Az otthonról hozott kötődési minták árnyékot vethetnek a felnőtt kapcsolatainkra. Az ambivalens vagy szorongó kötődés pedig egy végeláthatatlan se veled, se nélküled hajsza.
Az, hogy két ember milyen módon működik egy párkapcsolatban és mennyire illenek össze, nagyon sok mindenen múlik. Különböző szeretetnyelvvel, világnézettel, ízléssel érkezünk meg egy kapcsolatba és a siker kulcsa egyszerűen az, hogy mennyire kapcsolgatjuk be egymáson a gyermekkori sérelmek gombjait. A kötődés alapvetően egy kisgyermekkorból hozott minta, egy útmutató ahhoz, hogy én hogyan tudlak szeretni téged és milyen módon vagyok képes ezt kifejezni. Ha ez a kézikönyv tele van „hibákkal”, negatív érzelmekkel, amik a fejlődési évek során bevésődtek, az meghatározza azt, hogyan fogunk bánni a másikkal, és ebben az esetben nagyon szegényes eszközkészlettel vágunk neki az életnek.
Úgy szeretsz, ahogy kötődsz
A kötődés, mint fogalom bekúszott a köznyelvbe és széleskörben kezdték el használni, de nem teljesen világos a jelentése sokak számára. A kötődés ugyanis jóval több, mint egy érzelmi kötelék. Meghatározza mindazt, amit magunkról és a világról gondolunk. Körülbelül 2-3 éves korra alakul ki egy olyan szülő-gyerek dinamika, ami meghatározza a kötődési stílust, annak mentén, hogy az anya hogyan reagál a baba szükségleteire. John Bowlby pszichológus, kötődéselméletében 4 fajta stílust határoz meg: biztonságos kötődés, elkerülő kötődés, dezorganizált kötődés és ambivalens kötődés. Gyermekként érzelmileg kiszolgáltatottak vagyunk a szüleinknek, az ő gondoskodásukat, reakcióikat és szeretetüket raktározzuk el magunkba, majd visszük tovább egy belső lenyomatként. Az pedig, hogyan szerettek minket gyermekkorunkban, előrevetíti hogyan leszünk mi képesek szeretni felnőttként.
Ambivalens szorongó kötődés – Se veled, se nélküled nem jó
Az ambivalens kötődés akkor alakul ki, ha az anya valamilyen oknál fogva nem tudja kielégíteni a gyerek igényeit. Ez leggyakrabban akkor történik meg, ha az anya maga is szorong és nem ismeri fel a baba jelzéseit, vagy valami más köti le a figyelmét és nem tud kapcsolódási pontot találni a gyermekével. A gyerek a biztonságérzet miatt vágyik a szülő közelségére, de nem jó neki vele együtt lenni. Ez egy olyan ambivalens érzést hoz létre, ami később ahhoz vezet, hogy a gyerek saját igényeit feladva, előtérbe helyezi az anya akaratát és minden erejével azon kezd el dolgozni, hogy elég jó gyerek legyen és ne legyen teher. Felnőve bizalmatlanok, szorongók lesznek, akiknek az önbizalma függővé válik más emberek visszajelzéseitől. A legegyszerűbb módja a gyermekkori hiány betöltésének, ha olyan párkapcsolatot választunk, ahol ez megvalósulhat. Az ambivalens kötődés esetén pedig kezdetét veszi egy ismétlődő hercehurca, ahol ciklikusan követi egymást az eltávolodás és összeolvadás igénye.
Az alábbi 4 érzés és helyzet nem lesz ismeretlen számodra, ha te, vagy a párod szorongóan kötődik.
1. Folytonos bizonytalanság
Hozzá kapcsolódó érzés: féltékenység
Ha a párkapcsolatban az egyik fél ambivalensen kötődő, akkor az legtöbbször a periodikusan jelentkező heves vitákban látszik. Általában hosszabb nyugalmi időszakot követően jelentkeznek ezek a veszekedések, amik sértődéssel, duzzogással járnak és a központi témájuk a féltékenység. A sérült fél kiabál, kutat a másik telefonjában, kérdőre von és elhagyással fenyegetőzik. Ennek hátterében a szüntelen visszacsatolásra való kiéhezettség áll, ami folyton azt kérdezi „de tényleg szeretsz?”.
2. Önmagát le-, a másik személyt pedig túlértékeli
Hozzá kapcsolódó érzés: kisebbrendűségi érzés
Innen át is kanyarodhatunk a következő érzésre, ami nem más, mint az önbizalomhiány. Mivel nem figyeltek kiskorában az igényeire, az ambivalensen kötődő személy magáról sem tanult meg gondoskodni. Ebből fakadóan az önbizalma a külvilágtól vált függővé. Az önértékelés annyira alacsonnyá vált, hogy folytonos megerősítésre van szüksége. Ennek a másik pólusán pedig az áll, hogy a szerelmét piedesztálra állítja.
3. Egyszerre vágyik közelségre és távolságra
Hozzá kapcsolódó érzés: összezavarodottság, szorongás
A jó időszakokban megjelenik egy szimbiózisra való vágy. Az ambivalensen kötődő fél elkezd olyan szintű közelséget igényelni, ami a másiknak sok esetben már akár kellemetlenné is válhat. Nem lehet egyedül hagyni, egyfolytában testi kontaktusra van szüksége és szinte bekebelezi a másikat. Az igazság viszont az, hogy még ez sem adja meg neki a kellő biztonságérzetet, így ezekben a közeli helyzetekben is ugyanúgy szorong, ami előbb-utóbb egy újabb veszekedést és eltávolodási periódust generál.
4. Szüntelen kapcsolódási vágy
Hozzá kapcsolódó érzés: önfeladás
Az ambivalensen kötődők közül kerül ki a legtöbb kapcsolatfüggő. Ha már teljesen kifacsarták egymást és a partner már olyannyira belefáradt ebbe az oda-vissza fogócskába, hogy kilép a kapcsolatból, az megrengeti a biztonságos világba vetett hitét. Ezért bármi áron, de újra meg kell teremteni a látszólagos „egyensúlyt”. Ehhez pedig egy újabb kapcsolatra van szükség, ahol aztán ugyanezek a mintázatok folytatják a működésüket.
A gyerekkori tapasztalatok nyomot hagynak rajtunk, de nem kell, hogy végérvényesen irányítsák az életünket. A kötődési sérülések is begyógyíthatók, kellő belső munkával és szakértői segítséggel.
Nyitókép: PeopleImages / Getty Images
