A címben idézett mondatot egy szülészorvos ejtette el egy császáros szülés előtt álló kismamának. Valószínűleg viccesnek gondolta, és nem mérte fel, milyen sebeket ejthet vele. De vajon hogyan lett a császármetszés „nem saját teljesítmény”?
Két gyereket szültem, két különböző módon. A két szülésem között sok az eltérés, de két dolog közös bennük. Az egyik, hogy a fájdalmat mindkét esetben sikerült kiküszöbölni az epidurális érzéstelenítés segítségével. Az elsőnél a saját kérésemre, és a másodiknál is így lett volna, ha a császármetszés nem hozta volna magával automatikusan az érzéstelenítést. A másik közös pont, hogy mind a kettőt pontosan ugyanannyira érzem a saját szülésemnek és a saját teljesítményemnek. Amikor a fent idézett mondathoz hasonlókat hallok, akkor általában az egekbe szökik a vérnyomásom. Vajon miért nem mindegy, hogy hogyan szülünk? Mikor és miért lett ebből teljesítménysport?
Csak annak van becsülete, amiért megszenvedünk?
Az egyik érzésem ezzel kapcsolatban nagyon szubjektív: valahogy az a benyomásom, hogy a társadalomban annak van igazán becsülete, amiért megszenvedtünk. Legyen az akár egy diploma, akár a munkánkban elért eredmények, akár az anyaságunk, ha nem tudunk megfelelő mennyiségű küzdelmet felmutatni, akkor könnyen megkapjuk a lekicsinylést. Ha valami könnyen megy, az nem ér, az nem igazi, az nem is teljesítmény. Hogy ennek a legendás magyar panaszkultúrához van-e köze vagy inkább a „teher alatt nő a pálma” című tévhithez, esetleg a nehézségek hősies átvészelésével kapcsolatos internetes bölcsességekkel rokon, azt nem tudom pontosan. De hogy valamelyikhez köze van, abban biztos vagyok.
Tévhit, hogy ez lenne a könnyebbik út!
A fentiekhez kapcsolódó másik probléma az a közkeletű tévhit, amely szerint a császármetszés a szülés „könnyebbik útja”. Hiszen van fájdalomcsillapítás, és ahogy sokan mondják, „csak kiveszik a gyereket”. Hogy ehhez komoly vágást kell ejteni a hasfalon, több réteg izmon, és magán a méhen is, amitől mindez egy nagy hasi műtétté válik, a maga fájdalmaival, veszélyeivel és lehetséges szövődményeivel? Az mintha mellékes volna. „A könnyebbik út kifejezésen én is háromszor kuncogtam jó nagyot. Vagyis kuncogtam volna, hiszen a hasamon ejtett tizensok centis sebekkel még hetekkel később sem tudtam fájdalom nélkül nevetni – mondja Kiss Verus egészségügyi újságíró, a Császárvonal egészségértés projekt alapítója és kreatív vezetője, maga is háromszoros császáros anyuka. „A köztudatban nincs benne, hogy a császármetszés mennyi nehézséggel, fájdalommal és szövődménnyel járhat, így sokan tudatlanságból hiszik azt, hogy ez egy könnyű út. Az is elterjedt tévhit, hogy ezt a nők maguk kérik. Pedig egy dél-kelet magyarországi szülészorvos kutatásaiból kiderül, hogy ez nem igaz. A nőknek 10 százaléka sem döntene a császármetszés mellett, ha ő dönthetne. Ráadásul Magyarországon hivatalosan nem is lehet anyai kérésre császármetszést végezni (még ha tudjuk is, hogy akadnak kerülőutak)” – teszi hozzá.
Több bizalom kellene
Kiss Verus szerint a magas hazai császárarányok mögött sokszor a medikalizált szülészeti rendszer áll. Főképp ennek köszönhető, hogy mára minden harmadik baba így jön világra. Az pedig már megint csak az én saját megélésem, hogy nagyon vékony jégen áll az, aki arra vállalkozik, hogy laikusként maga ítélje meg: vajon tényleg szükséges, akár életmentő-e egy-egy beavatkozás a szülés folyamán, vagy csak a gyorsítást és a tervezhetőséget szolgálja? Épp ezért lenne szükség arra, hogy az orvos és a szülő nő között meglegyen a bizalom, és mindkét oldalról felnőtt, tárgyalóképes partnernek tekintsék egymást, megfelelő felvilágosítással és visszajelzésekkel.
Már pusztán ezért sem szabadna a császáros anyát hibáztatni azért, mert „nem volt képes” természetes úton megszülni a gyermekét. „És aki azt mondja, hogy a császár nem szülés, az vajon azt gondolja, hogy a császárral szült anya nem is anyja a kisbabának, akit dajkál? Könnyű belátni, micsoda nonszensz ez – ezért használjuk mi a Császárvonallal következetesen a hasi szülés kifejezést” – teszi hozzá Kiss Verus.
A negatív érzések is jogosak
Az persze érthető, ha annak, akinek fontos volt, hogy természetes úton adjon életet a babájának, traumatikus élményt okoz, ha máshogy sikerült a szülése. A vágyott szülésélmény elvesztése miatti gyászt gyakran nem könnyű, sőt, nem is mindig lehet külső segítség nélkül feldolgozni. „Ha egy kismama így érez, érdemes tudnia, hogy érzései teljesen jogosak és helyénvalóak” – mondja Kiss Verus. Éppen azért indította útjára a Császárvonal csapatának legújabb projektjét, a Hegmesék című kötetet és virtuális kiállítást, hogy a császár kapcsán születő érzések és megélések (mind a pozitívak, mind a negatívak) a szülés körüli segítőkhöz és az anyákhoz, a sorstársakhoz is minél szélesebb körben eljussanak.
Már csak azért is nagy szükség van erre, mert az egészségügyi személyzet kommunikációja is lehet vízválasztó abból a szempontból, hogy az anya pozitívan vagy negatívan éli meg a szülést, akármilyen úton is történt. Nem tudom egészen pontosan elképzelni, mit érezhetett a kismama, aki az orvos címben szereplő mondatát kapta az orvosától, de azért vannak róla sejtéseim. Kiss Verus szerint egy ilyen viccesnek szánt mondat ebben az egyébként is érzékeny pillanatban, amikor a felfokozott lelkiállapot miatt minden szónak súlya van és szuggesztióként hathat, egy másodperc alatt képes lenullázni az önbizalmunkat, a méltóságunkat. Ráadásul ebben a kiszolgáltatott helyzetben ezt aligha jelezzük vissza – sem az egészségügyi dolgozóknak, sem pedig később azoknak a rokonoknak, barátoknak, vagy akár az internet népének, akik lelkesen szajkózzák a császármetszéssel kapcsolatos tévhiteket a könnyebbik úttól a sérült kötődésig. Az is valószínű egyébként, hogy az ilyen kötözködések alapvetően a küldő fél saját megéléseiről szólnak: a saját traumáiról, önigazolásáról vagy sértettségéről.
Riogatás helyett információ
Pedig a szülés nem verseny. A császárral kapcsolatban a riogatás helyett inkább a felvilágosításnak lenne helye. A „ne is gondolj rá, mert bevonzod” helyett tárgyilagosan kellene beszélni a lehetőségéről, az okáról, valamint a felgyógyulásról, a heg kezeléséről. „Például arról, hogyan lehet az oka akár egy tíz évvel későbbi vállfájásnak is a nem megfelelően kezelt császáros heg” – teszi hozzá Kiss Verus, aki társaival együtt, a Császárvonal applikációban rengeteg ilyen, császárral szült édesanyákat érintő információt gyűjtött össze. Ez a tárgyilagosság lenne az, ami igazán fontos. Valamint az az egyetlen kérdés, amelyet egy frissen szült kismamát meglátogatva illik feltenni. Ez pedig így hangzik. „miben tudok segíteni?”
Nyitókép: Westend61/GettyImages
