Én még sohasem… – Te hány dolgot szalasztottál el, csak azért, mert féltél?

Újságírónk 5-ös listája következik!

Hallottál már a Never Have I Ever, azaz az Én még sohasem... nevű játékról? A baráti összejövetelek nagy kedvence, de érdemes magunkban is elgondolkoznunk azon, mi az, amit még soha nem tettünk meg az életünkben. 

A házibulik és baráti összejövetelek egyik legjobb hangulatfokozó játéka az Én még sohasem… Ennek apropóján remek beszélgetésekben és hasfájós kacagásban lehet részünk. Persze közben rengeteg dolog kiderülhet másokról, például, hogy miért nem mer valaki kiugrani ejtőernyővel vagy éppen miért nem bonyolódott soha egyéjszakás kalandokba. Pár napja a játék egy egészen más formájával találkoztam. Egyik este, amikor a fáradtságomat épp YouTube videók nézegetésével próbáltam enyhíteni, idegesen vettem tudomásul, hogy már megint egy béna reklámot kell végignéznem, mielőtt elindulna a videóm. Máskor már remeg az ujjam, hogy rányomhassak a reklám átugrása gombra, de ezúttal a reklámban felcsendülő dalra lettem figyelmes. Annyira beszippantott a dal szövege, hogy teljesen elfelejtettem, mit is akartam valójában nézni. Carson Coma, Én még sohasem című száma szólt, és egy rész nagyon megfogott: „Én még sohasem becsültem túl az ifjúságot, Én még sohasem húztam fel köré barikádot, Én még sohasem rejtettem e mögé a valóságot”. És ekkor végigfutott bennem a gondolat: te jó ég, hányszor elrejtjük a valóságot! Hányszor nem merünk megtenni dolgokat. Ezután fogtam magam, és megírtam a saját Én még sohasem listámat.

1. Én még sohasem tudtam elengedni a kontrollt

A húszas éveimet taposom, és még sohasem voltam részeg. Rettegek attól, hogy nem vagyok tudatos és nem én irányítok. Pont emiatt rettegek a hányástól is és minden olyan helyzettől, ami tőlem függetlenül történik. Ebből azt hiszem, jól látszik, hogy egy kissé megrögzötten próbálom uralni a helyzeteket, emiatt soha nem tudtam igazán elengedni magam, mert folyton azon pörög az agyam, hogy na, és mi lesz ha? Valószínűleg nem lesz semmi, ha lecsúszik egy-két pohár ital és akkor se, ha néha kicsit elengedem a gyeplőt.

2. Én még sohasem tudtam kimondani, hogy jó vagyok valamiben

Általánosban a rajztanárnőnk az első órán megkérdezte ki az, aki szeret és szépen tud rajzolni? Naná, hogy egy csomó gyerek felnyújtotta a kezét, de én fennakadtam a mondat második felén. Szeretni szeretek, de hogy szépen is? Aztán évekkel később rengeteg olyan helyzetbe kerültem, ahol nem mertem társaság előtt kimondani azt, hogy igen én ebben tök tehetséges vagyok. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy nagyképű dolog kijelenteni magadról azt, hogy jó vagy valamiben. De mégis mit számít, hogy tudok festeni, írni, táncolni, ha nem tud róla senki?

3. Én még sohasem tudtam úgy elmenni strandra, hogy ne érdekeljen mit gondolnak mások

Még sohasem tudtam elsétálni úgy emberek előtt fürdőruhában, hogy ne húzzam be a hasam és ne gondoljak arra, hogy ő vajon most mit gondol a testemről. A karácsonyi időszak utolsó bejglijénél már arra gondolok, hogy van 6 hónapom összeszedni magam, beleférni a fürdőruhámba és megszerezni az áhított bikini body-t. De komolyan, minek? Egy-két hímegyeden kívül abszolút senkit nem érdekel, hogy két centivel kisebb vagy nagyobb a hasad. Akkor mégis minek kínozzuk magunkat?

4. Én még sohasem tudtam igazán gyerek lenni

Anyukámmal sokszor kacagunk azon, hogy én már felnőttként születtem. Már kétévesen hátratett kézzel mentem a boltban a sorok között és tulajdonképpen semmi olyat nem csináltam, mint amit a normális gyerekek szoktak. Ebből adódóan aztán felnőttként is híján vagyok a lazaságnak és bohóckodásnak. Ó, pedig mennyire szeretném kiengedni azt a kisgyereket, aki valahol mélyen ott rejtőzik bennem.

5. Én még sohasem mertem egyedül utazni

Valójában ez így nem teljesen igaz, mert 17 évesen éltem egy hónapot Németországban, viszont az egy szervezett utazás volt. Holott az igaz, hogy még soha nem mertem egyedül nekivágni a nagyvilágnak és egy teljesen új helyet csak magamban felfedezni. Alapvetően még soha semmi extrém dolgot nem mertem bevállalni. Az én esetemben az is nagy lépésnek számít, ha lecsúszok egy vízi csúszdán. Úgyhogy azt hiszem itt az ideje, hogy kijelentsem: Találkozzunk a komfortzóna túloldalán!

A te listádon mik vannak?

Nyitókép: Klaus Vedfelt/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk: