Körülnézünk kicsit azügyben, hogy miként választanak az emberek a nagyvilág különböző pontjain, vagy talán még azon is túl.
Vannak ugyanis helyek, ahol már tizenhat évesen a szavazóhelyiségekbe járulhatnak. Akadnak olyan országok, ahol nem feltétlen kell írástudónak lenni ahhoz, hogy valaki élhessen alapjogával, de olyanok is, ahol pénzbírságot kap, aki nem járul a szavazóurnákhoz. Nézzünk tíz érdekességet a világ különböző pontjainak választásairól.
1. Vasárnap: a választások napja
Az Egyesült Államokban a választók kedden mennek szavazni, de a világ többi része inkább vasárnapra tartogatja a szavazását. Érdekes módon azok az országok, ahol az angol a hivatalos nyelv, hajlamosak kivételt képezni e „szabály” alól. Így a kanadai polgárok hétfőn, a britek csütörtökön, az ausztrálok és az új-zélandiak pedig szombaton szavaznak. Érdekességképpen jegyeznénk meg, hogy egyébként korábban az Egyesült Államokban sem írták elő törvényileg a keddi napot. Ez inkább egy 19. századból fennmaradt szokás, amikor a gazdáknak gyakran hosszú utat kellett megtenniük a szavazóhelyiségekhez, és elegendő időre volt szükségük ahhoz, hogy visszaérjenek otthonukba a szerdai piacnapra.
2. Maratoni szavazás Indiában
Indiában közel 100 millió választásra jogosult polgár él, ami a világ legnagyobb demokráciájává teszi az országot. Egy ekkora szavazóbázis kiszolgálása érdekében a kormány hetekig vagy akár hónapokig tartó választásokat szervez. Az utolsó nagy általános választás 2019-ben zajlott, amikor az indiaiak az 543 fős parlament tagjaira szavaztak, és a választás hét szakaszban, öt hét alatt zajlott le.
3. Az ausztrálok kötelező programja
Minden 18 év feletti ausztrál állampolgár köteles törvény szerint regisztrálni és részt venni a szövetségi választásokon. Azok, akik nem járulnak az urnákhoz, 20 ausztrál dolláros bírság megfizetésére kötelezik. Ez ugyan nem egy nagy összeg, de ha valaki elfeledkezik ennek befizetéséről, súlyosabb büntetésre és polgári peres eljárásra is számíthat.
4. Ahol a fiatalok kezében van a jövő
Míg Amerikában huszonegyedik születésnapjuk előtt alkohollal sem szolgálják ki a fiatalokat, addig Brazíliában már tizenhat évesen szavazni mennek a gyerekek. 1988 óta ugyanis számukra is megengedett részt venni a választásokon. Azok, akik 16 vagy 17 évesek, szintén szavazhatnak Ausztriában, Nicaraguában és Argentínában. Sőt már Európába is kezd begyűrűzni ez a szokás. Németország egyes államai lehetővé tették a 16 évesek számára a helyi és állami választásokon való részvételt, és 2014-ben először a 16 és 17 éves skót fiatalok is szavazhattak egy népszavazáson. Azok a tanulmányok, amelyek a 16 és 17 évesek részvételével zajló választásokat vizsgálták, kimutatták, hogy a fiatalok szavazati jogának megadása hosszú távon egy elkötelezettebb állampolgárságot eredményezhet, ahogy ezek a választók idősebbé válnak.
5. Online szavazás Észtországban
2005 óta az észtek lehetőséget kaptak arra, hogy online szavazzanak, és ne kelljen sorban állniuk a helyi szavazóhelyeken. Habár a személyes szavazás még mindig népszerűbb, a 2023-as parlamenti választás során több mint a szavazók fele vette igénybe az online rendszert. Az észt rendszer egyébként meglepően működőképes, mert minden állampolgár kap egy szkennelhető személyi igazolványt és PIN kódot, amelyet számos állampolgári kötelesség teljesítésére használhat, az adóbevallástól a könyvtári bírságok kifizetéséig. Bár a szavazók személyi igazolványukat és PIN kódjukat a választás napján az azonosításra használják, maga a szavazás titkosított.
6. Nemi megkülönböztetés a választások idején
Kezdve 1930-tól, amikor a nőknek jogot adtak a helyi választásokon való részvételhez, Chilében a férfiak és nők külön szavazóhelyekre mentek. Ez a szokás pedig egészen 2012-ig bevett gyakorlatnak számított, azonban akkor a kormány úgy döntött, hogy a választásokon semmi nem indokolja a nemi megkülönböztetést. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez ennek ellenére máig is széles körben elterjedt.
7. Családi hagyomány
Bár egy törvény sem tiltja, hogy a brit monarchia tagjai is leadják voksukat, mégis ritkán élnek ezzel a jogukkal. Sem III. Károly brit király, sem néhai édesanyja, II. Erzsébet királynő nem igazán vettek részt a választásokon. Ennek egyszerű oka van, mégpedig, hogy Erzsébet királynő ezzel is semlegességéről igyekezett meggyőzni az Egyesült Királyság polgárait. Így a királyi családban hagyománnyá vált, hogy egyikük sem járul az urnákhoz.
8. Kreatív módszerek a szavazóhelyiségekben
Ott, ahol a lakosság nagy része analfabéta, igencsak nagy problémát jelent a tiszta választások megrendezése. Annak érdekében pedig, hogy az írástudás hiánya ne okozzon túl nagy galibát, kreatív módszerekkel igyekeznek kiküszöbölni ez az „aprócska” hiányosságot. Így Gambiában például a polgárok szavazataikat üveggolyókkal adják le, amelyeket színkódolt, az általuk választott jelölt fényképével ellátott fém hordókba dobnak. A választási csalás elkerülése érdekében pedig ezekbe a hordókba még csengőket is szerelnek, mely megszólal, ha landol benne egy golyócska. Így ha a megfigyelők több csengetést hallanak, tudják, hogy valaki megszegte a szabályokat.
9. Szavazás az űrben
Igen, lehetséges, mégpedig nem is egy újkeltű szokásról van szó. 1997 óta ugyanis a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodó asztronauták is leadhatják voksukat. Nem egy egyszerű mutatvány ez, viszont a texasi törvényhozók szerint teljesen biztonságos. Mondjuk, hogyan működik: miután az űrhajósok választanak, szavazólapjaikat – a postai úton kapott papíralapú szavazólapok PDF-jét – visszasugározzák a Földre, ahol a hivatalnokok kinyitják a kódolt dokumentumokat, és benyújtják számlálásra az űrhajós szavazólapjának nyomtatott példányát.
10. Választás egy diktatúrában
Bármennyire is meglepő lehet, de Észak-Koreában is előfordul, hogy a polgárok szavazni indulnak. Persze, azért az ottani gyakorlat igencsak távol áll az igazi demokráciától. Kezdjük ott, hogy például ezeken az eseményeken kötelező megjelenni, így a 2015-ös helyi választásokon a választók 99,7 százalékos részvételi aránnyal zárultak. Igaz, választási lehetőségük sem volt sok, hiszen a szavazólapokon csak Észak-Korea kormányzó pártja szerepelt, így az urnákhoz járulóknak még ikszelniük sem kellett, szavazólapjaikat csak be kellett dobniuk, hogy támogatásukról biztosítsák azt. Persze, volt egy olyan urna is, mely az elutasításokat volt hivatott tárolni, azonban erre semmi szükség nem lett volna, hiszen a párt 100%-os arányban nyerte meg a választást. Ez azt jelenti, hogy vagy senki nem használta a második számú urnát, vagy nemes egyszerűséggel azokról a szavazólapokról tudomást sem vettek.
Nyitókép: Ai
Forrás: Mental Floss
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Mikor beköszöntött a változás szele: így éltek a nők az 1920-as években
- Nagy titkokat őriznek a történelem megoldatlan rejtélyei
- A történelem rejtélyes halálesetei
