A szemüveg sokáig bélyeg volt, egyfajta gyengeség jele, mára viszont az egyik legmenőbb kiegészítővé nőtte ki magát.
Amióta az eszemet tudom, szemüveges vagyok. Illetve, ebben a formában ez nem is feltétlenül igaz, mert sokáig nem hordtam, és esküszöm nem éreztem a különbséget. A sérülést születésemkor szereztem. Iker vagyok, nem fértünk el, a tesóm véletlenül megrúgott, vagy valami ilyesmit mondtak az orvosok. De nem haragszom rá emiatt, már ezerszer megbeszéltük, hogy nem direkt csinálta.
A szemüveg sokáig a gúny tárgya volt
Egész kicsi gyerekkoromból emlékszem, hogy akkoriban csak nyomi, úgynevezett SZTK kereteket lehetett kapni. Ez nemcsak esztétikailag volt rettenetes, a rugós szára nyomta és eltolta a fejemtől a fülemet. Tehát volt elég okom rá, hogy utáljam. Aztán később már csúfoltak is miatta, az osztályban rajtam kívül senkinek nem volt, így tök jó céltábla lett belőlem. Nemcsak a helyzetet, a gyerekkori fotóimat sem szerettem, mert mindegyiken csak a béna szemüvegemet láttam hangsúlyosnak.
A középiskolában új élet kezdődött, akkor ugyanis elkezdtem nem hordani. S mivel nem mindig éreztem a hiányát, elég sokáig jól elvoltam nélküle. Akkor bátorkodtam csak ismét elővenni, amikor új lány jött évközben a suliba, akinek szintén volt, és valahogy rajta meg tetszett. Az igazsághoz és a bátorságomhoz az is hozzátartozott, hogy bár a kínálat még akkor is gyér volt, de legalább a béna keretnél valamivel nagyobb volt a kínálat. A többiek pedig érdekes módon nem röhögtek rajtunk, hanem vagánynak tartották a pápaszemet.
Az SZTK kereteken túl is van élet
Az élet aztán úgy hozta, hogy az ikertestvérem a menő vendéglátóipari végzettségét hátrahagyva, optikusnak, majd optometristának tanult. Ezzel új utakat nyitott meg előttem, mert olyan szuper üzletekben vizsgált, ahol csak remek kereteket árultak. Az első izgalmasabb keretem egy tűzpiros volt, s egyszer csak azt vettem észre, hogy megnéznek. Nem gúnyoltak vagy cikiztek, hanem egyenesen megdicsérték a szemüvegemet. Azóta állt be az a rendszer, hogy minden születésnapra, karácsonyra a testvéremtől szemüveget kapok. Így mára már elég komoly kollekcióval büszkélkedhetek. Mindenféle színű és formájú keretem van, azt pedig külön köszönöm neki, hogy a legextravagánsabb napszemüvegekbe is képes dioptriás lencsét varázsolni, ha éppen arra vágyom.
Mert ugye ez az érem másik oldala, hogy aki szemüveges, annak akármelyik napszemüveg sem jó. Van az a verzió, amelyikre rá lehet tenni egy sötétített elő keretet, meg a dioptriás napszemüveg, amit sok helyen nem szívesen vállalnak be.
Természetesen a két másik „alternatív” megoldást is próbáltam bevetni az évek során: a kontaktlencsét és a lézeres szemműtétet. A lencsével már elég jól haladok, de a reggeli rohanásban nekem óriási stresszt okoz. Először is azt sem tudom, melyik szememmel kezdjem. Aztán ha nagy nehezen sikerül betenni, akkor azonnal eldugul a fülem. Amitől le kell ülnöm, innom kell egy pohár vizet, kell egy kis idő, amíg helyreállok. És akkor ott van még a másik szemem. Ilyenkor nagyjából tíz percet vacillálok, hogy kivegyem a már bennlévőt és hagyjam az egészet, vagy fussak neki a másiknak is.
A lézeres szemműtétről sokszor, sokan próbáltak lebeszélni, de azért az nagyon kecsegtetően hangzik, hogy pár másodperc alatt minden problémától megszabadítanak. Ezért egy konzultációra, biztos, ami biztos alapon elmentem, abból nagy baj még nem lehet. A testvérem, aki szintén ellenezte, annyit kért, hogy nézzem meg az orvoson van-e szemüveg. S miután nemcsak az orvoson, még az asszisztensén is volt, egy pillanat alatt elment a kedvem és a bátorságom az egésztől.
A szemüveg menő, izgalmas és szexi is tud lenni
Összességében arra jutottam, hogy ma már egyáltalán nem ciki szemüvegesnek lenni. A legegyszerűbb stílust is képes feldobni egy jó fazonú keret, és az sem véletlen, hogy sokan hordják, akiknek egyáltalán nincsen rá szükségük. Divatból. Merthogy a szemüveg divat lett. Világhírű, nemzetközi divatcégek is piacra dobják minden szezonban a kollekcióikat, egy jó keret ugyanúgy hozzátartozik a kínálatukhoz, mint a sál, az öv vagy a cipő.
Kedvenc amerikai ikonom, Iris Apfel a maga száz évével, olyan stílusosan hordja az extra kereteit, bárhol is jelenik meg, minden show-t elvisz. És ugye akkor még ott van Bono és Elton John is, utóbbinak még saját kollekciója is van. A zenéjük mellett ők a szemüvegegeikről is ismertek. Végül is nem annyira rossz, ha velük tartozik egy táborba az ember, nem?!
Nyitókép: Westend61/GettyImages
