Mindenki fél attól, hogy olyan emberrel ismerkedik meg, akiben mélyen dúl az agresszió. Egy ilyen kapcsolatból rendkívül nehéz szabadulni, és emiatt pláne érdemes óvatosnak lenni.
Az agresszióra az évek folyamán többféle definíció született. Ezek mindegyikében közös elem a szándékos, támadó magatartás, ami tárgyak vagy személyek ellen irányul. A személyek elleni agresszió motívumára vonatkozó elméletekben is vannak megegyező elemek. Eszerint az agresszív ember erőszakos viselkedésével az áldozatot el akarja pusztítani, vagy elhatározásában meg akarja akadályozni. Speciális esetként tartja számon a pszichológia az erőszakos magatartás azon megnyilvánulását, mikor az agresszív cselekedetet valaki önmaga ellen fejti ki.
Az agresszió eredetére vonatkozó elméletek
A freudi pszichoanalitikusok szerint az agresszió ösztön, vagy az ösztönök gátlásakor fellépő, úgynevezett agresszív drive. Lényegében ezen elmélet szerint agresszió akkor keletkezik, mikor az ösztönös cselekvést korlátozza valami, és emiatt frusztráció alakul ki. A későbbiek során ezt az elméletet továbbfejlesztve a pszichoanalitikusok arra jutottak, hogy nemcsak az ösztönből fakadó, hanem a bármilyen cél elérését akadályozó tényező is kiváltja a frusztrációt, s emiatt agresszív drive keletkezik.
A szociális tanuláselmélet szerint az agresszió nem ösztönből fakad, hanem megfigyeléses tanulás során sajátítja el az ember. Ebben az elméletben tehát a modellnek, a mintának van nagy szerepe, mint bármely másik tanult válasz esetén. Ezen elmélet szerint a megfigyelt és leutánzott agressziót minél gyakrabban erősítik meg, annál valószínűbb, hogy megjelenik az erőszakos viselkedést látó vagy elszenvedő személy magatartásában is.
Milyenek az agresszív férfiak?
A párkapcsolatukban erőszakos férfiakat több szerző többféleképpen csoportosította, de jelentős átfedéseket találhatunk ezek között. Ranschburg Jenő Rögök az úton. Egyén és család – pszichológiai írások című könyvében a tipikus bántalmazó férfi jellemrajzát a következőképpen írja le: a kapcsolat legelején vehemensen udvarol, már a kezdetek kezdetekor szerelmet vall, és a kapcsolat viharos gyorsasággal összeköltözéssel vagy házassággal folytatódik, anélkül, hogy a nő ismerné a férfit.
Ez a megismerés sok esetben később sem jön létre, hiszen a verbális agresszió egyik megnyilvánulási formája a titkolózás. Erről akkor beszélhetünk, amikor az egyik fél nem hajlandó beszélni magáról, aminek következtében az empatikus megértés, az intimitás, a bensőségesség nyilvánvalóan nem alakul ki a kapcsolatban.
Tamási Erzsébet a Bűnös áldozatok – A családon belüli erőszak férfi szereplői című könyvében részletesen bemutatta a bántalmazó férfira vonatkozó három legelfogadottabb csoportosítást.
A Holtzworth–Munroe–Stuart tipológia
Ezen tipológia három bántalmazói csoport között tesz különbséget. Az első csoportba azok tartoznak, akik csak a családon belül alkalmaznak erőszakot. Az ilyen esetekre nem jellemző a személyiségzavar, a gyermekkorban látott vagy elszenvedett agresszió, illetve a súlyos fizikai bántalmazásokat sem ezek az egyének követik el jellemzően, ellenben a partnertől való függőség megfigyelhető náluk. Az agresszív viselkedést a stresszfaktorok együtthatása váltja ki náluk, amely a konfliktuskezelési technikák hiánya miatt erőszakhoz vezet. Nem jellemző rájuk a nőkkel szembeni negatív érzelem, és alapvetően az erőszakot sem helyeslik. A tipológia szerint a bántalmazók fele ebbe a csoportba tartozik. A második csoportba a személyiségzavaros, borderline szindrómás egyének tartoznak. Jellemzőik a traumás gyermekkor, az alkohol– és drogfogyasztás, a partnertől való szélsőséges dependencia, a konfliktuskezelési technikák hiánya és a nőkkel szembeni negatív érzület, ami frusztrációt vált ki, végül erőszakban manifesztálódik. A bántalmazás gyakori, és a testi, valamint a pszichikai erőszak mellett a szexuális bántalmazás is jellemző. Az erőszakos magatartást nemcsak a családon belül, hanem időnként azon kívül is tanúsítják. A harmadik csoportba azok az általánosan agresszív, antiszociális férfiak tartoznak, akik minden eddig felsorolt jellemzővel bírnak, ráadásul szélsőséges mértékben. A személyiségzavaros és pszichopatológiás egyének igen gyakoriak ebben a csoportban.
Jacobson–Gottman tipológia
E csoportosítás új szempontot vitt be a tipológiába. Nemcsak kérdőíves és interjús megkérdezésekre támaszkodik, hanem laboratóriumi vizsgálatokra: pszichológiai és fiziológiai mérésekre. Kétféle típust határoz meg. A „kobra-férfiak” pulzusa a frusztrációs helyzetet okozó, agressziót provokáló szituációban lelassul. A jellemzőik alapján tulajdonképpen az előző tipológia harmadik csoportjának tagjai tartoznak ide: traumás és kriminalitást kiváltó gyerekkor, állatkínzás, büntetett előélet és antiszociális személyiségjegyek karakterizálják őket. A bántalmazás mindegyik formájának szélsőséges gyakorlói. Megfigyelhető, hogy olyan feleséget választanak, aki már gyerekkorában is bántalmazás áldozata vagy tanúja volt, ezért viselkedését tekintve alázatos. Gyakran előfordul az ellenkezője is, mikor a nő is deviáns, és a kapcsolatot összetartó erő tulajdonképpen a kölcsönös bántalmazás. A kutatás szerint a bántalmazó férfiak 20%-a tartozik közéjük.
Ezzel szemben, a „pitbull-férfiak” esetén az agressziót kiváltó szituáció erős érzelmi felindulást és megemelkedett pulzusszámot okoz. Nem kriminális személyiségek, az erőszakos magatartásuk a családon belüli bántalmazásokra korlátozódik. A nőket érintő agressziót a családjukban tanulták el apjuktól. Paranoiás személyiségek, rettegnek, hogy elhagyják őket, emiatt jellemző a szélsőséges féltékenység. Párjuktól való függőségük is szélsőséges, a kapcsolat lezárása után is tovább zaklatják volt partnerüket.
A Johnson-modell
Ez a modell bár eltér az előző két tipológiától, de felhasználja azok megállapításait. Abban különbözik a többitől, hogy az erőszakos kapcsolatokat helyezi a vizsgálata középpontjába. Johnson az erőszakos kapcsolatok négy fajtáját különbözteti meg.
- Az „intim terrorizmus” a kapcsolati erőszak alapformája, amelyben a bántalmazás egyoldalú: a férfi követi el partnere ellen. Az erőszak megvalósulási formáit tekintve mindegyik megtalálható az ilyen kapcsolatokban: a fizikai bántalmazás vonatkozásában a kisebb sérülések okozásától az emberölésig minden előfordul. Ebben a kapcsolatban a bántalmazó férfi olyan lelki és fizikai nyomás alatt tartja a nőt, ami miatt az áldozat nem tud szabadulni a kapcsolatból. Ebben az esetben a Holtzworth–Munroe–Stuart tipológia harmadik csoportjába, illetve a Jacobson–Gottman csoportosítás kobra-férfi típusába tartozó egyénekre jellemző kapcsolatról van szó.
- A „kölcsönös partneri erőszak” olyan kapcsolatokat takar, ahol a pár mindkét tagja alkalmaz erőszakot a másik ellen. Ebben az esetben a fizikai erőszak általában nem rendszeres és nem súlyos. A Holtzworth–Munroe–Stuart tipológia második csoportjának tagjaira, illetve a Jacobson–Gottman tipológia pitbull-férfijaira jellemző az ilyen kapcsolat.
- A „kölcsönös erőszakos kontrollban” mind a nő, mind a férfi célja a kontroll, illetve a másik fél feletti hatalomgyakorlás.
- Az „erőszakos ellenállás vagy passzív rezisztencia” általában a nőkre jellemző, és leginkább önvédelmi magatartást jelent.
Az eddigieket talán Ranschburg Jenő foglalja össze legjobban a Rögök az úton. Egyén és család – pszichológiai írások című könyvében:
Az agresszív, bántalmazó férfi paranoid, birtokló, alacsony stressztoleranciával rendelkezik, egocentrikus és dependens.
Ha érintett vagy közvetlenül vagy közvetve
Az áldozathibáztatás és az empátiahiány súlyos társadalmi probléma magyar viszonylatban (is). Gyakran felmerül a kérdés, hogy a bántalmazott miért nem lép, miért nem hagyja el az agresszív társát. Emiatt is különösen fontos tisztázni a következőket:
Az agresszor a magatartásával az áldozata önértékelését támadja, elhitetve vele, hogy nem érdemel emberi bánásmódot. A bántalmazott nő, aki gyakran már gyerekkorában is tanúja és elszenvedője az agressziónak, még inkább hajlamos elhinni azt, hogy a fizikai, a verbális vagy akár a szexuális erőszakot tűrni köteles. Ha később mégis szabadulna a kapcsolatból, akkor többek között a következményektől való rettegés, a társadalmi nyomás, a gyerekek (vélt) érdeke és a bizonytalan jövőtől való félelem miatt nem tud egyedül kilépni a kapcsolatból.
Amennyiben úgy érzed, hogy neked vagy egy általad ismert személynek segítségre van szüksége, úgy ide kattintva elérheted a Magyar Rendőrség tájékoztatóját, amelyben megtalálhatod azon szervezetek elérhetőségeit és szolgáltatásait, amelyek segítenek. Vigyázzunk magunkra és egymásra!
