoktól, kígyótól, póktól fél szinte betegesen, az valószínűleg egy mese vagy egy film, netán egy gyerekkori ijesztgetés tartja a hatása alatt. Emlékszem, amikor a fiam megszületett, a gyerekorvos a sok jó tanács mellett, azt is javasolta, hogy soha ne ijesztgessük büntetésként olyan állattal, vagy helyzettel, ami szorongást válthat ki benne. Mert ezek akkor is rögzülnek az agyban, ha a valóságban soha nem fog azzal az állattal találkozni, amivel „rettegésben” tartjuk.
Ne keltsünk félelmet a gyerekben!
Egy gyerekkori barátnőmet, – aki fiúkat meghazudtolóan volt eleven- mindig azzal fenyegették a szülei, hogy ha nem viselkedik jól, akkor beadják az intézetbe. Ennek megerősítéseképpen néha el is sétáltak vele arra, hogy jól jegyezze meg, akár ott is kiköthet. Ebből a nem túl szerencsés szülői intésből lett felnőttkorára pánikbeteg, amit hosszas terápiával tudott csak leküzdeni, és abba az utcába, ahol az intézet volt, be sem merte tenni a lábát évtizedeken keresztül. Nemrég mesélte, hogy akkor érezte, hogy talán túl van ezen az egészen, amikor 15 év után, először elment arra a környékre.
Ezért különösen fontos, hogy semmilyen „jó szándék” vagy nevelési célzat ne arról szóljon, hogy valami félelmet keltsen. Mert ezek a velünk hordozott érzések az élet minden területén kihathatnak a viselkedésünkre, a párkapcsolatainkra, a munkához való hozzáállásunkra is.
A fóbiák legyőzhetők
Természetesen vannak olyan fóbiák is, amelyek ösztönös reakcióként alakulnak ki. A természeti csapásoktól, az árvíztől, a földrengéstől akkor is lehet félelmünk, ha nem nézünk ilyen témájú filmeket, és nem éltünk át ilyen helyzeteket. Ilyenkor ugyanis a védelmi reakcióink lépnek életbe, amelyet ugyanúgy a tehetetlenség, a kontrollvesztés érzése vált ki, mint a specifikus fóbia esetében.
Az orvostól, orvosi kezelésektől való fóbiánál az ismeretlentől, a fájdalomtól való félelem érzése okoz szorongást, egy liftben a bezártságtól, a szűk helytől alakulhat ki, és gyakori, hogy egy keskeny hídon, vagy a legnagyobb forgalmi dugóban lesz valakin úrrá a rettegés.
Ha folyamatosan visszatérő, és a mindennapokat is megkeserítő fóbiával állunk szemben, akkor érdemesebb foglalkozni vele, mintsem megpróbálni elnyomni a problémát. Jó hír, hogy a gyerekkori fóbiák egy része a tapasztalatok szerint kinőhető, de sok olyan van, amely egy egész életen át képes szorongást kelteni. A fóbiák ráadásul az egészségre is ártalmasak lehetnek, a sok és rendszeres szorongás és félelem érzése számos negatív, akár gyulladásos reakciót is elindíthat a szervezetben, ami előbb-vagy utóbb több, akár krónikus betegség forrása is lehet. A fóbiák többnyire jól kezelhetők relaxációs technikákkal vagy kognitív viselkedésterápiával, súlyosabb esetekben akár gyógyszeres kezelés is szükséges lehet. A kiegyensúlyozott, nyugodt élethez mindenképpen ajánlott szembenézni és leküzdeni azokat a fóbiákat, amelyek a mindennapi életünkre is hatást gyakorolnak.
Forrás: verywellhealth.com
Nyitókép: peopleImages/GettyImages
