A 30 épületből álló ökoközösség tele van válaszokkal a modern élet kihívásaira.
A koronavírus alatti lezárások idején találkozhattunk újra a közösségi élet gondolatával, azzal, hogy idegenek megosztják az életüket és „kommunákban” élnek. Ez jó válasz volt például a magányos idős emberek számára, de nem biztos, hogy csak nekik adhat sokat egy ilyen jellegű életközösség. Amszterdam új, vízre épült ökoközössége sokunk számára lehet vonzó alternatíva.
„Tiszta hajó”
Marjan de Blok háza kissé meging, amikor egy hajó elhalad vagy erős a szél. Ez az egyike, annak a 30 „bárkának”, amelyek a csatornára épültek és a mólóhoz vannak kapcsolva. A Schoonship (Tiszta hajó) nevű életközösségben körülbelül 120 felnőtt és 40 gyermek él.
Válasz kimondatlan kérdésekre
Az első „bárkákat” 2018 végén helyezték el a vízen, 2019 elején pedig az első lakók is beköltöztek. Azonban az ötlet már több mint tíz évvel korábban megszületett Marjan de Blokban, aki tv producerként a fenntartható lakhatásról készített sorozatot. „Arra gondoltam, hogy én így akarok élni. Ez választ adott olyan kérdésekre, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek. Kerestem egy módot arra, hogy jobban a közösségbe ágyazva és fenntarthatóbban élhessek” – mesélte de Blok.
Megosztott áram és tojás
A producerhez pedig csatlakoztak a barátai is, és az évek során elkezdtek formálisan is dolgozni a terven, bevontak várostervezőket, építészeket, forrásokat és kutatták a fenntarthatóságot is. Mostanra az elektromos áram nagy részét ők maguk állítják elő, méghozzá napenergiával. Van egy „okos hálózatuk”, ami azt jelenti, hogy a háztartások megoszthatják a többletenergiát; elektromos autókon és kerékpárokon is osztoznak. Van egy közösségi „bárka” is, ahol móló-bulikat tartanak, együtt edzenek és hetente egyszer merülnek is. A közös WhatsApp csoportban kérhetnek egymástól tojást, ha elfogyott, vagy kölcsönkérhetnek egy kalapácsot.
Ahol mindenki önmaga lehet
Habár nincsenek hivatalos szabályok arra nézve, hogy kinek mi a „dolga”, mégis minden el szokott készülni – az önkéntesek gondozzák az úszókerteket, mások pedig a mólókat tartják rendben.
„Vannak olyan emberek, akik állandóan aktívak, és vannak, akiket alig látunk, de ez a közösségünk ereje. Itt mindenki önmaga lehet” – mesélte de Blok. Főleg a gyerekek számára nagy a szabadság – mindaddig, amíg tudnak úszni. „Gondoskodunk egymás gyerekeiről. Tegnap egy rendezvényen voltam, és a gyerekeim nem akartak velem jönni. A szomszédom erre felajánlotta: „Vigyázok rájuk” – mesélte de Blok, aki arról is beszélt, hogy a közösségi élet alapvető számukra. „Korábban az volt a normális, hogy egyedül voltam és ha társaságra vágytam, akkor meg kellett szerveznem. Most fordítva van. Ahogy élünk, az egy szociális életforma, de ha egyedül akarok lenni, akkor egyszerűen bezárom az ajtót.”
Fenntarthatóbb jövő felé eveznek…
Persze, de Blok tisztában van vele, hogy ez az életforma nem mindenki számára elérhető: „A városon belül nehéz egy ilyen projektet megfizethetővé tenni. Sok pénzbe és időbe telt ennek a megépítése, és az ehhez szükséges erőforrás nem mindenkinél van meg”.
Persze, azt is tudja, hogy „nem a végső megoldást jelenti az emelkedő tengerszintre; nem állítjuk meg az éghajlatváltozást, csak szeretnénk részt venni a fenntarthatóbb életmódra való átállásban”. A kommuna tagjai egyébként rengeteg túrát szerveznek, segítenek a kutatásban, és nyílt forráskódúvá teszik tudásukat, a „közösségről” alkotott elképzelésük így sokkal nagyobb, mint a 30 „bárka”, amiben élnek.
Az érem két oldala
Persze, minden éremnek két oldala van, így de Blok mesélt arról is, mi a legjobb és mi a legrosszabb ebben az életformában.
A legjobb dolog: „Hasonló gondolkodású emberek közelében lenni és azt megélni, hogy a saját életformádat fedezheted fel.”
A legrosszabb dolog: „A vízben levő gyerekek miatti szorongás, amitől rémálmaim voltak, nem csak a saját gyerekeim miatt. Sok erőfeszítést igényel, hogy biztonságos legyen.”
Forrás: Positive News
Nyitókép és fotók: Space&Matter – Isabel Nabuurs / Jan Willem Sieburgh /Alan Jensen / Hustle Creatives
