Ahelyett, hogy januárban feje tetejére állítanánk az életünket, inkább használjuk ki ennek a téli hónapnak a valódi lehetőségeit, amit saját magunk fejlesztésére fordíthatunk.
Mi jut eszünkbe először, ha a januárra gondolunk? Célok, tervek, új év, új én. Lökdössük magunkat előre, mintha nem lenne holnap. Olyan, mintha a december utolsó napját és a január első napját egy élet választaná el. Egy hete még élveztük a család melegét, a lassú napokat és az ünnep varázsát, néhány nappal később pedig már rakétameghajtással rohanunk a terveink után. Az etalon a feszes, fitt test, a vastag pénztárca és az álomélet. A túlzsúfoltságban azonban nem látjuk a lényeget. Ha hagyunk egy szusszanásnyi időt magunknak és kitekintünk az ablakon, akkor észrevehetjük, hogy a természet még nagyon nem tart ott (ahogyan mi sem), hogy feléledjen és virágozzon. Ez az időszak még a pihenésé, az álmodozásé és a regenerációé.
Ahogy kint, úgy bent
Az ember és természet viszonya mára inkább távkapcsolattá változott. Meleg, fűtött szobákból nézzük a betondzsungelben szétszórt fákat és hosszabb időt odakint évente csak néhányszor engedünk meg magunknak. Minden betegségünk, eltávolodásunk és problémánk legmélyebb oka ez. De ugyanígy gyógyulásunk forrása is a természet, amennyiben rá tudunk hangolódni a ritmusára. Ehhez azonban arra van szükség, hogy észrevegyük a párhuzamokat a kinti és benti világ között.
Tavaszi új év
Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy januárban irreális elvárni mindenféle nagy dolgot magunktól, hogy az ókori római naptárban az év márciusban kezdődött. Pontosan akkor, amikor mi a tavaszi nap-éj egyenlőséget ünnepeljük. Ilyenkor ébred a természet és a téli inaktivitásból egy aktív, cselekvő energia keletkezik. Mindazok a ráébredések, vágyak és dédelgetett álmok, amik a téli befordulós időszakban megfogantak bennünk, azokat most tudjuk átültetni a valóságba. Ahogyan magot sem tudunk fagyott földbe vetni, úgy a lelki síkon sem tudunk hamarabb változni, minthogy azt a környezetünk megengedné. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért fullad kudarcba annyi újévi fogadalom.
Azonban, ahogy minden évszaknak és hónapnak megvan a maga lélektani feladata, úgy a januárnak is. Ha elfelejtjük a megrögzött pörgést és azt, hogy életünk minden területén a maximumot nyújtsuk ebben a hónapban, akkor felfedezhetjük a szépségét és tanításait is ennek az időszaknak.
Január az erőgyűjtés ideje
Ez az időszak arra szolgál, hogy megalapozzuk a vágyainkat. Az erőgyűjtés során felkészíthetjük a testünket és a lelkünket is. Minél inkább sikerül befelé figyelni, annál egyértelműbb lesz, hogy milyen területeket kell kipucolnunk. Ahelyett, hogy fejest ugranánk a változásba és az újba, előbb inkább készítsük elő a terepet. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy rendbe tesszük a környezetünket, felfrissítjük az emberi kapcsolatainkat és megtámogatjuk az egészségünket.
Január az álmodozás ideje
Januárban a cselekvés helyett a tervezés legyen a fókuszban. Engedjük meg magunknak az álmodozást. Képzeljük el az évünket és azt, hogy milyen életre vágyunk. Ilyenkor minden olyan eszköz, ami a tervezgetést támogatja, hasznos lehet. Készíthetünk vision board-ot, motiváló háttérképeket, vagy csak gyűjthetünk ötleteket Pinteresten.
Január a lecsupaszodás ideje
Az év első hónapja még javában a tél és az elcsendesedés időszaka. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk befelé tekinteni és ez megadja a lehetőségét annak, hogy lecsupaszítsuk a belsőnket. Ahogy a természet is levedli a ruháját, úgy emocionális szinten mi is megszabadulhatunk a sallangoktól. A fagy tisztító erejét kihasználva, kritikus szemmel vegyük górcső alá a jelenlegi életünket, életmódunkat és kapcsolatainkat. Minden, ami idejétmúlt, lehúzó vagy nem szolgálja már az érdekünket, annak mennie kell. Így tudjuk valódi tiszta lappal indítani az évet.
Nyitókép: Kara Gebhardt/ Getty Images
