Így forradalmasította a sportruházat a divatot

A sport és a divat gyakran keresztezte egymás útjait, és ezek a találkozások olyan ikonikus ruhadarabokat hoztak létre, amelyek nemcsak az előbbiben, hanem a mindennapi öltözködésben is forradalmasították a stílust.

A sport és a divat máig gyakran inspirálja és kölcsönösen alakítja egymást. Gondoljunk csak az idén mindent meghódító tennis core-ra, vagy az adidas klasszikus, háromcsíkos melegítőjére, mely nap mint nap jön velünk szembe egy-egy stílusos összeállítás részeként. Mára már a sport adja a divat inspirációját, azonban voltak idők, mikor ez éppen fordítva történt. Íme, hat ruhadarab, mely a sporttal együtt forradalmasította a divatot.

Amikor a nők felfedezték a férfiak ruhatárát

A 19. század közepén a sport meglehetősen marginális tevékenység volt. Míg a középosztálybeli férfiak alkalmanként edzettek, a nők csak lovagoltak. Akkoriban nem létezett sportnak szentelt speciális ruhadarab, így a célra a férfiak ruhatáruknak testhez simuló darabjait használták, azok ugyanis jóval nagyobb mozgásszabadságot biztosítottak viselőjüknek. Persze a nők is az ő ruhatárárukból merítettek ihletet ahhoz, hogy szabóik a lovaglás megkönnyítése érdekében átalakítsák meglévő darabjaikat. A férfi nadrágokból kiindulva egy kis gomblyukat készíttettek ruháik derékrészére, hogy amikor felszállnak a lóra, felhúzhassák alsószoknyáikat és szabadabban mozoghassanak. Ez az új öltözet hozzájárult a sport – mint napi tevékenység – népszerűsítéséhez, és később a női ruházat „elférfiasodásához” vezetett. A hölgyek gardróbjában hamarosan megjelentek az addig csak az urak által viselt szövetek, kiegészítők és szabások is. Ezek ugyanis jobban megfeleltek az olyan lovas tevékenységekhez is, mint például a vadászat. A nők emellett cilindereket és sapkákat kezdtek hordani, amelyeknek ugyan férfias attribútuma volt, de finom fátyollal díszítve mégis elegánsak maradtak.

(Fotó: alais Galliera / Paris Musées)

A nadrágok forradalma

A következő évtizedekben a két ruhatár méginkább összemosódott, és számos férfiruhadarab adaptálódott a nők gardróbjába, kezdve a bifid nadrágokkal, amelyek új mozgástartományt és szimbolikus értelemben új szabadságot biztosítottak számukra. Ez az innováció közvetlenül összefüggött a nők 19. század végi, egyre növekvő emancipációjával. Ahogy a kerékpár fokozatosan mindenki számára elérhetővé vált az 1880-as és 1890-es években, a nők magukévá tették ezt az új eszközt, hogy szabadon közlekedhessenek a városban. A nagy alsószoknyáik miatt azonban ismét kényelmetlenül érezve magukat, ezért újra a férfiak ruhatárából merítettek és „bloomert” (akkoriban így hívták a nadrágot) kezdtek viselni. Annak ellenére, hogy az ötlet, miszerint egy nő nadrágban biciklizzen, a nyilvánosság felháborodását váltotta ki, a ruhadarab mégis népszerűvé vált. Ezek a kerékpáros öltözékek minden színben és formában megtalálhatóak voltak az üzletek polcain, és még a mindennapokban is büszkén viselték őket a nők. Ez pedig hatalmas lépést jelentett a nadrágok népszerűségének növekedése felé, amelyek a második császárság óta tiltottak voltak a gyengébbik nem számára.

(Fotó: Palais Galliera / Paris Musées)

Egy rekorder példáját követve

1926 augusztusában Gertrude Caroline Ederle lett az első nő, aki átúszta a La Manche csatornát, és egyben megdöntötte az addig Sebastian Tiraboschi által tartott rekordot is. Partot érésekor készült fényképei így persze egész Európa-szerte elterjedtek, melyeken egy kétrészes fürdőruhát viselt, ami különbözött az akkoriban a sportolók által hordott egyrészes kreációktól. A ruhadarabot a sportoló testvére tervezte, hogy optimális mozgásszabadságot biztosíthasson a testnek. Ez persze ellentmondott a hagyománynak, ami szerint a nőknek a strandon el kellett fedniük a bőrüket. A sporton kívüli kontextusban a kétrészes fürdőruha végül népszerűvé is vált a hölgyek körében és az úszóversenyeken kívül is elterjedt. Mindössze négy évbe telt, hogy a Neyret textilgyártó cég beépítse a forradalmi darabot a kollekciójába, melyet ezt követően ugyan még nem önmagában, de már sokan hordani kezdtek a francia strandokon.

Divatdiktátor atléták

Ahogy egyre több nő vett részt sportversenyeken, szépen lassan közszereplőkké váltak. Vegyük például az 1919-es wimbledoni torna győztesét, Suzanne Lenglent (1899-1938), akit a a franciák  csak „La Divine-nak” (Az Isteni) neveztek. Ő volt az első nemzetközi teniszsztár, aki nemcsak számos újság címlapjára került, hanem még a divattervezők is meglátták benne a lehetőséget. Suzanne a fiatalságot és egy újfajta dinamizmust testesített meg, így nem is meglepő, hogy Jean Patou figyelmét is felkeltette, aki 1919-ben egy fehér ruhát tervezett számára. A ruha világszerte nagy visszhangot keltett. Különösen rövid szabása és elegáns megjelenést sugalló, rakott anyaga lenyűgözte a közvéleményt. A kreáció La Divine-t azonnal divatikon státuszba emelte.

Persze az azt követő években számos divatház készített ruhadarabokat sportolóknak. 1923-ban Jeanne Lanvin például megtervezte híres ‘Yvette’ ruháját a teniszbajnok Yvonne Bourgeois tiszteletére, míg Jean Patou megálmodta az öltözékeket, amelyeket Suzanne Lenglen 1925-ös nyilvános megjelenései során viselt. Néhány sportoló pedig még saját márkát is alapított, így a teniszező René Lacoste is, aki 1933-ban hozta forgalomba a híres Lacoste pólót, miután egy meccsen levágta egy ingének ujjait.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nick Guzan (@bamfstyle) által megosztott bejegyzés

Egy ikonikus melegítő

Ahogy a sportswear trend elterjedt a 2000-es években, néhány darab egyenesen ikonikussá vált. Elég, ha csak az évtizedet meghatározó Juicy Couture melegítőkre gondolunk – azt a korszak minden it girlje viselte. Láttuk Britney-n, Lindsay-n és természetesen Parison is, aki szinte csak ebben hagyta el a házat. Persze, ehhez az is kellett, hogy a hip-hop a 20. század végére és a 21. század elejére az elsőszámú zenei műfajjá váljon, és a rapperek által viselt melegítők kikerüljenek a zenei színtérről. Ezzel a háttérrel a Juicy Couture melegítő a celebek kedvenc darabjává vált, és olyan tervezők is átdolgozták, mint Sonia Rykiel, a Hermès és a Kenzo. Ugyanúgy, ahogy a utcai divat sportruhává vált a 19. század közepén, végül teljes körbe ért azzal, hogy a sportruházat a streetwear része lett.

(Fotó: Jun Sato/ WireImage)

Nyitókép: Brunello Cucinelli Facebook

Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:

Tedd meg a befizetéseidet, mi pedig megnöveljük a nyerési esélyeidet maximum 275 000 forintig. (x)