Az ókori római történelmet gyakran az olyan legendás uralkodók, mint Julius Caesar vagy az ékesszóló szenátorok, mint Cicero miatt emlegetjük. Azonban ezek az emberek egy olyan birodalmat vezettek, amelynek milliói hétköznapi polgárok voltak.
Az ókori Róma polgárai azonban inkább asztalra kerülő kenyér miatt aggódtak, mint a világ meghódításáért, és egyszerűen élvezték az életet. Ha megnézzük az átlagos lakosok életét, egy olyan kultúrát találunk, amely sok alapvető szempontból nem is különbözik a miénktől. Ők is dolgoztak, játszottak, társasági életet éltek és kifejezték magukat. Íme hat tény, amelyek bepillantást nyújtanak abba, milyen volt átlagos polgárnak lenni a világ egyik legnagyobb és legbefolyásosabb birodalmában.
Minden út egy nyilvános fürdőhöz vezet
A rómaiak mesteri építészei voltak a nyilvános fürdőknek, melyeket „thermae”-nak neveztek. Ezek bonyolult fűtési rendszerekkel felszerelt, összetett létesítmények voltak, ahol a társadalom minden rétegéből összegyűltek emberek. Itt nemcsak tisztálkodtak, hanem pihentek és szocializálódtak is, így a fürdők hétköznapok egyik legfontosabb helyévé váltak. A római fürdőzés azonban nem csupán egy egyszerű vízbe merülés volt. A látogatók könnyű testmozgással kezdtek, majd egy forró, aztán egy meleg, végül egy hideg fürdőt vettek. Ezen kívül időt tölthettek a gőzfürdőben vagy masszázst is kaphattak. A nyilvános fürdők a római kultúra központi részét képezték, és néhány polgár azokat egyenesen a római identitás jelképének tekintette. Valójában annyira alapvető elemei voltak a mindennapi életnek, hogy szinte a Római Birodalom minden szegletében építettek egyet. Így még a legtávolabbi régiók lakói is élvezhették azok előnyeit. A római fürdőket az északi brit szigetektől egészen délig, Egyiptomig találtak.
Graffitik az ókorban
A jól megőrzött ókori római városok, mint Pompeii és Herculaneum régészeti bizonyítékai azt mutatják, hogy akárcsak a modern társadalmakban, az ókori rómaiak is szerettek önkifejezésként graffitiket készíteni. Azonban mivel ők jó néhány évezreddel a spray festék feltalálása előtt éltek, a városok falára karcolták vagy vésték a rajzaikat és üzeneteiket. A rómaiak által készített graffitik egyaránt megtalálhatóak voltak a bárok és nyilvános fürdők falain. Az utcai művészek alkotásai a pálcikafiguráktól és állatoktól kezdve, egészen a színes, gyakran obszcén viccekig és sértésekig terjedtek. Míg a híresebb rómaiakat, mint a császárokat és államférfiakat, hatalmas emlékművek és szobrok tisztelték meg, a graffiti gyakran a hétköznapi emberek legjobb lehetősége volt arra, hogy nyomot hagyjanak a világban. Éppen ezért sok ókori graffiti művész még nevét is belefogalmazta az üzenetbe. Így az utókor rájuk is emlékezhet.
Rövid munkanapok
Az ókori rómaiaknak természetesen még nem voltak klasszikus ételemben vett óráik, amikkel számolhatták volna a nap perceit. Ehelyett a nap állását használták az idő nyomon követésére, és különböző eszközöket, például napórákat alkalmaztak, hogy a nappalokat és az éjszakákat tizenkét egyenlően elosztott egységre, az úgynevezett „hora”-ra (óra) osszák fel. Mivel a nap pozíciója volt a római polgárok fő időmérési módszere, a munkanapokat olyan napállások köré szervezték, amelyeket szabad szemmel is könnyű volt nyomon követni. Ezek voltak a napkelte, a dél és a napnyugta. Emiatt egy átlagos polgár általában hajnalban, azaz a nap első „órájában” kezdte a munkáját, és délben be is fejezte azt. A délután hátralévő részét pihenéssel töltötték, sporteseményekre, színházi előadásokra vagy – természetesen – nyilvános fürdőbe mentek.
A szerencsejáték fellegvára
Az ókori római társadalom minden szintjén jelen volt a szerencsejáték iránti szenvedély. A kevésbé tehetős polgárok különböző társasjátékokra és kockajátékokra tettek fogadásokat, amelyeket kocsmákban, az utcákon és más nyilvános helyeken játszottak, míg a gazdagok saját játéktermeket építettek az otthonaikban. A rómaiak gyakran fogadtak gladiátorviadalok és kocsiversenyek kimenetelére is. Ezek főként a férfiak szórakozásara szolgáltak, bár egy-egy különleges fesztivál alkalmával a nők is részt vehettek szerencsejátékokban. Meglepő lehet, de még a római császárok is gyakran kockára tették szerencséjüket. Augustus és Nero is híresek voltak arról, hogy hatalmas vagyonokat tettek fel egyetlen kockadobásra. Claudius császárnak pedig még egy egyedi készítésű szekere is volt, amelybe beépítettek egy játékasztalt, hogy utazás közben is játszhasson.
A város köznpontja
A város közepén elhelyezkedő római fórum szó szerint a mindennapi élet központja volt az ókorban. A római polgárok a fórumon vásárolhattak, beszélgethettek és szórakozhattak és persze ott tartották a város legnagyobb nyilvános összejöveteleit, és ott ülésezett a római szenátus is. Emellett a fórum néhány igazán fontosabb vallási helyszínt is magában foglalt, köztük több olyan templomot, amelyeket isteneiknek szenteltek. A római polgárok tehát gyakran látogatták a fórumot a napi teendők elvégzése érdekében, vagy nagyobb, városi ceremóniák alkalmával.
A személyi kultusz csúcsa
A római fórum egyik kiemelkedő templomát nem egy mitológiai istennek, hanem Róma egykori diktátorának, Julius Caesarnak szentelték. Caesar időszámításunk előtt 44-ben történt meggyilkolása után tartott temetési játékok idején ugyanis egy üstökös tűnt fel az égen, amit a római lakosság égi jelként értelmezett, hogy Caesar lelke az istenek közt él tovább. Ezt pedig két évvel később törvénybe is foglalták. Időszámításunk előtt 42-ben a római szenátus hivatalosan is istenné nyilvánította őt. Ezt követően persze egy templomot építettek a fórumon Caesar tiszteletére, amelyben egy oltár is helyet kapott, ahol a római polgárok áldozatokat mutathattak be az istenné vált vezetőnek. Ugyanúgy, ahogy azt a római isteneknek, például Jupiternek és Szaturnusznak is tették.
Nyitókép: Ai
Forrás: HistoryFacts.
