Sokáig inkább csak a külsőségekről, mintsem a praktikumról szólt a női divat. Ez a fajta hozzáállás az évszázadok során egyre inkább háttérbe szorult, de milyen út vezetett oda, hogy kényelmessé váljanak a ruháink?
Azt gondolnánk, hogy a magassarkú cipők vagy a néha viselt extrém szűk ruhák megnehezítik a nők mindennapjait. A fűzőket, az alsószoknyákat és a nehéz anyagokat ugyan már magunk mögött hagytuk, de bőven van még miről beszélnünk, ha a női divat kényelmét taglaljuk. Legfőképp arról, hogyan jutottunk el idáig.
A női divat sosem volt kényelmes
A történelem során nemcsak bizarr beauty trendekkel, de bizarr divathullámokkal is találkozunk. A korábbi évszázadokban ugyanis az öltözködés fő célja nem az önkifejezés volt. A divat inkább arra irányult, hogy a nők tetszést váltsanak ki a férfiakból és megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak. Az adott kor hölgyei pedig mindent meg is tettek azért, nehogy kritika érje őket. Elég csak az évszázadokon át a darázsderék érdekében szorosan meghúzott fűzőkre, vagy a 16. században megjelent spanyol gallérok tömkeleg fodrára gondolni, ami még azt is lehetetlenné tette, hogy viselője elfordítsa a fejét. Az 1800-as években pedig a krinolin ruhák nehezítették meg a nők életét, ugyanis a ruhák széles formáját a keményített alsószoknyák vagy fémből készült keretek adták, amik viselése nehézségük miatt kínszenvedés lehetett. A 20. század elejére ez a trend a múlté lett, de a helyébe lépő őrület sem a praktikusság elvén alapult. A nők ekkor ugyanis azt találták, ki hogy szoknyáik alját olyannyira beszűkítik, sőt még szalaggal lekötözik, hogy szinte lépni se tudjanak, sietni pedig főleg nem.
Nők, akik megrefolmálták a divatot
A 20. században a világon végigsöprő háborúk a divat szabályait is átírták. A harcok a nők mindennapi szerepét is felülbírálták, illetve a divatolásra fordítható büdzsé is megcsappant. Elsőként Coco Chanel ismerte fel az igényt, miszerint a hölgyeknek is kijár a kényelem. A legendás tervező megálmodta a mára minden nő gardróbjából elengedhetetlen kis fekete ruhák és a Chanelt máig is jellemző tweedkosztümöket. Ő volt az első, aki dzsörzével dolgozott a méregdrága kelmék helyett és saját stílusából kiindulva a kényelmet tartotta szem előtt. Később ezt a „küldetést” Donna Karan vállalta át. A designer „7 easy pieces” nevű kollekciójában egymással könnyen kombinálható alapdarabokat küldött kifutóra 1985-ben. Karan máig a funkcionalitás, a kényelem és viselhetőséget tartja szem előtt.
Első lett a kényelem
A tetszés iránti vágy még mindig megjelenik a mindennapjainkban, hiszen kedvenc melegítőnkben nem megyünk el randizni, de egy fontos rendezvényen sem viselünk tornacipőt. Különböző kutatások kimutatták, hogy a férfiakkal ellentétben a nők még mindig többször hordanak kényelmetlen darabokat. A hétköznapi viseletre viszont ez már nem jellemző. A trendek is olyan irányba változtak, amik lehetővé teszik, hogy fájdalom nélkül kövessük a divatot. A szűk nadrágokat felváltották a lazább fazonok, a folyton igazítandó mély dekoltázs sem trendi már, ahogy a munkahelyeken sem kirívó, ha valaki sneakert visel. Ami az öltözködést illeti „A szépségért szenvedni kell!” mondás egyre kezdi értelmét veszteni és mi ennek igazán örülünk!
Nyitókép: The Print Collector/Print Collector/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Fekete fog és féregevés – ezek voltak a történelem legbizarabb szépségtrendjei
- Pandaszemek és elveszett ajkak : sminktrendek, amiknek búcsút mondtunk
- Visszatért Cher Horowitz kedvenc fazonja: újra hódít a Mary Jane
