„Jobban fáj, mint egy pofon” – az elhanyagolás, mint gyermekkori trauma

Ritkán esik szó az elhanyagolásról, a gyerekkori traumák legalantasabb formájáról. Pedig a kutatások szerint az a szülő, aki nem foglalkozik a gyermekével, hasonlóan mély lelki sebeket okoz, mint a fizikai és érzelmi bántalmazó.

Ha a gyerekkori bántalmazás kényes témájáról esik szó, akkor akaratlanul is felállítunk a fejünkben egy listát. A legsúlyosabb bűnnek a fizikai bántalmazást, és azon belül is a gyerekek ellen elkövetett szexuális erőszakot tartjuk és tesszük az első helyre. Ezt követi az érzelmi bántás és legvégül az elhanyagolás, hiszen ennek a szerepe és súlyossága látszólag meg se közelíti az előző kettőét. Ám, a friss kutatások azt mutatják, hogy a gyerekek életében az elhanyagolás hasonlóan mély lelki sebeket okozhat, mint a fizikai és érzelmi bántalmazás. Azt már jól tudjuk, hogy minden, ami a gyerekkorban történik – vagy éppen nem történik – annak maradandó nyomai lesznek a felnőttkorban. A különböző traumák pedig több mentális betegségre, depresszióra és önsértő magatartásformákra is hajlamosítanak, illetve a függőségek kialakulásában is szerepet játszanak.

„Itatom, etetem, mi kell ennél több?” – Lelki elhanyagolás

Az elhanyagolásnak két típusát különböztetjük meg. Ezek közül az egyik és talán a gyakoribb forma, a lelki elhanyagolás. Ilyen esetben a szülők gondtalanul vagy szándékosan, de figyelmen kívül hagyják a gyerek érzelmi szükségleteit. Nem töltenek vele elég időt, rideg elutasító szülői bánásmódban részesítik vagy egyáltalán nem vesznek róla tudomást, esetleg elhagyják hosszabb időre megfelelő gondozás nélkül. A szeretet és figyelem megvonása súlyos lelki sebeket okoz. Az érzelmek elbarikádozódnak és elfojtódnak ebben a szülő-gyerek kapcsolatban. Sokszor ez nem is egy szándékos, tudatos cselekedet a szülők részéről, van, hogy olyannyira belemerülnek a saját életükbe és gondjaikba, hogy nem jut idő és energia a gyerek lelki világának az ápolására. Azonban ez nem változtat a tényen, miszerint a gyereknevelés nem merül ki abban, hogy etetjük, itatjuk és iskoláztatjuk az útódainkat.

Ép testben, ép lélek– Fizikai elhanyagolás

Az elhanyagolás másik formája a fizikai igények semmibe vétele. Ilyenkor megjelenik az élelem, ruházat, tisztálkodási szerek és a megfelelő lakhatási körülmények megvonása a gyerektől. Ide tartozik az is, amikor a gyereket életkorának nem megfelelő szituációkba engedjük, ahol testi baja eshet, vagy ha a tereket, ahol a gyermek tartózkodik nem tisztítjuk meg a veszélyforrásoktól. Egy másik szelete a fizikai elhanyagolásnak az egészségügyi ellátás korlátozása vagy teljes megtiltása. Ha beteg a gyerek, a szülő nem veszi a fáradtságot, hogy orvoshoz vigye, mert „majd helyrejön magától”. Ugyanígy a gyerek szellemi fejlődését is akadályozhatja a szülő, ha például túl sokszor veszi ki az iskolából, a hiányzások korlátlan számban fordulhatnak elő, vagy a taníttatást valamilyen módon meggátolja.

Az bánt, akinek szeretnie kéne

A gyermekkori traumatikus élmények együtt járnak azzal a belső folyamattal, ami során a bántalmazottak kezdenek el bűntudatot érezni az elkövetők helyett. A családon belül elkövetett erőszak vagy elhanyagolás ugyanis paradox módon egy olyan helyzetet eredményez, amiben a gyermek pont attól kap bántást, akiben a legjobban megbízik. Ennek következtében a kisgyerekek magukat kezdik el hibáztatni, mivel a szülők mindenhatósága megkérdőjelezhetetlen számukra. Így biztosra veszik, hogy ők követtek el valamit, ami miatt megérdemelten kaptak büntetést.

Aki ezzel a teherrel a vállán nő fel

Nem könnyű egy ilyen terhet magunkkal cipelni a felnőttlétbe. Hiszen olyan mély sebek ezek, amelyek a mindennapi viselkedésünket és a másokhoz illetve magunkhoz való viszonyunkat is meghatározzák. Ha magadra ismersz a következő helyzetekben, akkor tudd, hogy nem vagy egyedül és nagyon is komoly fájdalmakon kellett keresztülmenned gyerekként, akkor is, ha ennek semmilyen nyoma nem maradt a testeden.

  1. Úgy érzed, hogy engedélyt kell kérned a véleményed kifejezéséhez.
  2. Nehezen tudod kifejezni az érzelmeidet, bezárkozol, ha szóba kerülnek.
  3. Késztetést érzel arra, hogy megmagyarázd a tetteid, gondolataid és érzéseid.
  4. Sokszor érzed magad láthatatlannak, mintha a világ észre se venné a létezésed.
  5. Folyton úgy érzed, hogy mások mindenből kihagynak téged.
  6. Nem hallgatnak meg és nem figyelnek rád az emberek.
  7. Csak addig vagy fontos másoknak, amik az érdekük azt megkívánja.
  8. A beszélgetéseid zöme a felszínen marad, mélyebb témákba nem szívesen mész bele.
  9. Nehezedre esik magadról gondoskodni, akár lelki vagy testi szinten.
  10. Úgy érzed csak magadra számíthatsz, nem szeretsz semmilyen módon függeni másoktól.

Fontos, hogy tudd, bár ezek a negatív érzések nem a te felelősséged miatt alakultak ki, az, hogy meddig hurcolod tovább magaddal, nagyon is rajtad múlik. Soha nem késő szakemberhez fordulni a traumák feldolgozása és a lelki sebek begyógyítása érdekében.

Nyitókép: Muhammad Wahyudi / EyeEm/ Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

 

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: