A Z generáció feltámasztja és megváltoztatja annak a hímsoviniszta fogalomnak a jelentését, amellyel egykor a csinos, de ostobának tartott nőket jellemezték. Hiszen miért ne lehetne valakinek hiperfeminin megjelenése és éles esze egyszerre?
Gondolatban utazzunk vissza a 2007-be, amikor a rózsaszín, kihajtható Motorola Razr mobiltelefonok, a Juicy Couture tréningruhák, a szlogenes pólók és a glitteres bolerók voltak az esztétizmus megtestesítői. Ekkor a valóságshow műfaja még szenzációként, kulturális fenoménként élt a köztudatban és olyan világsztárok szerepeltek a magazinok címlapjain, mint Paris Hilton, Britney Spears, Lindsay Lohan, Anna Nicole Smith és Nicole Richie. A New York Post egy cikkében 2007-et a „Bimbo éveként” definiálta. A bulvárlap egy kegyetlen listát is összeállított 2007 leghírhedtebb bimboiról, és a cikk a nyíltan drogproblémákkal küzdő Amy Winehouse-t és Lindsay Lohant, valamint az év elején elhunyt Anna Nicole Smith-t sem kímélte. „Akár halott, börtönben ül, kopasz, felcsinálták vagy munkaképtelen […], az elmúlt év a fiatalságról, a szédültségről és a kontrollálhatatlan nőkről szólt.”
A világ sokáig így értelmezte a bimbo kifejezést, amelyet magyarul legjobban talán a csinibaba, a cicababa szavakkal írhatnánk le: azokra a nőkre használták, akiket csinosnak, attraktívnak, de ostobának tartottak. Valamint arra, hogy megfosszák a fiatal nőket emberi mivoltuktól és önrendelkezésüktől. Viszont mostanában egyre többen csatlakoznak ahhoz a trendhez, amely átdefiniálná ezt a kifejezést. Vagyis bebizonyítanák, hogy egy bimbo – azaz csinos nő, aki hipernőies megjelenéssel rendelkezik – igenis lehet intelligens, valamint független.
Bimbo = agyatlan intelligens csinibaba
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 2000-es években a bimbo szó egy szexista, lekicsinylő fogalom volt, amellyel a legbefolyásosabb fiatal nőket jellemezték. Gyakorlatilag a nők tárgyiasításának és lealacsonyításának eszközévé vált. Sokan azzal érveltek, hogy a sztárok is felelősek ezért, mert a nagy plasztikázott mellek, a szédítően szőke haj, a szűk és rövid ruhák, valamint az erős smink olyan képet festett róluk, amelyet nehéz komolyan venni. Hiperfeminin külsejük miatt erkölcstelennek, romlottnak titulálták őket és ezeket, illetve a szexuális promiszkuitást az intelligencia hiányának jeleként értelmezték.
Napjainkban a bimbo nem butácska nőként, hanem feminista, általában baloldali és antikapitalista, csábító karakterként kezdett el visszakúszni kollektív képzeletünkbe. És – mivel 2022-t írunk – ez nyilvánvalóan a TikTokon érhető leginkább tetten. A #bimboification és #bimbotok videóknak robbanásszerűen megnőtt a népszerűségükben a világjárvány idején, és a trend azóta még több rajongót gyűjtött. Chrissy Chlapecka volt a mozgalom egyik legkorábbi úttörője. „A bimbo most az, aki meg akarja ünnepelni a nőiességét, átölelni és szeretni önmagát”– mondta az őzikeszemű internetes sztár, aki rendszeresen emlékezteti követőit, hogy nemtől és társadalmi elvárásoktól függetlenül viseljenek és tegyenek azt, amit csak akarnak. Chlapecka hozzáteszi, hogy napjainkban egy bimbo nem ítéli el a szexmunkásokatés politikailag aktív. Emellett támogatja a Black Lives Mattert és az LMBTQ+ közösséget.
Bárki lehet bimbo
A másik nagy változás a 2000-es évekhez képest, hogy bimbo archetípust egykor az ultranőies, szuper dögös, bunkó, sovány, szőke nő testesítette meg. Aki a filmekben (például Elle Woods a Doktor Szösziből, Sharpay Evans a High School Musicalből vagy Cher Horowitz a Spinédzserekből) szinte mindig fehérbőrű nő volt. Ma már bárki lehet bimbo: a férfiak (himbok), valamint a gendersemleges személyek (thembok vagy nimbok) is a mozgalom fontos tagjai. Valamint az etnikumok terén is jellemző a diverzitás.
Forradalmi hipernőiesség
Az a hamis elképzelés, hogy a nők nem olyan okosak, mint a férfiak, nem új keletű, de a mai napig erősen érzékelhető. Ezen változtatna a napjainkban végbemenő „bimbofikáció”, amely az interszekcionális feminizmus új megközelítése. Ha csak peremidentitásként tekintünk rá, vagy pusztán szexuális, fetisisztikus szemüvegen keresztül nézzük, akkor figyelmen kívül hagyjuk a mozgalom erejét. Valójában a bimbo kultúra egy reakció azokra a példátlan időkre, amelyeket átélünk. Ez nem egy üres fejű lázadás, hanem az aktuális eseményekre adott reakcióink radikalizálásának módja. Röviden: a közhiedelemmel ellentétben a modern bimbo kultúra képviselői szöges ellentétei az egyszerű, ostoba csinibaba sztereotípiájának.
„A bimbo az a személy, aki a hipernőiességben rejlő radikális erőt használja az antikapitalista kritika egy formájaként” – mondja Stephanie Deig, a Luzerni Egyetem feminista filozófiára és gendertudományokra szakosodott PhD kutatója. „Felforgatja azt a neoliberális elvárást, hogy a hipernőies tulajdonságokhoz nem párosulhat intellektuális érdem. Kisajátítja azokat a jellemvonásokat, amelyeket korábban a nők tárgyiasításának és elnyomásának eszköze volt.” Viszont Deig azt is hozzáteszi, hogy a „bimbok antikapitalisták, ugyanakkor felismerik, hogy a kapitalizmusból – az öröm és az elnyomás forrásából – nem lehet teljesen kilépni.”
Forrás: i-D, Byrdie, Vice, The Cut
Nyitókép: WAF
