Megjelent Kiss Dóri, a Gluténmentes élet bloggerének legújabb könyve, Glutén- és laktózmentes alapszakácskönyv címmel. Dórit a könyvről, ételekről és a közösség erejéről kérdeztük!
Majdnem biztos vagyok abban, hogy mindannyiunk családjában vagy baráti társaságában van legalább egy ember, aki nincs jóban a gluténnel. Az, hogy pontosan ki, miért tart gluténmentes diétát talán mindegy is, a lényeg, hogy a Glutén- és laktózmentes alapszakácskönyv újfent bebizonyítja, hogy mentesen is el lehet készíteni szinte bármit. Dóri könyve hiánypótló, hiszen a segítségével bárki előrukkolhat egy gluténmentes menüsorral, például, ha éppen olyan vendégeket vár, akik érzékenyek erre a fehérjetípusra. A gluténmentes étrenddel pár évvel ezelőtt nekem is meg kellett barátkoznom, ezért még inkább kíváncsi voltam Dóri tapasztalataira.
– Melyik étel hiányzott a legjobban miután 2012-ben cöliákiát diagnosztizáltak nálad?
– A betegségem előtt reggelire állandóan kenyeret ettem, sőt az iskolába is mindig valamiféle szendvicset vittem magammal, éppen ezért a péktermékek és a kelttészták hiányoztak legjobban az első időszakban. Akkoriban még nem volt ilyen óriási választék a gluténmentes lisztkeverékek piacán, ennek köszönhetően az első kenyérkezdeményeink evésre abszolút alkalmatlannak bizonyultak. Két év kellett hozzá, hogy anyukámmal kikísérletezzük a normál kenyérhez leginkább hasonló változatot.
– Amikor az ember gluténmentes diétára vált, meglepődve tapasztalja, hogy mi minden tartalmaz glutént. Téged mi lepett meg a legjobban?
– Cöliákiásként nekem a legkisebb mennyiségű glutén is tiltott, vagyis az étrendemből a nyomokban glutént tartalmaz jelölésű ételek is ki kellett iktatnom. Hogy min lepődtem meg igazán? Elsőre mindenen. Nem értettem, hogy mit keres ez a fehérje a szalámiban, fűszerekben vagy éppenséggel a csipszekben. De talán, ami igazán megdöbbentett, az a darált hús. Előfordul olyan készítmény, ami tartalmaz búzaszármazékot, ugyanis az felszívja a felesleges nedvességet. Egyébként mind a mai napig érnek meglepetések. Legutóbb az egyik tejfölön jött szembe velem a felirat: nyomokban glutént tartalmaz.
– Facebookon csaknem 50.000 ember követ, Instagramon 6.000-en, megjelent a második könyved. Rengeteg ember életére vagy hatással. Milyen érzés ilyen nagy felelősséget vállalni másokért?
– Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen nagyra növi ki magát. Persze szerettem volna segíteni másoknak, de nem gondoltam, hogy ilyen sokakat érdekelhet ez az egész. A blogon amellett, hogy informálok másokat naplóként is funkcionál az életemben, jó érzés visszaolvasni a korábbi bejegyzéseket. A felelősség súlyát akkor éreztem meg először, amikor az egyik egyetemi vizsgaidőszakom alatt kicsit kevesebbet posztoltam, és máris jöttek az üzenetek arról, hogy hol vagyok és mikor posztolok megint. Ekkor döbbentem rá arra, hogy sokan olvasnak, és el is várják, hogy adjak valamit.
– A téma népszerűsége mellett kétségtelen, hogy a személyed az, ami az oldaladra vonzza az embereket, milyen kapcsolatban vagy a téged követőkkel?
– Nagyon sokan megosztják velem a kezdeti nehézségeiket. Tudják, hogy én megértem, milyen nehéz átállni erre a szigorú diétára. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy csak a gyakorlatban okoz nehézséget ez az új életmód, valójában a gluténmentes diétának van egy nagyon komoly lelki oldala is. Én is a diagnózist követően szembesültem azzal először, hogy minden társasági esemény az étel köré szerveződik. A közös vacsorák, beülések, sütizések a gluténra érzékeny emberek életéből elmaradnak, vagy komoly szervezést igényelnek, ami bizony lelki terhet jelent. Sokaktól megkapom, hogy milyen sokat jelent nekik az, hogy én pozitívan állok ehhez az egészhez, ami szuper visszajelzés, hiszen így még jobban tudatosítom magamban, hogy példát kell mutatnom másoknak. Egy kislány egy alkalommal azzal keresett meg, hogy bár pici kora óta cöliákiás, kíváncsi volt az igazi pizza ízére, ezért evett egy szeletet. A szüleinek nem merte elmondani, hogy mi történt, és tőlem kért segítséget. Megbeszéltük, hogy legközelebb írjon, még mielőtt elcsábulna, és beszéljük meg, együtt minden könnyebb.
– Ha valakiről kiderül, hogy gluténérzékeny, akkor kénytelen megszeretni a főzést, hiszen már nem lehet csak úgy beülni bárhová egy menüre. Te előtte is szívesen sertepertéltél a konyhában?
– Sütni szerettem, de csak havi egyszer vagy kétszer kötöttem ki a konyhában. A diagnózis után kénytelen voltam megszeretni a főzést, amiben anyukám nagy segítségemre volt. Eleinte vele kísérletezgettünk, mindent tőle tanultam, és mostanra már bármit elkészítek gluténmentesen. Akár egy finom császármorzsát is, ami az egyik kedvenc desszertem.
– Apropó desszert! Mi volt az első, igazán jól sikerült gluténmentes sütid?
– Anyukám specialitása volt, amit úgy hívtunk: „Ronda és finom”. A neve mindent elárul! Ez egyébként egy diós kevert süti, amiben a darált dió adta a tészta nagy részét, így nem kellett bele sok liszt, emiatt egy igazán omlós finomság készült belőle. Ez volt hosszú idő után az első olyan süti, aminek hatására az volt az érzésem, hogy igen, sütit eszek, menteset és még finom is.
Nyitókép: Kaszás Gergely/BOOOK Kiadó
