Az eljegyzés és a házasságkötés előtti készülődés szép és izgalmas időszak az életünkben, de vannak helyzetek, mint például Edináé, amikor az esküvő lemondása (lenne) a helyes lépés. Ő azt mondja, ezt az alábbi jelekből is látnia kellett volna.
Tamással a harmincas éveink közepén, egy munka miatt találkoztam. Nagyon kedves, szimpatikus, komoly férfi, nem is volt nehéz megkedvelnem. És bár maga a kapcsolat lassan alakult (nem siettünk sehová), az eljegyzésre nem kellett sokáig várnom: a 37. születésnapomon megkérte a kezem. Igent mondtam, és fél év múlva össze is házasodtunk. De ma, öt év közepesen boldogtalan házasság és két gyerek után tudom, hogy az esküvő lemondása lett volna a helyes döntés, mindkettőnk számára.
Miért mondtam mégis igent?
Az első és legfontosabb, amire figyelnem kellett volna: nem szabad csak arra a belső hangra hallgatni, ami folyamatosan az életkorunkról és a biológiai óránkról fecseg. Nekem 37 évesen már elég hangosan szövegelt ez a bántó kis hang, és elkövettem azt a hibát, hogy engedtem neki. Igent mondtam Tamásnak, valószínűleg azért, mert 37 évesen inkább mentem bele gyorsan egy házasságba valakivel, akit nagyon bírtam, de nem voltam fülig szerelmes, mint hogy egyedül maradjak, és elölről kezdjem az ismerkedést.
Akkoriban már nagyon vágytam gyerekekre, szerető családra, amit a férjemmel gyorsan meg is teremtettünk. 39 éves voltam, amikor megszülettek az ikreink, és ekkor tényleg úgy éreztem, ez az, amire vágytam. A gyerekeinket nem is adnám semmiért, ami viszont a férfi-női kapcsolatot illeti, abban nem vagyok igazán boldog. A férjem komoly ember, erős, határozott, rengeteget dolgozik és mindent megteremt számunkra. Nekem viszont hiányzik a törődés, a humor, és igen, a szerelem.
A másik dolog, aminek már a gondolatáért is teljesen odáig voltam: az esküvőszervezés. Már a lánykérés előtt tudtam, milyen ruhában szeretnék férjhez menni, milyen hosszú lesz a fátylam, hol lesz a fogadás. Visszagondolva nem lett volna szabad hagynom, hogy ezek a pénzen megvásárolható, rég áhított örömök felülírják azt, ami helyes lenne.
Néhány árulkodó jel, hogy az esküvő lemondása lett volna a helyes lépés
Azt sem lett volna szabad félvállról vennem, hogyan érzem magam az eljegyzésünk pillanatában. Mert nem mindegy, hogy pillangók repkednek a hasadban, vagy ténylegesen rosszul leszel, amikor előkerül a gyűrű. Velem ez utóbbi történt: szó szerint émelyegni kezdtem, és szörnyű hányingerrel küzdve mondtam ki az igent.
Az esküvő előtt sem mindegy, mit érzel valójában. Én azt hittem, csak izgatott vagyok, de amit valójában éreztem, az szorongás és idegesség volt. Ezeket akkoriban nem tudtam megkülönböztetni egymástól, pedig mindenkinek jobb lett volna… valószínűleg az esküvő lemondása lett volna a legjobb lépés. Szóval, ha nem vagy biztos az érzéseidben, vagy nem tudod megfogalmazni, mi zavar, inkább keress fel egy pszichológust, mint hogy olyan döntést hozz, ami évekig meghatározza majd az életed, és másokét is.
Az egyik legfőbb jel, ami az esküvő lemondása mellett szólhat
És a végére hagytam az egyik fő intő jelet: a kommunikációs problémákat. Ezek sokfélék lehetnek, csak néhány példát sorolok, ami nálunk is megvolt. Ha nem tudtok megegyezni a részletekben, például a dekorban, és egyikőtök se akar engedni. Vagy ha nem tudod megbeszélni a pároddal, milyen ideges vagy, vagy hogy szerinte milyen lesz majd a házasság, ő mit szeretne, vagy milyen változásokra számít.
Szerintem a legnagyobb hiba, ha azt gondoljuk, hogy az esküvő majd megoldja a kommunikációs problémákat, mert nem fogja… a nagy nap után minden megy tovább, ugyanazokkal a gondokkal, amiket már előtte is görgettünk magunk előtt. Ezeken persze, később is lehet segíteni, de csak ha mindketten akarjátok.
Hogy velünk mi lesz, azt nem tudom, valószínűleg el fogunk válni.
A gyerekeink továbbra is mindent megkapnak, ebben biztos vagyok, és Tamás bármilyen probléma esetén kősziklaként áll ki mellettük. Viszont el kell engednünk egymást mint férfi és nő, annak érdekében, hogy mással megtaláljuk a boldogságot. És ki tudja, talán még eljön majd az életembe az a férfi, akinek teljes szívemből és megbánás nélkül tudok igent mondani.
Fotó: Jeremy Wong Weddings / Unsplash
