A boldogító igen után kezdődik a nagybetűs élet, amelyben vagy képesek vagyunk közösen fejlődni, vagy meg vannak számlálva a házasságunk napjai. Ha tudod, a te házasságod mely fajtába tartozik, sokat lendíthetsz közös életeteken.
„A boldog családok mind egyformák, minden boldogtalan család a maga módján az.” Ezzel a súlyos bevezetővel kezdi Tolsztoj az Anna Kareninát. Kezdőmondata pedig különböző értelmezéseket feltételez, amelyek közül a legelterjedtebb, hogy minden társadalom jól bejáratott, viszonylag sablonos mintát kínál a házasság intézményével az emberek számára ami mind egyénileg, mind a család tagjaként a legelőnyösebb eredményeket hozza. Az olyan általános alapelvek, mint a bizalom, a tisztelet, egymás támogatása kínálja ugyanis a legjobb kilátásokat a boldogságra. Azok az emberek, akik letérnek az Óz birodalmába, vagyis a boldogsághoz vezető kikövezett útról, mert romantikus izgalmakra, személyes felemelkedésre vágynak, azok saját felelősségükre cselekszenek.
Az emberek – jó esetben – szerelemből házasodnak. De más okból maradnak együtt.
Egy csók és más semmi?
A tradicionális társadalmaktól eltérően az emberek zöme még a mai napig szerelemből házasodik. Márpedig ez a megközelítés tálcán kínálja a válásokat, hiszen arra apellál, hogy az idők végezetéig szerelmesek leszünk, ha pedig már nem vagyunk azok, megérett az idő a válásra. Manapság már nincsenek szankciók a szétválni kívánkozókra nézve, a megbélyegzés eltűnt, és egyre inkább úgy tűnik, az egyház is szemet hunyt a tendencia felett. Nem véletlen, hogy a házasságok több mint fele végződik válással. A jó hír azonban, hogy az emberek mindezek ellenére is hisznek az intézményben, mert 80%-uk újra elöteleződik a házasság mellett, amelyeket leginkább az alábbi négy kategóriába lehet besorolni.
1. Csak a business
Akik a házasságot gyakorlatiasan közelítik meg, azok számára legtöbbször csupán egy megerőltető elköteleződés, amely a gyermekek érkezésével csak fokozódik. Általában mindkét partner dolgozik, ide-oda szállítják a gyerekeket, ételt tesznek az aztalra csak azért, hogy fenntartsák a familiakft-t. A házasságnak ez a fajtája inkább hasonlít egy vállalkozáshoz, és általában akkor fut zátonyra, amikor a gyerekek felnőnek, vagy anyagi nehézségek lépnek fel.
2. Rituális kapcsolódás
Legtöbbünk számára másik felünk, vagy a házasságunk kompletten, identitásunk kulcsfontosságú eleme. Amikor az ezeket az értékeket fontosnak tartó felek egy nyilvános szertartás keretében megházasodnak Isten szent színe vagy csak a barátaik előtt, az számukra komoly értéket képvisel. Ahogy általában ennek a kapcsolódási formának a válságát is a gyermek(ek) érkezése bonyolítja. Azonban a rituálékra épülő házasságokban, ahol mindenkinek megvan a kedvenc fotele, helye a vacsoraasztalnál és biztonsága a felek sokat tesznek egymás iránti elkötelezettségből, megtartják a kis rutinjaikat és újra kiteljesedhetnek nagyszülőkként.
3. Játék az élet
Nemrég jöttek vissza a Maldívról, de már hátizsákkal indulnak is Izlandra körülnézni. Számukra a házasság egy véget nem érő randevú, és ragaszkodnak ahhoz hogy a közös élet az új dolgok kipróbálásáról kell szóljon. A házasság nem végpontja a kalandoknak, hanem ugródeszkája. A játékosság megtartása kétség kívül fontos a kapcsolatokban, a veszélye azonban az lehet, hogy az újdonság és az élvezet keresése gyakran sekélyes és önpusztító. Az új izgalmak nehezen tudják felülírni a régieket, ezért gyakran fordul elő, hogy új társat keresnek az új kalandokhoz.
4. Egységben az erő
Kultúránk ünnepli azt az elképzelést, hogy a házasság kvázi szent szerződés két ember között, amely az intimitást és a together forever elvét helyezi előtérbe. Az intimitás és a tartós kölcsönös egymásrafigyelés jegyében az egyén feladja énközpontú rutinjait, figyelembe veszi a másik érdekeit és nagyra értékelik a közös pillanatokat. Ellentétben a játékos házassággal, amely az ösztönző tevékenységekre helyezi a hangsúlyt, a kötődő házasságot vallók a kapcsolatot ünneplik. Ez a fajta házasság az, amelyen a család bővülése nem változtat, sőt.
Alapvetően megállapítható, hogy a házasságok a fentiek kombinációja, és a legerősebbek képesek mind a négy típusban helytállni. Idővel, ahogy mi emberek, a házasságok is különböző szakaszokon mennek át és hol az egyik, hol a másik válik uralkodóvá. A házasságok pedig legtöbbször azért bomlanak fel, mert a házastársak nem tudnak megegyezni a bban, hogy milyen életet szeretnének, és egymást hibáztatják azért, mert nem támogatják elképzelésüket. Tolsztoj Annájához hasonlóan azt hiszik, hogy joguk van valami jobbhoz, és a filmekben látott jövő csábítóan hívogatja őket.
Nyitókép: Geber86/GettyImages
Forrás: psychologytoday
