Legyünk őszinték, van, hogy néha még az sem segít, ha elszámolunk tízig, amikor a lázadó kamaszunk előáll a legújabb hajmeresztő ötletével.
Sokszor halljuk, hogy a kamaszoknak az a dolguk, hogy a szüleik agyára menjenek. Ez részben igaz. A tinédzserkor legnagyobb feladata a leválás, ezt kedvesen, összeölelkezve nem lehet meglépni. Szükség van fizikai és érzelmi távolságra is, aminek az eszköze a súrlódás. Ennek viszont az az ára, hogy jó néhányszor belekerülünk olyan állóháborúkba, amikből látszólag nem vezet kiút. Veszekedést veszekedés követ és olyan érzésed lehet, mintha a második dackorszak menne végbe a gyereknél. Csak ezúttal sokkal keményebben, pimaszsággal és feleseléssel megfűszerezve. A cél viszont nem az, hogy teljesen megszüntessük a harcteret, mert az meggátolná a leválást is, inkább arra törekedjünk, hogy legyenek békés időszakok is. Ehhez pedig mutatunk 8 varázsmondatot, amit a kamaszok imádnak hallani.
1. Engedd, hogy megértsem a te nézőpontodat is
Az otthon, a családi fészek gyakorlópálya a kamaszoknak a kritikus gondolkodás és az érzelemkifejezés kipróbálására. Ezt a legkönnyebben úgy támogathatjuk, ha meghallgatjuk őket és kíváncsiságot mutatunk az ő világuk felé. Ez azt sugallja a gyereknek, hogy nem kioktatni, hanem megérteni akarod őt és ez az empátia előrelendíti a kapcsolatot.
2. A helyedben én is hasonlóan érezném magam
Azzal, hogy validáljuk egy kamasz érzéseit, megtesszük érte a legnagyobb dolgot, amit egy szülő csak tehet. Nem azt mondjuk, hogy ne hisztizz, fejezd be, ne dühöngj, hanem azt, hogy teljesen jogosak az érzelmek, amik felbukkannak. Ahhoz, hogy közös nevezőre jussunk, erre van szükség.
3. Azt hiszem, néhány dologban egyetérthetünk.
Lehet, hogy úgy érzed, hogy két külön bolygón mozogtok, de tudd, hogy te és a kamasz gyereked egy csapatban játszotok. Az a cél, hogy olyan kompromisszumot találjunk, ami mindkettőnknek elfogadható. Még ha világok választanak is el, biztosan van egy-két dolog, amiben egyet tudunk érteni. Ezeket kell kihangosítani, hogy közös alapot tudjunk teremteni, ahonnan aztán el lehet indulni a megoldások felé.
4. Az az oka, hogy nem engedem meg…
Már kisgyerekeknél is nagyon hatásos, kamaszoknál pedig egyenesen kötelező megmagyarázni a döntéseink okát. A „csak azért, mert azt mondtam” vagy „én vagyok a felnőtt” nem elég indok egy tizenévesnek, hogy hallgasson ránk. Akár tetszik, akár nem, ha meg akarjuk nyerni a csatát, érvelnünk kell.
5. Mit gondolsz erről?
Kikérni egy gyerek véleményét még ma is meghunyászkodásnak tűnik. Elveszi a mindenható szülőség illúzióját, ezért kevesen alkalmazzák. Pedig a serdülőknél kiválóan működik. Ha egy veszekedés során kikéred a tini véleményét, azzal kimondod, hogy mindketten egy oldalon álltok és értékeled az észrevételeit. Ez a kapcsolatépítés szempontjából óriási jelentőséggel bír.
6. Adjunk magunknak időt. Én is átgondolom, te is, aztán visszatérünk rá.
Ne siessük el a dolgok megoldását vagy a negatív érzések azonnali pozitívra változtatását. Lehet, hogy a gyereknek és nekünk is az segít a legjobban, ha hideg fejjel átgondoljuk a dolgokat, mielőtt prezentálnánk azt a másik számára. Nem szégyen szünetet kérni felnőttként sem, ha úgy érezzük, hogy elhatalmasodtak az érzelmi hullámok felettünk. Adj időt magadnak és a kamasznak is.
7. Köszönöm, hogy együtt dolgoztál velem ezen.
A kíváncsiság, az empátia és az érvényesítés mind-mind szerepet játszanak a tinikkel való veszekedések elsimításában. Ugyanakkor a hála sem elhanyagolható, még akkor sem, ha éppen nem érzed magad hálásnak ezért a pillanatért. Ismerd el a gyereked erőfeszítéseit, azt, hogy beszélget veled, hogy tisztázza a dolgokat. Igazold, hogy ez nem könnyű, és hogy értékeled, hogy hajlandó erre. Ezzel azt is tudatod vele, hogy valóban együtt dolgoztok a megoldáson.
8. Úgy érzem…
Kommunikációs szakértőktől és pszichológusoktól is folyamatosan halljuk, hogy az énszerkezetes mondatok mennyit segítenek az emberi kapcsolatainkban. Ugyanez igaz a szülő-gyerek viszonyra is. Ha vállaljuk a sebezhetőséget és bevalljuk, hogy „én most úgy érzem, hogy nem hallgatsz meg”, vagy „dühös vagyok, elkeseredett”, azzal empátiát és figyelmet ébresztünk a gyerekben. Nem azt szajkózzuk, hogy miért nincs igaza, hanem a saját érzéseinket fejezzük ki. Ez utat nyit a kölcsönös megértésnek és elfogadásnak.
Nyitókép: Thomas Barwick/GettyImages
Forrás: Scary Mommy
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 3 dolog, amit soha ne mondj a kamasz gyerekednek a barátai előtt!
- Gyógyír szerelmi bánatra: így tudsz segíteni kamasz gyerekednek a szakítás után
- Kamasz fiúk és a testépítés kultusza: hol az egészséges határ?
