Ritkán esik szó az elhanyagolásról, a gyerekkori traumák legalantasabb formájáról. Pedig a kutatások szerint az a szülő, aki nem foglalkozik a gyermekével, hasonlóan mély lelki sebeket okoz, mint a fizikai és érzelmi bántalmazó.
Ha a gyerekkori bántalmazás kényes témájáról esik szó, akkor akaratlanul is felállítunk a fejünkben egy listát. A legsúlyosabb bűnnek a fizikai bántalmazást, és azon belül is a gyerekek ellen elkövetett szexuális erőszakot tartjuk és tesszük az első helyre. Ezt követi az érzelmi bántás és legvégül az elhanyagolás, hiszen ennek a szerepe és súlyossága látszólag meg se közelíti az előző kettőét. Ám, a friss kutatások azt mutatják, hogy a gyerekek életében az elhanyagolás hasonlóan mély lelki sebeket okozhat, mint a fizikai és érzelmi bántalmazás. Azt már jól tudjuk, hogy minden, ami a gyerekkorban történik – vagy éppen nem történik – annak maradandó nyomai lesznek a felnőttkorban. A különböző traumák pedig több mentális betegségre, depresszióra és önsértő magatartásformákra is hajlamosítanak, illetve a függőségek kialakulásában is szerepet játszanak.
„Itatom, etetem, mi kell ennél több?” – Lelki elhanyagolás
Az elhanyagolásnak két típusát különböztetjük meg. Ezek közül az egyik és talán a gyakoribb forma, a lelki elhanyagolás. Ilyen esetben a szülők gondtalanul vagy szándékosan, de figyelmen kívül hagyják a gyerek érzelmi szükségleteit. Nem töltenek vele elég időt, rideg elutasító szülői bánásmódban részesítik vagy egyáltalán nem vesznek róla tudomást, esetleg elhagyják hosszabb időre megfelelő gondozás nélkül. A szeretet és figyelem megvonása súlyos lelki sebeket okoz. Az érzelmek elbarikádozódnak és elfojtódnak ebben a szülő-gyerek kapcsolatban. Sokszor ez nem is egy szándékos, tudatos cselekedet a szülők részéről, van, hogy olyannyira belemerülnek a saját életükbe és gondjaikba, hogy nem jut idő és energia a gyerek lelki világának az ápolására. Azonban ez nem változtat a tényen, miszerint a gyereknevelés nem merül ki abban, hogy etetjük, itatjuk és iskoláztatjuk az útódainkat.
„Ép testben, ép lélek” – Fizikai elhanyagolás
Az elhanyagolás másik formája a fizikai igények semmibe vétele. Ilyenkor megjelenik az élelem, ruházat, tisztálkodási szerek és a megfelelő lakhatási körülmények megvonása a gyerektől. Ide tartozik az is, amikor a gyereket életkorának nem megfelelő szituációkba engedjük, ahol testi baja eshet, vagy ha a tereket, ahol a gyermek tartózkodik nem tisztítjuk meg a veszélyforrásoktól. Egy másik szelete a fizikai elhanyagolásnak az egészségügyi ellátás korlátozása vagy teljes megtiltása. Ha beteg a gyerek, a szülő nem veszi a fáradtságot, hogy orvoshoz vigye, mert „majd helyrejön magától”. Ugyanígy a gyerek szellemi fejlődését is akadályozhatja a szülő, ha például túl sokszor veszi ki az iskolából, a hiányzások korlátlan számban fordulhatnak elő, vagy a taníttatást valamilyen módon meggátolja.
Az bánt, akinek szeretnie kéne
A gyermekkori traumatikus élmények együtt járnak azzal a belső folyamattal, ami során a bántalmazottak kezdenek el bűntudatot érezni az elkövetők helyett. A családon belül elkövetett erőszak vagy elhanyagolás ugyanis paradox módon egy olyan helyzetet eredményez, amiben a gyermek pont attól kap bántást, akiben a legjobban megbízik. Ennek következtében a kisgyerekek magukat kezdik el hibáztatni, mivel a szülők mindenhatósága megkérdőjelezhetetlen számukra. Így biztosra veszik, hogy ők követtek el valamit, ami miatt megérdemelten kaptak büntetést.
Aki ezzel a teherrel a vállán nő fel
Nem könnyű egy ilyen terhet magunkkal cipelni a felnőttlétbe. Hiszen olyan mély sebek ezek, amelyek a mindennapi viselkedésünket és a másokhoz illetve magunkhoz való viszonyunkat is meghatározzák. Ha magadra ismersz a következő helyzetekben, akkor tudd, hogy nem vagy egyedül és nagyon is komoly fájdalmakon kellett keresztülmenned gyerekként, akkor is, ha ennek semmilyen nyoma nem maradt a testeden.
- Úgy érzed, hogy engedélyt kell kérned a véleményed kifejezéséhez.
- Nehezen tudod kifejezni az érzelmeidet, bezárkozol, ha szóba kerülnek.
- Késztetést érzel arra, hogy megmagyarázd a tetteid, gondolataid és érzéseid.
- Sokszor érzed magad láthatatlannak, mintha a világ észre se venné a létezésed.
- Folyton úgy érzed, hogy mások mindenből kihagynak téged.
- Nem hallgatnak meg és nem figyelnek rád az emberek.
- Csak addig vagy fontos másoknak, amik az érdekük azt megkívánja.
- A beszélgetéseid zöme a felszínen marad, mélyebb témákba nem szívesen mész bele.
- Nehezedre esik magadról gondoskodni, akár lelki vagy testi szinten.
- Úgy érzed csak magadra számíthatsz, nem szeretsz semmilyen módon függeni másoktól.
Fontos, hogy tudd, bár ezek a negatív érzések nem a te felelősséged miatt alakultak ki, az, hogy meddig hurcolod tovább magaddal, nagyon is rajtad múlik. Soha nem késő szakemberhez fordulni a traumák feldolgozása és a lelki sebek begyógyítása érdekében.
Nyitókép: Muhammad Wahyudi / EyeEm/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- „Lehalkítani a beépített szülői agresszió hangjait” – interjú a gyermekkori bántalmazás hatásairól
- A bántalmazásról beszélni kell, ne hunyjunk szemet a zaklatás felett! (X)
- 9 jel, hogy érzelmileg bántalmazó szülők gyereke vagy, és néhány jótanács, hogyan lépj a gyógyulás útjára
Tedd meg a befizetéseidet, mi pedig megnöveljük a nyerési esélyeidet maximum 275 000 forintig. (x)
