Gyerekkoromban a szüleim azt mondták, felnőttként bármi lehetek a világon, ha szorgalmas leszek, és keményen dolgozom érte. Arra viszont nem gondoltak, hogy én egyszerre több valaki szeretnék lenni.
A jogi egyetemen azok a diákszervezetek érdekeltek, amelyeknek a lehető legkevesebb köze volt a joghoz. Nem vonzott a szakkollégium, de lekötött a Pszichológia jogászoknak kurzus, és a tanulmányaim mellett törit tanítottam végzős gimnazistáknak. Amikor elvégeztem az egyetemet, belevetettem magam egy újságíró-tanfolyamba, de megmaradt a pszichológiai érdeklődésem, ráadásul ma is szívesen tanítok. Mindig úgy éreztem, az élet tele van lehetőségekkel, nem ragadhatok le egy dolognál. A munkáltatóimtól és a szüleimtől gyakran hallottam, hogy elaprózom magam, soha semmiben nem leszek igazán jó.
Aztán megtudtam, hogy ők mind specialisták, azaz olyanok, akik egy kiválasztott szakterületen rendelkeznek mély tudással, én pedig generalista, más néven multipotenciális vagyok, olyasvalaki, akit sok minden érdekel, de felületesebben. És hogy mindkettő egy személyiségtípus, amin nehéz és nem is érdemes változtatni. A felismerés azonban csak az első lépés. Ahhoz, hogy valaki több különböző területen helyt álljon a munkában, és szabadideje, családi és szociális élete is legyen, sokat kell tanulnia.
Kik a multipotenciálisok, és hogyan hozhatod elő rejtett képességeidet?
„Multipotenciálisok azok, akik egyszerre több, akár teljesen különböző területtel foglalkoznak, jól és könnyen tanulnak, valamint a változásokhoz kiválóan alkalmazkodnak, mert szinte mindig van olyan korábbi tudásuk, amit felhasználhatnak az adott helyzetben. Általában kreatív emberek, vagy foglalkoznak legalább egy kreatív területtel. A széles érdeklődési kör azonban hátrány is lehet, nehezebben tartják meg hosszasan a fókuszt, elveszhetnek a részletekben – kezdi Nagy Dia HR tanácsadó, aki szintén multipotenciálisnak vallja magát. – A céltartás ezért különösen fontos esetükben. Akkor lesznek elégedettek, ha olyan területet találnak, ahol korábbi tanulmányaik összekapcsolódnak, vagy újabbak elsajátítása is szükséges. Nem nevezném generalistának azokat, akik mindenbe belekezdenek, de semmit sem fejeznek be, vagy akik bár többféle dologgal foglalkoznak, nem alkalmazkodnak jól az új körülményekhez.”
Ha a fenti leírásból magadra ismertél, valószínűleg te is multipotenciális vagy. Ha eddig negatívumként élted meg, hogy sok minden érdekel, nem tudsz kitartani egy dolog mellett, vagy próbáltál egy területen elmélyedni, akkor is, ha már nem érdekelt, ne aggódj, sosem késő változtatni. Emily Wapnick – akinek a TED előadása révén sokan megismertük a multipotenciálisokat – azt mondja, csupán a kulturális hatások miatt gondoljuk, hogy rossz az, ha valaki egyszerre több mindent szeretne csinálni. Dia szerint, ha felismertük multipotencialitásunkat, bátran kezdjünk új projektekbe. „Érdemes keresni magunknak egy mentort. Ez a személy lehet egy coach, egy pszichológus, de akár egy barát is, aki segíthet kitalálni, mi érdekel, miben lehetünk jók, és milyen lépéseket tegyünk céljaink eléréséhez. Ma már több könyv, csoport és podcast foglalkozik a témával, ezekből is tájékozódhatunk. A lényeg, hogy ne féljünk belevágni.”
Ahhoz, hogy valaki „jó multipotenciális” legyen, fontos, hogy megtanulja beosztani az idejét. Dia szerint a generalisták nem feltétlenül rendelkeznek jó időmenedzsment-készséggel, holott elengedhetetlen lenne számukra. „Az idő hatékony beosztását nem könyvekből kell elsajátítani, hanem a folyamatok egyszerűsítésére és jó átlátására van hozzá szükség. Meg kell tanulni priorizálni és elengedni dolgokat az életben. Nem lehet mindent azonnal. Az idő beosztása, a kevésbé fontos megtanulnivalók hátrébb sorolása abban is segíthet, hogy eldöntsük, valami valóban érdekel-e vagy csak pillanatnyi fellángolásról van szó.”
Egyre keresettebb „termék” lesz a multipotencialitás
A kreativitás, a jó adaptációs készség, a komfortzónából való kilépés és a kötöttségekhez való kritikus hozzáállás a multipotenciálisok sajátjai, valamint olyan tulajdonságok, amelyek leginkább a vállalkozókra jellemzőek, és Dia szerint ez nem is áll távol a valóságtól. „A freelancer irány egyre erősebb, a covid kapcsán a cégek is rájöttek, nincs szükség arra, hogy mindenki alkalmazottként, egy irodában dolgozzon, hanem számos feladatot kiszervezhetnek szabadúszóknak, akik a világ bármely pontjáról megoldhatják azt. Ez az irány kedvez a multipotenciálisoknak, hiszen freelancerként – ha a jogi háttér megengedi – több cégnek, akár több területen dolgozhatnak.”
Megnyugtat viszont, hogy azok se keseredjenek el, akik alkalmazottként érzik jól magukat. Ő maga is egy multinacionális cég vezető beosztású munkavállalója. „Egy multipotenciális ember akkor működhet jól alkalmazottként, ha feladatköreiben többféle tudását tudja kamatoztatni, hagyják kibontakozni és változó a munkakörnyezet, így kiélheti a karaktere sajátosságit, hogy sok mindenhez ért.”
Azt Dia is megerősíti, hogy nem könnyű ilyet találni – ő maga is tíz évig keresett –, de talán idővel egyre könnyebb lesz. „Az informatikai fejlesztések kapcsán egyre több cég áll át az agilis működésre, amelyben fésű típusú embereket is keresnek a T-modellben működő emberek mellett. A T-modell a specialisták jellemzője, ők azok, akik a kiválasztott terület egy szakterületében nagyon elmélyednek, a tökéletességre törekednek.
A fésűemberek inkább generalisták, a fésű szára jelképezi azt a területet, amelyben a legnagyobb jártasságot szerzik, a fogai pedig több, kapcsolódó területet, amelyek szintén érdekelhetik őket.
Tipikus generalista munkakör például egy projektmenedzseré, akinek a projekttel kapcsolatos szakmai tudás mellett rendelkeznie kell pénzügyi jártassággal, valamint szervezési és kommunikációs készségekkel. Egy asszisztensi munkakör is multipotenciális embert kíván, főleg, ha személyi és szakmai asszisztens egyben. A munkaerőpiaci változások következtében azonban ma már a generalisták bármilyen munkakörben jól működhetnek. Egy sebész ismerősömet például érdekelte az építészet, ezért elvégezte az építőmérnöki szakot. Ennek segítségével olyan új eljárásokat talált ki a sebészetben, amelyekhez az építőmérnöki tudásából merített inspirációt. Ez jó példája multipotenciálisok szuperképességének tartott ötletszintézis megvalósulásának.”
Emily Wapnick azt mondja, azok a legjobban működő csapatok, ahol specialisták és generalisták dolgoznak együtt. A generalista kreativitást, új szemléletmódot és ötletszintézist visz a projektbe, míg a specialista az elmélyült tudást egy szakterületen. Összhangjuk így tökéletes. Ezzel Dia is egyetért, és hozzáteszi, egy jó vezető ma már tudatosan figyel arra, hogy mindkét embertípusból válogasson a csapatába.
Úgy tűnik, a multipotencialitás a reneszánsz polihisztorok után a XXI. században újra virágkorát élheti, hiszen a kreativitás és a digitalizáció áttörte az egyes szakmák határait, tágabb munkaköröket, ezzel új foglalkoztatási formákat biztosít. Multipotenciálisként könnyebben alkalmazkodhatunk világunk változásaihoz, és kevésbé égünk ki, hiszen ha egy területen elfáradunk, erősíthetünk egy másikat. Ki tudja, talán még én is minden lehetek, amiről tizenéves korom óta álmodoztam.
Szerző: Lebedi Réka
Nyitókép: Emma Dau/Unsplash
