Sok döntésed mögött nem is a jelened, hanem a múltad áll? Lehet, hogy még mindig gyerekkori minták határozzák meg, hogyan éled az életed. Ideje utánajárni!
Van az a pillanat, amikor egy döntés után megállsz, és azt kérdezed magadtól: „Miért éreztem, hogy ezt muszáj így csinálnom?” Nos, lehet, hogy a válasz nem a jelenben, hanem jóval korábban keresendő – a gyerekkorodban.
Gyerekként mindannyian kaptunk egyfajta „érzelmi térképet”, amit a szüleinktől, tanárainktól, környezetünktől örököltünk. Ez a térkép mutatja meg, hogyan értelmezzük a világot, mit tartunk „helyesnek”, mitől félünk, mire vágyunk – és igen, sokszor ennek alapján hozunk döntéseket, felnőttként is.
A „jó kislány” szindróma és a megfelelési kényszer
Ha gyerekként azt tanultad meg, hogy akkor kapsz szeretetet, ha jól viselkedsz, ha csendes vagy, ha mindig segítesz másoknak – akkor felnőttként is hajlamos leszel háttérbe szorítani a saját igényeidet. Így születnek azok a döntések, amikor mások kedvéért mondasz igent valamire, miközben legszívesebben nemet mondanál.
A túlélési minták a kapcsolatainkban is visszaköszönnek
Aki gyerekként gyakran tapasztalta a bizonytalanságot, elutasítást vagy kritikát, felnőttként is nehezen bízik. Lehet, hogy éppen ezért választ biztonságos, de nem boldogító kapcsolatot. Vagy épp az ellenkezője történik: olyan partnerekhez vonzódik, akik újra és újra ugyanazokat a sebeket idézik fel.
A döntéseid mögötti belső hang: ki beszél?
Sokan úgy nőnek fel, hogy szinte hallják a „belső szülő” hangját: „Nem vagy elég jó.”, „Ebből semmi jó nem sül ki.”, „Előbb a kötelesség, aztán a pihenés.” Ezek a belső monológok sokszor teljesen öntudatlanul irányítják a választásainkat – a karriertől a párkapcsolatig.
Hogyan lehet változtatni?
A jó hír: a gyerekkori minták felismerhetők és újraírhatók. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, de már az is sokat számít, ha elkezded figyelni magad:
– Mi motivál egy döntésben?
– Kinek akarsz megfelelni?
– Mennyire önazonos, amit választasz?
Hasznos lehet egy napló, önismereti könyvek, de sokaknak a terápia az igazi fordulópont. A lényeg, hogy tudd: nem vagy „rosszul összerakva”. Csak olyan döntéseket hozol, amiket valaha segítettek túlélni vagy elfogadást nyerni.
Záró gondolat: a múlt nem irányít, ha tudatos vagy
A gyerekkor nem börtön, de kulcsot adhat a jelen megértéséhez. Ha felismered, honnan jönnek a reakcióid, döntéseid, már képes vagy változtatni rajtuk – és végre tényleg saját magadért dönteni.
Nyitókép: The Good Brigade / Getty Images
