Vannak azok a figurák, akik amihez csak érnek, mindent arannyá változtatnak. Ilyen volt Lou Pearlman is, a zenei menedzser, aki nélkül nem jöttek volna létre a '90-es évek legendás fiúcsapatai. Azonban mind tudjuk, hogy mindennek megvan a maga ára.
Viszont Lou Pearlman sztárcsináló gépezetét kezdetben nem ő maga, hanem ügyfelei, üzlettársai, barátai és az általa átvert emberek fizették meg. Semmi sincs ingyen, Pearlman mellett ezt megtanulta a Backstreet Boys, az ‘ N Sync, a Natural és még sokan mások is. Azonban sajnos voltak, akik nemcsak pénzzel, hanem az életükkel fizették meg a lecke árát. De mibe kerül világsztárrá válni, vagy éppen világsztárokat gyártani? Ezt mutatja be a Netflix új, háromrészes dokumentumsorozata, A popzene árnyoldala – Lou Pearlman felemelkedése és bukása.
Minden egy álommal kezdődött
Pearlman sztorija mondhatni mesébeillő is lehetne. Adott ugyanis egy sikeres üzletember, aki repülőgép-kölcsönző vállalkozásán keresztül a New Kids on the Block sikerét meglátva, nulla zenei előélettel és szórakoztatóipari tapasztalattal eltökéli, hogy megalkotja a világ legsikeresebb fiúbandáját. Újsághirdetést ad fel, amiben táncolni és énekelni tudó srácokat keres, a legjobbakat castingra hívja, pénzt és időt nem sajnálva képezteti mozgásukat és hangjukat, csiszolja a megjelenésüket és hordozza őket a tenyerén. Hiszen ő már akkor tudta, mikor a világ még nem is sejtette, a Lou álmából létrejött Backstreet Boys lesz az aranytojást tojó tyúk.
A fiatal és persze hihetetlen sármos fiúk sikere garantált, a sztárság viszont először Európában éri utol őket. Milliós szerződések, véget nem érő turnék, műsorok, interjúk és rajongók ezrei várnak rájuk a kontinensen. Miközben a ’90-es évek közepén a BSB már szépen tejelt, Pearlman jól tudta, hogy az együttesnek hamarosan vetélytársa akad. A konkurenciát megelőzve azonban ő maga hívta életre a riválist. Hiszen miért ne kereshetne két együttessel kétszer annyit? Éppen ezért, ahogy 1993-ban a Backstreet Boys esetében, úgy 1995-ben az ‘N Syncnél is mindent bevetett a sikerért. Bár ez később jött, mint arra számított.
Nincs fék
Pearlman sosem adta fel, és semmi sem lehetett túl drága azért, hogy a csúcsra repítse a bandákat. Nem túlzás azt állítani, hogy két kézzel szórta a pénzt. A költekezés mindenkinek feltűnt, viszont az, hogy miből van a mesés vagyon, látszólag senkit nem érdekelt. Mindenki elfogadta, hogy Lou a BSB és az ‘N Sync hatodik tagjaként, valamint vállalkozásaival sem aprópénzeket keres, így kérdezni nem kérdeztek. Azonban mi történik akkor, ha egy csapat tagjai nem egyformán keresnek? Igen, kitör a lázadás. Így történt ez mecénás és a bandái között is.
Miután a fiúegyüttesek tagjai rájöttek arra, hogy menedzserük hihetetlen összegeket kasznál rajtuk, miközben ők sikereikhez mérten csak aprópénznek számító apanázst kapnak, rögtön perre mentek. A tárgyalótermi csatározásból mindkét fél „győztesen” került ki. A bandák Pearlman nélkül folytathatták, míg a mogul szép kis gázsit tehetett zsebre azért, hogy kikövezte számukra a sikerhez vezető utat.
Persze Lou már ismerte a világsztárság receptjét, így bármikor össze tudott rakni egy világhírnévre vágyó együttest. És ezt elég gyakran meg is tette. A nagy szakítás után létrehozta az O-Town, az LFO, a Take 5, az US5, az Innosense és a Natural formációkat, de a két nagytesó sikereit egyik sem tudta megközelíteni. A pénzcsap azonban ennek ellenére is vég nélkül folyt. Pearlman hol egy steak house-t vett meg, hol egy pizzériát nyitott, tulajdonrészt vásárolt egy focicsapatban vagy éppen egzotikus helyeken nyaralt és világraszóló bulikat rendezett. A látszat sosem sérülhetett.
A csillagokból a mélybe
Ahogy teltek az évek, Pearlman szekere egyre jobban futott és senki sem tudott semmit. Persze őt magát és a pénzügyeit is kezelő barátját kivéve. Viszont utóbbi egy idő után besokallt, és miután Frankie Vazquez Jr. öngyilkos lett, a Pearlman-álom kezdett szétfoszlani. Az FBI nyomozást indított a pénzzel mindaddig látszólag tökéletesen zsonglőrködő mogul ellen, csodás birtokán egyre gyanúsabb és sötétebb alakok jelentek meg, az újságok postafiókjait pedig elárasztották azoknak a befektetőknek a levelei, akiket Pearlman átvert.
Ugyanis a sztárokkal pózoló, mindenkit ismerő, mindent elérő ász egy csaló volt. Tetemes adósságokat halmozott fel, cégeinek nagy része sosem létezett, repülői nem voltak. Harminc éven át építette ki a piramisjátékát, ami csak 2004-ben kezdett összeomlani. A Backstreet Boysra költött pénz biztosítási csalásokból származott, a fényűzést pedig a bankoktól felvett hitelek és a mesés hozamra áhítozó befektetők fedezték. Nem volt hát mit tenni, Pearlman elhagyta Amerikát és Balira menekült, akkoriban azonban már mindenki ismerte, így a sors és persze az FBI is hamar utolérte. Különböző bankoknak 300 millió, míg befektetőinek 200 millió dollárral tartozott. Csalásával ezreket vert át, így a bíróság 25 év börtönre ítélte. 2008-ban megkezdte büntetésének letöltését, a rácsok mögött senkire sem számíthatott. Az egykor ünnepelt üzletember kómába esett és 2016-ban meghalt. Temetése amolyan Gatsby stílusú volt, mindössze öten kísérték utolsó útjára és még egy saját sírkövet sem kapott.
Pitiáner bűnöző vagy szórakoztatóipari zseni?
A sorozatot megnézve megismerjük Lou Pearlman életútját: az általa szupersztárrá tett fúegyüttesek tagjai, egykori barátai és munkatársai is megszólalnak. Azonban érdekes, hogy senki sem ítéli el őt teljesen. Mintha mindmáig az adósai lennének. Birodalmát csalások sorozatával építette fel, de azt senki sem felejti el neki, hogy megreformálta a zenei életet. A ’90-es évek popszcénáját ugyanis túlzás nélkül az ő álma alakította ki. Igazi robbanást idézett elő azzal, hogy megalkotta a Backstreet Boyst és az ‘N Syncet, sőt még Britney karrierjéhez is volt némi köze. Annak az árát viszont, hogy Lou Pearlman álma valóra váljon, könnyebb életre áhítozó családok, tisztességes nyugdíjasok és olyan átlagemberek fizették meg, mint mi magunk.
Nyitókép:
