1954. július 29-én, azaz 70 évvel ezelőtt mindent megváltoztatott J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura című művével, hiszen A Gyűrű Szövetsége volt az a könyv, ami kiemelte a fantasy-t az irodalmilag addig megtagadott műfajok közül.
A Gyűrűk Ura hatása máig megkérdőjeleztetlen, Tolkien a fanatsy írók legnagyobb példaképe, és lehet arról vitatkozni, hogy klasszikus a mű vagy sem – de nem érdemes. A műfajon belül ugyanis tagadhatatlanul az. A könyv az én szívemhez is nagyon közel áll, A Gyűrűk Ura trilógia ugyanis hosszú éveken keresztül állt a polcomon, tudtam, hogy el fogom olvasni, de nem tudtam, hogy mikor. Aztán eljött a nap, a polcról a kezembe került és az első oldalak után beszippantott. Hozzám nőttek a karakterek, aggódtam értük, drukkoltam nekik, sírtam, örültem és nevettem az olvasása közben. Azóta pedig rendszeresen újra és újra elolvasom, hiszen lenyűgöz annak a világnak az utolsó kődarabjáig tökéletesen megteremtett részletessége, amit Tolkien hosszú, hosszú évek munkája alatt papírra vetett. A Gyűrűk Ura jóval több mint egy könyv, így jóval többet is illik róla tudtunk, mint amit most tudunk. Úgyhogy A Gyűrű Szövetsége évfordulója apropóján jöjjön is pár érdekesség a mindent megváltoztató műről.
Az élet írta felül a terveket
Tolkien 1937 végén, negyvenöt éves korában kezdte el megírni A Gyűrűk Urát és nem kevesebb mint 12 év telt el, amíg azt befejezte – majd még jópár, hogy kiadható legyen. Bár eredetileg egy önálló műként képzelték el, Tolkien könyvének hatalmas terjedelme (több mint 1000 oldal és körülbelül 500 000 szó), valamint a háború utáni papírhány arra kényszerítette a kiadóját, hogy három különálló kötetre bontsa a könyvet. Így jött létre A Gyűrű Szövetsége, A Két Torony és A Gyűrű Végzete trilógiája.
Új irány
Amikor Tolkien nekikezdett A Gyűrűk Ura megírásának, még nem tudta pontosan, merre vigye a történetet. „Nem tudok mást mondani a hobbitokról”, írta Tolkien Stanley Unwinnek 1937 októberében. De tudva, hogy az embereknek több hobbitra van szükségük, folytatta a munkát. Eredetileg fiatal Zsákos Bingo, a Hobbit főszereplője, Zsákos Bilbo fiára akart összpontosítani, és volt egy homályos elképzelése, hogy „a gyűrű visszatérését egy motívummá tegye”. Bingo viszont hamarosan Frodo lett, és Tolkien hozzáadott egy hobbitot, akit Trotternek nevezett el, viszont nem ő lett Samu, hanem az Aragornná fejlődött. A korábbi vázlatok teljesen kihagyták Samut, de tartalmaztak egy Odo nevű hobbitot, akit később leginkább Pippinben ismerhetünk fel. Volt még egy korai pont, amikor Tolkien azzal az ötlettel játszott, hogy ismét Bilbót tegye meg főszereplőnek– vagy hogy kiderüljön, hogy Bilbó valójában álruhás Aragorn.
Kulcs a részletekben
Tolkien számára a művészet kulcsfontosságú volt Középfölde kitalált világának életre keltésében. Ő maga is számos festményt és illusztrációt készített, mind A Hobbithoz – beleértve az első kiadás borítóját –, mind A Gyűrűk Urához. De talán még a buja domboldalak és a baljós sárkányfészkek festményeinél is fontosabbak voltak azok a térképek, amelyeket Tolkien fia, Christopher rajzolt. Több mint egy évtizeddel a könyvek megjelenése előtt kezdte meg munkáját és ezek a térképek segítettek valódi földrajzi érzést adni a Megyének, Mordornak és a többi ikonikus helyszínnek. Néhány közülük bekerült A Gyűrűk Ura összes kötetének első kiadásaiba is. Christopher később több térképet is készített A Szilmarilokhoz annak 1977-es megjelenésekor, és és az eredetit is újrarajzolta az 1980-ban megjelent Befejezetlen regékhez.
Fantasy klisék és A Gyűrűk Ura
A Ballantine kiadó sietett A Gyűrűk Ura puha kötésű kiadásainak boltokba kerülésével, ezért a kiadó Barbara Remington festőművészt kérte fel a borító elkészítésére, aki már készített illusztrációkat más Ballantine címekhez és tudta, mit keres a kiadó. Az egyetlen probléma az volt, hogy Remingtonnak nem volt ideje elolvasni Tolkien könyveit. „Nem tudtam, miről szólnak. Próbáltam találni olyan embereket, akik olvasták őket, de a könyvek nem voltak könnyen elérhetők az Egyesült Államokban, így legfeljebb vázlatos információim voltak” – mondta egy interjúban évekkel később. Az eredmény egy kissé szürreális megközelítés volt a fantasy motívumokra, hegyes hegyvonulatokkal, hullámzó sárkányhordákkal és a színek kavalkádjával, amelyeknek semmi közük nem volt a buja vidékekhez, mint a Megye. Ennek ellenére a rajongók körében nagy sikert aratott a képanyag és a három borító, amelyet Remington készített A Gyűrűk Ura-könyvekhez (amelyeket később egy látványos darabbá egyesítettek), számtalan poszteren és más nyomatokon szerepelt.
Az igazi hobbit
Az összes általa teremtett kitalált lény közül Tolkien leginkább a hobbitokkal azonosult. Humphrey Carpenter életrajzában arról számol be, hogy Tolkien ezt írta:
„Valójában egy hobbit vagyok, persze a méretet leszámítva. Szeretem a kerteket, fákat és a gépesítetlen gazdaságokat; pipázom, és szeretem a jó egyszerű ételeket (hűtetlenül), de utálom a francia konyhát; szeretem és még ezekben az unalmas napokban is merem viselni a díszes mellényeket. Szeretem a gombát (a mezőről szedve); nagyon egyszerű a humorérzékem (amit még az értékelő kritikáim is fárasztónak találnak); későn fekszem le és későn kelek fel (amikor lehet). Nem sokat utazom.”
A folytatás lehetősége
Bár rengeteg anyag áll rendelkezésre, amely Középfölde történelmét részletezi, Tolkien sosem publikált igazi folytatást a Gyűrűk Urához. Azonban kevesen tudják, hogy az író elkezdett dolgozni egy ilyen művön, ami Az Új Árnyék munkacímet viselte. Az író szerint a történet Aragorn halála után egy évszázaddal játszódott volna, és egy Sauron-imádó kultusz gonoszságának terjedéséről szólt volna a földön. Tolkien csak két jelenetet fejezett be, mielőtt feladta volna, később így írt: „Írhattam volna egy thrillert a tervről, annak felfedezéséről és megdöntéséről – de csak ennyi. Nem érte volna meg.”
Nyitókép: IMDb
Forrás: Mental Floss
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- 10 érdekesség az 50 éves Carrie-ről
- 40 éve a védelmünkben – érdekességek a Szellemirtókról
- 25 éves a Mátrix – 11 érdekesség a jubiláló sikerfilmről
