A skandináv mitológia szerint eljön a nap, mely nemcsak az istenek alkonyát, hanem mind a kilenc világ végét jelenti. Ez pedig nem más, mint a Ragnarök.
Az északi istennek úgy élték mindennapjainkat, hogy teljesen tisztában voltak azzal, hogy birodalmuk egyszer elenyészik. A Ragnarök a kezdetek kezdetekor lett a világ számára megírva, elkerülhetetlen volt. A végzetesnek bizonyuló eseménysorozat történetének egy verzióját a Marvel is filmre vitte, sőt a Netflixen sorozat is készült róla. De mi előzte meg valójában azt a napot, amikor az Ázok, vagyis Odin nemzettsége és az óriások összecsaptak Vigrid mezején, és mi lett a skandináv mitológia „veszte”? Most elmeséljük.
A kezdetek
Az istenek boldogan élték – gondtalannak azért nem mondható – mindennapjaikat csodálatos birodalmukban, Asgardban. Mindenkinek megvolt a maga dolga. Odin igazságosan uralkodott és fia, Thor a törpék mesteri munkája által kovácsolt Mjölnir-rel tett igazságot, mikor szükség volt rá. Mindeközben Loki pedig (aki a Marvel-filmekkel ellentétben Odin öccse és nem a fia) mindig rosszban sántikált. Talán nélküle a Ragnarök sem jött volna el, hiszen a csínytevés istene vastagon benne volt abban, hogy a rég rettegett események gépezetének láncolata beinduljon.
Loki csalfasága
Nos, az egész valahol ott kezdődött el, amikor Loki, gyönyörű felesége, Sygyn és fiai, Narfit és Váli miatt sem tudott felhagyni kicsapongó életvitelével és a csajozással. Az persze becsületére váljék, hogy mindig visszatért családjához, de háromszor azért elég hosszú időre hagyta maga mögött az asgardi hétköznapokat. Csínytevő istenünk ilyenkor nem máshol múlatta idejét, mint az óriások földjén, az ott alapított másik családjával. A turpisságra Odin jött rá elsőként, hiszen ő megálmodta, hogy az eljövendő időkben az ebből a kalandból született gyermekek lesznek az istenek legnagyobb ellenségei. Így hát nem volt mit tenni, mint értük küldetni.
A végzetet jelentő gyermekek
Thor és a többi isten hamar az óriásföldre vette az irányt, hogy ott megkeressék a gyerekeket, viszont legnagyobb meglepetésükre nagy ellenállásba nem ütköztek. Na, de lássuk, hogy kiket tisztelhettünk a porontyokban.
Az első gyermeket Jormungdandnak hívták és kígyó volt, s mivel egyre csak nőtt, őt Odin olyan helyre küldte, ahol senkit sem bánthat: a Midgardot övező tenger lett az otthona. Így lett ő a midgardi kígyó, aki olyan hatalmassá vált, hogy az egész Földet körbeérte.
Loki egyetlen lánya, meseszép arcával, dús ajkával és apjáéhoz hasonlatos, igézően zöld szemeivel első ránézésre csodálatos teremtésnek tetszett… ezt látta az, aki jobb oldalát szemlélte. Viszont Hel bal felén arca tiszta zúzódás volt, ajka úgy csüngött, mint egy oszladozó hullának és szemeiben sem volt jele az életnek. Így senkit nem lepett meg, mikor kijelentette, hogy inkább a halottakkal érzi jól magát, mintsem a minden lében kanál, kotnyeles, ítélkező emberek között. Odin tiszteletben tartotta, amit a lány mondott és egy egész birodalommal ajándékozta őt meg. Hel azon holtak úrnője lett, akik nem hősi halált haltak és az idők végeztéig uralkodott az alvilág felett.
Sor került a harmadik gyermekre is, Fenrirre, aki egy farkaskölyök volt. Nos, persze ő is úgy nőtt, mint a gomba, így az istenek sokáig nem is tudták, mit kezdjenek vele. Erejét próbára téve a legerősebbnek hitt láncokkal próbálkoztak, de a büszke farkas sorra kiszabadult mindből. Végül a törpök készítettek egy igencsak különös ötvözetből készült darabot, melyben többek között egy macska léptei, egy hegy gyökerei és egy madár nyála is megtalálható volt. Az elkészült mű egy vékony selyemszalagnak látszott, melynek a Gleipnir nevet adták és mindenki legnagyobb ámulatára ez kordában tartotta a fenevadat. Fenrir sosem felejtette el Odin árulását és bosszút esküdött ellene.
Egy elkerülhetetlen haláleset
Baldr megálmodta saját halálát, így hát az istenekhez fordult gondjával. Azok pedig mindenáron meg akarták őt védeni. Apja, Odin a sötét varázslatokhoz fordult, míg anyja, Frigg a Földön élő összes élőlényt, fát és növényt megeskette, hogy általuk nem következik be az elkerülhetetlen. Viszont Frigg óvatlan volt, hiszen a számára oly jelentéktelennek tűnő fagyöngyöt kihagyta. Mikor visszatért, az istenek abban lelték örömüket, hogy Baldrt használták gyakorlóbábunak és céltáblának, hiszen őt semmi sem bánthatta. Loki viszont ebben a buliban sem érezte jól magát, így Baldr testvérét felhasználva kiagyalta végezetes csínytevését. Loki álcába bújva kiszedte a jóhiszemű Friggből, hogy a fagyöngy az, ami egyedül sebet ejthet fián. Na, nem is kellett neki több, elindult hát, hogy valami fegyvert eszkábáljon a növényből. Loki egy dárdát készített, melyet a vak Höd kezébe adott és az mit sem sejtve, tulajdon kezével vetett véget bátyja életének.
Nem áll az alku
Elsőre nagy volt az ijedelem, de azért kétségbeesésbe nem torkollottak az események. Odin Hermódot küldte el Helhez az alvilágba, aki egy feltétellel vissza is adta Baldrt. Az alvilág úrnőjének alkuja úgy szólt, hogy ha az istenek megbizonyosodnak arról, hogy mindenki siratja az elhunytat, mehet is vissza Asgardba. Eleinte jól is ment a közvéleménykutatás, azonban utoljára egy magát Tokknak nevező óriással találkoztak, aki nemleges választ adott, így oda lett hát a remény, hogy a szép Baldr visszatérjen az élők sorába.
Loki büntetésben
Az Ázoknál nagy brainstorming nem követte az eseményeket, hiszen rögtön tudták, hogy ismét Loki volt, aki keresztülhúzta számításaikat. Eleinte még nagyobb gond nem is lett az esetből, de aztán a csínytevés istene egy vacsora alkalmával válogatott sértésekkel szórta meg az isteneket, így az újonnan érkező Thor ki is tessékelte őt onnan, ettől fogva pedig bujkálni kényszerült. Nyilván tudta, hogy nem kerülheti el sorsát, viszont megpróbálta késleltetni az eseményeket, már amennyire tudta. Lokit leláncolták és fölé egy mérges kígyót kötöztek, melynek fogaiból megállás nélkül csöpögött a méreg. Szenvedését csak az enyhítette, hogy felesége, Sygyn egy tálba gyűjtötte a mérget. Azonban mikor ez a tál megtelt és ki kellett üríteni, Loki a kínok-kínját élte át.
Az istenek alkonya
Ezekkel az eseményekkel a hátunk mögött elérkeztünk mindennek végéhez, vagyis a Ragnarökhöz. A Ragnarök kezdetét három egymást követő tél és három kakas kukorékolása jelezte: Valhallában Gullinkambi, az óriások földjén, Jotunheimben Fjalar és egy az alvilágban, akinek nevét homály fedi. Fenrir, a farkas letépte láncait, Jormungdand az óriáskígyó mérgével mindent elpusztított, ami a vizekben élt, Surtr, a tűzóriás elindult, Loki pedig kiszabadult béklyójából. Heimdall megfújta hát kürtjét, hogy tudassa mindenkivel, hogy a rég megírt csata elkezdődött. Hel és apja az óriásokkal együtt szálltak csatába az Odin vezette Ázok serege ellen Vigrid mezején. De ez volt a harc, amit egyikük se nyerhetett meg. A nagy háború csak pusztítást hozott.
Fenrir bosszút állt Odinon, így a farkast az ő fia, Vidar pusztította el. Thor ugyan legyőzte a világkígyót, de annak mérge mégis megölte őt. Loki és Heimdall csatája pedig mindkettejüket a halál mezeire küldte. Végül a tűzóriás Surtr aratott győzelmet az istenek egyik legerősebbikén, Frey halálával így minden véget is ért. A Földet lángok emésztették fel és az így felforrt tengerek mindent elöntöttek. Voltak azonban, akik túlélték a túlélhetetlent. Odin két fia, Vidar és Váli, két ember, Lif és Lifthrasir, illetve a tűzóriás, Surtr gyermeke, aki átvette anyja helyét. Miután pedig Baldr is visszatért az alvilágból, minden kezdődhetett újra, majd újra.
Illusztrációk és nyitókép: ai
A cikk forrásául Neil Gaiman Északi mitológia című művét használtuk
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Meredek sztorik a görög mitológiából
- Továbbra is a Loki a Marvel zászlóshajója?
- Marvel maratonra készülsz? Segítünk, milyen sorrendben nézd a filmeket
