A kutya az ember leghűségesebb társa. Egy új tanulmány szerint nem véletlenül, ugyanis empátiát mutatnak és megértik az alapvető érzelmeket. Mélységes kötődésük azonban nem (csak) az evolúció eredménye.
Még a legnagyobb kutyabarátok is, akik sokkal többet tudnak az ember és eb közötti egyedülálló kötelékről, sokáig azt hitték, hogy mindez a természetes kiválasztódás része. A leggyakoribb érvelés az volt a kutya ragaszkodását illetően, hogy az idők kezdetén az emberek őrizték a tüzet, menedéket és élelmet nyújtottak. Ezért azok a kutyák, akik nem követték gazdájuk parancsát vagy nem bújtak lábhoz, kiszolgáltatottá váltak a zord vadonnak. Tehát minden a túlélésről szólt. A legújabb kutatások azonban megdöntik az előbb vázolt elméletet. Nemrég olyan felfedezések láttak napvilágot, miszerint a kutyák igenis reagálnak gazdájuk érzelmeire, hormonjaira, sőt még az arckifejezésük megváltozására is. A kutatók rájöttek arra is, hogy az egész életen át tartó emberi szocializáció sokkal inkább felelős a négylábúak kötődéséért, mint az évezredek során kialakult evolúciós viselkedésmódok.
Empatikus négylábúak
A 2020-as tanulmány a Canadian Journal of Experimental Psychology című szakfolyóiratban jelent meg A Shoulder to cry on címmel. A kutatások során olyan helyzetekben vizsgálták a kutyák viselkedését, ahol a gazdájuk vagy egy idegen sírt, nevetett vagy dúdolt. Az eredmények szerint az ebek sokkal nagyobb figyelmet mutattak a síró személyek irányába, mint a többi helyzetben. Ez pedig az empátiához hasonló viselkedés lehetséges mechanizmusára utal. Habár a kutyák nem képesek beleképzelni magukat a gazdájuk bőrébe, az emberi társakhoz való kötődésük egyre csak nő. Ez azt is mutatja, hogy ez nem pusztán egy programozott reakció.
Míg a kutatás egyik ága a viselkedés megfigyelésével foglalkozott, addig a másik ág a kémiai folyamatokat vette górcső alá. A négylábú kedvenceknél – az emberhez hasonlóan – két fontos és széles körben vizsgált hormon szabadul fel: kortizol és oxitocin. A kortizol stressz hatására emelkedik, és akkor szabadul fel, amikor a kedvenc azt érzékeli, hogy gazdája zaklatott vagy ideges. Ezzel szemben az oxitocin a tartós szemkontaktus vagy a fizikai közelség, például az ölelés hatására kezd emelkedni. Az oxitocint egyébként szerelemhormonnak is nevezik. Számos viselkedés hátterében állhat, de úgy tartják, hogy a kötődés mértékét is jól mutatja. Ez a hormon azonban csak akkor jelenik meg nagyobb mennyiségben a kutya szervezetében, ha már emberekkel szocializálódott és a kötődés kialakult, aminek része a fokozott figyelem és a gondoskodás.
A tanulság az, hogy a négylábúakkal alkotott kapcsolatunk igazán különleges. Amikor betegek vagyunk, a kis kedvencünk pedig megvigasztal, az azért van, mert törődik velünk, és nem azért, mert a következő adag ételért aggódik. Köszönjük a tudománynak, hogy ezt is bebizonyította!
Forrás: blog.theanimalrescuesite.greatergood.com
Nyitókép: Jamie Street/Unsplash
