Nem tagadom: nem szeretem a karácsonyt, mégis képes vagyok örömöt találni ebben az időszakban, az alábbiak segítségével.
Egyszer volt, hol nem volt… akár így is kezdődhetne ez a történet, de inkább azzal kezdeném, hogy ez a mese igaz, és rólam szól. Mert én vagyok a lány, aki nem szereti a karácsonyt. Hogy miért, annak számos oka van, gyerekkori történésektől halmozottan terhelt családi dolgokon és kellemetlen eseményeken át egészen addig, hogy általában már november végén totálisan beszorongok azon, ami a valaha békés, elcsendesedős adventi készülődésből lett. Minden weboldal akciókat tol az arcomba, a plázákban az elviselhetetlen tömeget a hangos zene próbálja túlüvölteni (nem is megyek ilyen helyekre november közepétől a januári -70 százalékos leárazásokig), és rengeteg olyan elintéznivaló szakad a nyakunkba családilag, amit a hátam közepére se kívánnék. Szóval igazi grincsként várom az ünnepeket, és bár már nem tagadom, hogy nem szeretem a karácsonyt, azért képes vagyok örömöt találni a készülődés időszakában és az ünnepekben, például az alábbiak révén.
Nem szeretem a karácsonyt, mégis örömet találok benne: ez a 10 dolog segít
- Jót tenni jó. Karácsony közeledtével még több jótékonysági projektből igyekszem kivenni a részem: idén decemberben óvodáknak gyűjtöttünk a férjem munkahelyével közösen, ami nemcsak azért jó érzés, mert adni jó, hanem azért is, mert így újra és újra hálát adhatok mindazért, ami nekünk megadatott.
- A karácsony számomra talán nem az év legszebb ünnepe, de az egyik legfinomabb, az tuti! Jöhet a forralt borozás, a fahéjas-almás sütizés, a szaloncukorbontogatás… és az ilyenkor bevitt kalóriák úgysem számítanak.
- Minőségi idő a legjobb barátnőimmel. Karácsony előtt mindig megtaláljuk a módját a csajokkal, hogy leüljünk egy estére és hatalmasat beszélgessünk. Ajándék nincs, maximum csak nagyon jelképes, hiszen nem ez a fontos, hanem az, hogy együtt legyünk egy kicsit.
- Jönnek a Netflix karácsonyi filmjei, amiknek egyszerűen nem tudok ellenállni. A karácsonyi giccsnek ez a formája még az én szívemet is megdobogtatja (de azért egy ilyen filmmaraton után lenyomjuk családilag az Addams Family-t).
- A fadíszítést hagyományosan ajándékgyermekemmel követjük el. Lehet versenyezni, ki sikít nagyobbat, amikor úgy rendesen fenékbe szúr a fa.
- A férjemmel mindig van egy közös karácsony esténk, amikor csak ketten vagyunk. Ez mindig nagyon kedves és meghitt alkalom, általában eszünk valami finomat és megnézünk egy filmet. De ennél több nem is kell.
- Mindig nagyon várjuk Anyukámat, aki a kedvenc ételeinket készíti el karácsonyra. Persze, mi is mindenben segítünk neki (amiben engedi).
- Mivel a dekorálást minden évszakban imádom, az ünnepi díszekkel is mindig lelkesen varázsolom tele a lakást. A LED-es gömbökből álló fényfüzér a kedvencem, ami elég hosszú ahhoz, hogy különleges hangulatot kölcsönözzön az előszobánknak. Aztán, ha megvagyok a díszítéssel, kimegyünk, és megállapítjuk, hogy a szomszéd sokezer színes LED-es fényárjához képest sehol se vagyunk. De nekünk ez így pont jó.
- Decemberben és januárban igyekszünk kicsit elutazni, ami azért is jó, mert hatékonyan tereli a fókuszt az ünnepi őrületről. Egy decemberi bécsi kiruccanás vagy egy januári hosszú hétvége valahol itthon vagy Európában szerintem olyasmi, aminek már a gondolatától is mosolyra húzódik az ember szája.
- Az idei a kiskutyánk első karácsonya velünk, szóval azon is dolgozok, hogy neki szép, boldog és persze, biztonságos legyen az otthonunkban az ünnepi időszak. De ez már egy másik történet.
Persze, vannak pillanatok, amikor így is nehéz ez a karácsonyozósdi, mert az emlékeket és az érzéseket kikapcsolni nem lehet, takarékra tenni pedig nem könnyű. De amikor igazán lelombozódom, mindig emlékeztetem magam a jó dolgokra. És hálás vagyok, hogy a családommal (legyünk sokszor bármilyen hangosak és furák) itt vagyunk egymásnak.
Nyitókép: Westend61 / Getty Images
