Így élj túl introvertáltként az extrovertáltak világában

Egyre menőbb zárkózottnak lenni

Néha türelmetlenül vágysz a magányra? A kolléganőid munka után beülnének valahová, te viszont inkább elvonulnál valami csendes helyre? Nincs veled baj: csak introvertált vagy.

A világ jelenleg az extrovertáltaknak, vagyis azoknak az embereknek kedvez, akik az érzelmeiket főként kifelé élik meg. Az egész társadalmunk berendezkedése azon alapul, hogy minél többet fogyasszunk és természetesen ebbe az inger is beletartozik. A vásárlói oldal mindkét felén pedig az a nyertes, aki minél többet és minél hangosabban beszél. Érvel, meggyőz, elad, vagy vég nélkül vásárol. Hiszen mindig lenni kell valamilyennek. Sugárzónak. Vonzónak. Erősnek. Függetlennek. Önállónak. De tényleg muszáj kikiabálnunk, éppen hogy érezzük magunkat a bőrünkben?

A külvilág függője, vagy saját magad jó társasága vagy?

Carl Gustav Jung 1921-ben írta le először az introverzió/extraverzió kettősét, mint a személyiség általános típusait. Jung szerint az introvertált ember olyasvalaki, aki szeret egyedül, a saját gondolataiba merülve időt tölteni. Te is inkább ide tartozol, ha nem szeretsz a figyelem középpontjában lenni, szeretsz elvonulni és a baráti társaságban sem vagy az a szószátyár típus. Emiatt pedig sokan zárkózottnak tartanak. Ezzel szemben extrovertáltnak tekintheted magad, ha feltölt a pezsgő és változatos társadalmi élet. Kiterjedt szociális kapcsolatrendszered van, szeretsz a figyelem középpontjában lenni, nyitott vagy, lelkes és optimista, élsz-halsz a csapatjátékért, viszont hajlamos vagy a gyors és elhamarkodott döntésekre.

Erről is az agyad tehet:
Már a csecsemőkori agykérgi tevékenységed utalhat arra, hogy melyik tábort fogod erősíteni felnőttkorodban. Az introvertáltaknál eleve emelkedett az agykéreg izgalmi, elektromos szintje, így sokkal érzékenyebbek a zajokra, kellemetlenül érzik magukat a társas helyzetekben (főként a sok ember kis helyen szituációkban) és kevesebb ingertől is túl tudnak telítődni. Ezzel szemben az extrovertáltak keresik a stimulációval járó helyzeteket, szociális interakciókat, hiszen ez hozza őket az introvertáltakéhoz hasonló, náluk alapvetőnek számító agyi helyzetbe. Az introvertált személyiség kialakulásához számos tényező vezethet, például örökölni is lehet a hajlamot.

Az introvertált személyiségek látszólag visszahúzódóak, zárkózottak, csendesek, ezért a társadalom hajlamos a szorongó és társaságkerülő bélyeget rájuk sütni, egy csomó más mítosszal egyetemben, amikkel itt az ideje leszámolni.

Le a mítoszokkal!

„Mára könnyen összemosható fogalommá vált a befelé forduló, introvertált személyiségjegyet a szorongó és depresszív mentális állapottal azonosítani, ami egyáltalán nem fedi a valóságot.”- mondta Bogár Zsuzsa, tanácsadó szakpszichológus, aki fontosnak tartja kihangsúlyozni: hiába a modern társadalmi elvárás, az introvertáltság nem minőségi jelző.

„Sajnos elég elterjedt mítosz az introvertáltakkal kapcsolatban az is, hogy hajlamosabbak lehetnek különböző mentális betegségekre, mint kifelé élő társaik, pedig adott esetben csak a társas támogatottságuk kisebb. Ezt azonban ők nem kudarcként élik meg. Ráadásul, a szűkebb baráti kör erősebb támogató közeg lehet, mint a sok, de lazább kapcsolat.” – tette hozzá.

„A legtöbb zárkózott ember boldogtalansága pont abból fakad, hogy nem tudja elfogadni magát és szeretne a manapság trendi „hangosabb”, exhibicionista emberek közé tartozni.”- véli a szakember, aki szerint nem feltétlenül jó és helytálló mindenkinek az extrovertáltságra törekedni.

Ha nem érzed magad jól a bőrödben, meg kell vizsgálni, mi az, ami miatt ez kialakult és mi az, amin érdemes változtatni. Az elszigetelődés érzése egyfajta mesterséges introvertáltság, ami a gyermekkori önbizalomhiányra, vagy a túlzott fenyegetettségérzésre vezethető vissza. Ilyen esetekben érdemes apró lépésekben nyitni a másik véglet felé.

Ne légy álextrovertált!

„Egyszer volt egy kliensem, aki arról áradozott, milyen jó azoknak, akik nyitottak és bármennyi emberrel képesek kapcsolatot teremteni, de ő egyszerűen fél olyanná válni. Bekerült egy stresszspirálba és folyamatosan ostorozta magát amiatt, hogy ő soha nem tudna, de valójában nem is akarna ilyen lenni.” – fogalmazott a pszichológus, aki alapvetően két utat lát, ha egy hozzá forduló introvertált emberrel találkozik.

Próbáld elfogadni magad, és figyeld meg, mit tehetsz, hogy a legjobban érezhesd magad a bőrödben:
  1. Szánj elég időt magadra! – sokkal több energiát emészt fel, ha társaságba erőlteted magad, mint ha megtanulsz illedelmesen nemet mondani. Ha a munkád sok interakciót kíván, szakíts időt arra, hogy egyedül feltöltődhess. Vegyél egy forró fürdőt, gyújts pár gyertyát, hallgass zenét, mozgasd át magad, egyszóval tegyél meg mindent azért, hogy egy nehéz és hosszú nap után flow-ba kerülhess. Mindenkinek szüksége van az ilyen feltöltődésekre a kinti zaj után, ne érezd magad önzőnek, mert ez neked jár!
  2. Légy őszinte az emberekhez! – ha nincs kedved kimozdulni és inkább egyedül lennél, ne gyárts kifogásokat. A barátaid meg fogják érteni, ha lemondod a találkozót és hidd el, még mindig jobb előre tisztázni a dolgokat, mint később mentegetőzni. Ha pedig az összejövetel közepén rájössz, hogy neked ez nem megy, csak köszönj el és menj haza.
  3. Éld ki a benned rejlő kreativitást! – a legtöbb introvertáltnak elég erőteljes a művészi affinitása, amivel egyrészt fejlesztheti magát, másrészt fel is töltődik általa. Fess, kezdj el naplót írni, vagy csak tölts le pár fotós appot és irány a természet! Ezek a csendes és kevés szociális interakciót igénylő elfoglaltságok akár hobbivá is válhatnak.
  4. Próbálj olyan munkát választani, ami illik a személyiségedhez! – ne érezd magad rosszul, ha a multik világa nem neked való. Ha elsőre nem is, de előbb vagy utóbb megtalálod azt a feladatkört, amiben kiteljesedhetsz, még ha otthonról, vagy vállalkozóként is keresed majd a kenyered. Manapság mindenhol azt várják az embertől, legyen csapatjátékos, pedig ez pont azt a fajta kreativitást öli ki egy introvertált emberből, ami elengedhetetlen a világ fejlődéséhez. Susan Cain Csend – A hallgatás ereje egy harsány világban című könyvében azt írja, introvertált emberek nélkül nem létezne Az eltűnt idő nyomában, a relativitáselmélet, Chopin noktürnjei, de a Google sem. Ez a fajta vágyott és produktív magány lehetővé teszi, hogy az introvertált emberek elmélyedjenek egy témában és csendben annak mestereivé váljanak.

„A túl sok társas interakciót igénylő munkahelyek, a nyitott terű irodák vagy a szociális nyitottságot igénylő munkakörnyezet nem túl jó választás az ilyen emberek számára” – mondta Bogár, és felhívta arra is a figyelmet, hogy szülőként például már a pályaválasztáskor érdemes a tinédzser gyermekünket a személyiségének megfelelő irányba terelni, és nem rákényszeríteni olyan szerepeket, amik szorongást és boldogtalanságot idézhetnek elő nála.

Nyitókép: Blasius Erlinger/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Legnépszerűbb cikkek: