Ez az a 3 rossz szokás, ami érzelmileg teljesen lenullázhat

Amikor a rossz szokásaiddal nullázod le a kedved

Aki másnak vermet ás, maga esik bele – szól az unalomig ismételt mondás. De nem lehetséges inkább, hogy akarva-akaratlanul is saját magunknak ássuk ki azokat a gödröket, és többségükbe bele is sétálunk?

Ha nehéz időszakon megyek keresztül, rögtön a körülményeimet és az engem ért sérelmeket sorolom. Pedig, ha jobban belegondolok, a problémáim jelentős része a viselkedésem és a hozzáállásom eredménye. Túl kemény vagyok magamhoz, az ebből adódó lelki terhek pedig gyakran lavinákat indítanak el az amúgy sem stresszmentes hétköznapokon. Ha úgy érzed, túl sok szorongás, aggodalom és csalódottság gyűlt fel benned az elmúlt időszakban, akkor talán veled is előfordul, hogy magad ellen dolgozol. Íme 3 rossz szokás, amivel megkeserítheted az életed:

1. Irreális elvárásaid vannak magaddal szemben

Makacsul ragaszkodsz az elképzeléseidhez azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene kinézned, miket kellene elérned vagy épp milyen egy ideális párkapcsolat? A célok és az elvárások bizonyos pontig motiválóak, de ha minden helyzetre konkrét forgatókönyvet gyártasz, hidd el, rövidesen az őrületbe kergeted magad. Az elvárások érzelmi csapdák: minél magasabbra teszed a lécet, annál nagyobb eséllyel csalódsz magadban és a környezetedben. Vonatkoztass el attól, hogy szerinted pontosan mit kellene mondania a párodnak egy vita során! Legyél elnézőbb magaddal, ha nem sikerül odaérned időben egy találkozóra! Kezeld rugalmasabban az életet, és ne rágódj azon, hogy minek hogyan kellene történnie körülötted. A „kell és kellene” állítások kognitív torzítások, amik negatív érzelmeket, szorongást és akár depressziót is kelthetnek. Az ilyen mantrák helyett teljesíthető célokat fogalmazz meg, amik több, apróbb sikerélményt adnak.

2. Állandóan másokhoz hasonlítod magad

A társas összehasonlítás elmélete szerint úgy ismerhetjük meg magunkat a legjobban, ha a saját képességeinket másokéval hasonlítjuk össze. Elvégre viszonyítási alap nélkül esélyed sem lenne kideríteni, hogy mik az erősségeid. A baj ott kezdődik, ha az összehasonlítást újra és újra a hiányosságaid igazolására használod fel. Az sem mindegy, hogy kihez hasonlítod magad: megkülönböztetünk felfelé és a lefelé irányuló összehasonlítást. Előbbinél egy nálad jobb képességű személyhez méred magad- ez inspirálhat, de el is veheti a motivációd. Utóbbinál pedig egy bizonyos szempontból gyengébb képességű emberrel vonsz párhuzamot – ez természetesen növeli az önbizalmad.

Tedd a szívedre a kezed és válaszolj! Előfordult már, hogy csalódottságot és elégedetlenséget éreztél, amikor munka közben az Instát görgetted, és egy nyaralós fotóval találtad szembe magad? Nos, erről van szó. Míg a szüleid legfeljebb a tízéves osztálytalálkozókon történő rivalizálás miatt szorongtak, te napi szinten összeméred magad a korosztályoddal a közösségi oldalakon. Mivel ez a kirakatvilág csak egy-egy pillanatot tár eléd mások életéből, tévedés lenne azt gondolnod, hogy más élete sokkal jobb a tiédnél. Másrészt csak akkor fair összehasonlítanod az aktuális helyzeted máséval, ha a helyzeteteket alakító körülményeiteket is összeveted. Saját magadból indulj ki, és így törekedj a fejlődésre, ne azért akarj többet, jobbat, szebbet, mert mástól irigyled!

3. Túlvállalod magad

Már zsinórban harmadjára túlórázol, de zárás előtt még épp sikerül bevásárolnod a szupermarketben, és még az esti jógaórára is próbálsz beesni? Ha eddig nem ismertél lehetetlent, ideje elfogadnod: képtelenség mindenben helytállnod. Ha valami csoda folytán mégis sikerülne, akkor sem éri meg: a túlvállalás ugyanis fáradtságot és szorongást okoz. Hogy ezt elkerüld, tedd fel magadnak a kérdést, hogy egyáltalán miért hajtod túl magad. Többnyire kétféle gondolkodás okozza a problémát. Az első, hogy azt hisszük, az állandó hajtás alapvetően jó dolog. Az elfoglalt embereket sikeresebbnek, hozzáértőbbnek gondoljuk azoknál, akiknek bőven kijut a szabadidőből. A másik, a FOMO (fear of missing out) jelenség, vagyis az attól való félelem, hogy lemaradunk, kimaradunk valamiből. Pedig nincs annál frusztrálóbb, ha minden jónak ígérkező lehetőségre igent mondasz, majd később azon matekozol, hogy hogyan sűrítheted bele az összes programod napi 24 órába. Engedd meg magadnak, hogy időnként nemet mondj néhány kérésre – csakis így találhatod meg az egyensúlyt a mindent és a semmit véglet között.

Nyitókép: Mixmike/E+/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: