Valentin-napon kevés romantikusabb gesztust tehetünk, minthogy szerelmeslevelet írunk kedvesünknek. Régimódi szokásnak tűnhet, de a digitális korszakban, amikor minden online történik, egy kézzel írott vallomás hatalmas értékkel bír.
„Valami úgy dagad bennem, úgy ugrál a mellemben, én nem tudom, hogy beszéljek, úgy szégyellem magam, – én eddig író voltam – ha írtam, levelet is, mindig komponáltam, vigyáztam, most mintha a Te kezed vezetné a tollam – olyan furcsa ez, nézd a stílusod! nem érzed? talán még az írásom is hasonlít a Tiédhez.” – írta remegő kezekkel Karinthy szerelmének, 1929-ben.
A magyar- és a világirodalom is tele van gyönyörű lélekfeltárásokkal és szerelmi vallomásokkal. Valentin-nap környékén ki mástól is tanulhatnánk el a szófaragás rejtelmeit, ha nem az írás nagyjaitól? Ám ha még az írókkal is úgy kibabrál a szív, hogy nehéz mondatokká formálni az érzelmeiket, akkor mi, hétköznapi emberek mit is mondhatnánk?
Ha szerelmünk kifejezéséről van szó, kevés romantikusabb gesztust tehetünk, minthogy szerelmeslevelet írunk a kedvesünknek. A digitális korszak által átalakított világban és a chatbeszélgetések korában vágyik a szívünk az írott szóra és a kézzel fogható, igazi vallomásokra. Mutatunk néhány inspirációt a történelem nagyjaitól, hogy olyan szerelmeslevelet írhass kedvesednek, amely ha a történelem könyvekbe nem is fog bekerülni, a családi ereklyék közé biztosan.
1. „Egyetlen szerelmem…” – avagy minden kezdet nehéz
Amikor csordultig vagyunk érzelmekkel, akkor a legnehezebb szavakba sűríteni a gondolatainkat. Jane Austin fogalmazta meg ezt a legjobban, Emma című művében: „Ha kevésbé szeretlek – vallja be Mr. Knightley –, talán többet tudnék róla beszélni.” Ilyenkor a legjobb, ha őszinték vagyunk és felvállaljuk az esendőségünket.
„Legkedvesebb angyalom! A legtöbben magányosak vagyunk ebben a világban, szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy erre rájöjjünk. A magány ellenszere pedig nem más, mint a társaság — történetesen az a fajta társaság, amit mi nyújtunk egymás számára. (…) Te vagy az életem, a teljes életem! Soha ne reménykedj abban, ha valaha is kevesebb leszel ennél! Gyönyörű, drága kedvesem, siess vissza a napsütésbe! Már számolom a napokat, hogy újra lássalak. Szeretlek, ez minden.” (Orson Welles rendező levele, feleségének Rita Hayworthnak)
2. „Olyan vagy nekem….” – fedezd fel a költői oldalad
A kezdeti nehézségek után, ha akármilyen esetlenül is, de kitártuk a szívünket, itt az ideje, hogy a szavak őszinte vallomássá alakuljanak. Próbáljuk meg feléleszteni az érzéki, költői oldalunkat és lépjünk túl a megszokott szófordulatokon. Bókoljunk, de úgy igazán. Mondjuk el, hogy mit jelent nekünk a másik szerelme, és azt is, hogy miért nem tudjuk levenni róla a szemünket.
„Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben (…) (József Attila: Óda részlet)
3. „Emlékszel, amikor….?” – elevenítsd fel a múltat
Akár az első randi emlékét, akár az évekkel ezelőtti, kezdeti időszak szép pillanatait vesszük számításba, foglaljuk bele a levélbe azt, hogy az érzéseink mit sem változtak. Sőt, akár az idő múlásával csak megerősödtek.
„Megöregszünk és megszokjuk egymást. Hasonlóan gondolkodunk. Olvasunk egymás gondolataiban. Kérdés nélkül tudjuk, mit akar a másik. Néha felbosszantjuk egymást egy kicsit. Talán néha magától értetődőnek vesszük egymást. De időnként, mint ahogy ma is, elgondolkodom és rájövök, milyen szerencsés vagyok, hogy a legnagyszerűbb nővel oszthatom meg az életem, akivel valaha találkoztam. Még mindig lenyűgözöl és megihletsz. A legjobb hatással vagy rám. Te vagy a vágyam tárgya, földi létezésem első számú értelme. Nagyon szeretlek.” (Johnny Cash, country- és rocklegenda)
4. „Majd, ha…” – tegyél ígéretet a jövőre nézve
Az igazi szerelem körülöleli a múltat, a jelent, de a legfontosabb, hogy a jövőt is. Biztosítsuk hát szerelmünket, hogy kitartunk mellette minden körülmények között és egy közös jövőt álmodunk meg magunknak.
„(…) de ha lenne kedves betölteni egy igazi hűséges szerető és barát tisztjét, valamint átadni nekem a szívét és a testét, én leszek a leghűségesebb szolgálja. Megígérem, hogy nemcsak a nevemet adnám Önnek, hanem az egyedüli szeretnőmmé is tenném Önt, csak Önt szolgálnám. Kérem, adjon mielőbbi választ a levelemre, hogy tudjam, kitől, mitől és milyen mértékben függhetek. Ha nem akar írásban válaszolni, jelöljön meg egy helyet, ahol szóban beszélhet velem, ott leszek!” (VIII. Henrik angol király)
5. „Örökké a miénk” – a tökéletes záró gondolat
Persze, ismerjük a klasszikus – soha nem múló szeretettel, Férjed- záró sorokat, azonban most kicsit próbáljuk meg ezt is magasabb szintre emelni. Az irodalomban bevett szokás, hogy az utolsó mondat az igazán hangsúlyos és ott fogalmazodik meg a teljes szöveg esszenciája. Törekedjünk hát arra, hogy az utolsó sor olyan legyen, ami még napok múlva is ott cseng a szerelmünk fülében.
„Drága Halhatatlan Kedvesem! Itt-ott vígan, aztán szomorúan várok arra a sorstól, hogy vajon meghallgat-e minket. Csak veled együtt élhetek, vagy egyáltalán nem! A szerelmed tett eddig a legboldogabbá és a legboldogtalanabbá. (…) Szeress továbbra is, soha ne kételkedj kedvesed hűséges szívében! Örökké az enyém, örökké a tied, örökké a miénk!” (Beethoven)
Nyitókép: Alexandra Iakovleva/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A kézzel írott levelek reneszánszukat élik a karantén után
- Ez lesz életed legforróbb Valentin-napja – 18+ társasjátékok
- 6 különleges program Valentin-napra
