Múlt héten olyan programot kerestem, ami az 50-es éveikben járó szüleimet is érdekelheti. A gyógyfürdőzés is felkerült a listámra, és bár kezdetben vonakodtam, végül beadtam a derekam, mondván, nekem is szükségem van egy kis lazításra...
Egy dolgot már most le kell szögeznem: vannak fenntartásaim a strandokkal, uszodákkal szemben, és legszívesebben menekülnék, ha meghallom a fürdőruha szót. Persze, maga a tóparti lubickolás és a tengerparti relaxáció hangulata felvillanyoz, ezek sokkal közelebb állnak hozzám és vonzóbbak is számomra, feltéve, ha sikerül elkerülnöm a tömeget. A fürdőkomplexumok viszont nem az én világom. Így amikor felmerült, hogy a hétvégi családi program a gyógyfürdőzés legyen, nem a saját kedvemért bólintottam rá.
A februári bikinialak közbeszól
Szombaton megbeszéltük, hogy vasárnap ellátogatunk egy budapesti gyógyfürdőbe, ahol a délelőtti turnus után leengedik a vizet, és csak 15:00 után engedik be a délutáni vendégeket. Ez tartható időpont, de nem a mi családunk számára. Nincs olyan hely ugyanis, ahonnan ne késnénk el: vendégség, színház, vonatállomás, és sorolhatnám. A legjobb családi történeteink, és az azokat feldolgozó, kreatív írásgyakorlatra készített egykori dolgozataim is tanúsítják: velünk nem lehet tervezni, mert apukám az egyetlen, aki mindig rajtra kész. Most is hasonló problémába ütköztünk: anyukám felpróbálta szombat este a fürdőruháját, és a látvány okozta sokkhatás eredményeként megmakacsolta magát: ő márpedig nem jön! Hosszas kérlelés, viták sorozata és testpozitív gondolatok mantrázása végül odáig vezetett, hogy nagy nehezen, vasárnap délután 1 órára (!!!) sikerült eldöntenie, hogy mégis velünk tart. Képzeljük csak magunk elé, mi történik, ha két nő egyszerre készülődik, és csupán 1 óra áll a rendelkezésükre…
Köszönjük, hogy jöttek!
Nem felejtem el apukám arcát, amikor a megérkezés pillanatában, 15:20-kor közölték velünk, hogy a 80 fős fürdő megtelt, és csak délután 5 óra magasságában tudunk bejutni. Még csak meg sem lepődött. De mielőtt robbant volna a bomba, kitaláltam, hogy fáradjunk át az 5 perces sétára lévő, másik gyógyfürdőbe. Erre mondják azt, hogy kell egy kis kaland, nem?
Egy újabb próbatétel
Miután megvettük a jegyeket, nagy nehezen megtaláltuk a kabinunkat, átöltöztünk, és azt gondoltuk: végre jöhet a pihenés. Hát, nem egészen így történt… Ki gondolná, de nem tudtuk bezárni a kabin ajtaját, egészen addig, míg egy karbantartót nem találtunk, aki megmutatta, hogy olyan nagy erővel kell átfordítani a zárókart, amivel egy jól működő zárat biztosan hazavágtunk volna. Ez volt az a pont, ahol apukám stresszszintje az egekbe emelkedett, és azóta is azt gondolom, hogy még a körülöttünk lévők is érezték a levegőben a feszültséget. Én ezen remekül szórakoztam, és néhány perc elteltével már együtt nevettünk a fiaskón.
Végre a vízben!
Hosszas bolyongás és a lehetőségeink feltérképezése után megmártóztunk a 33-35 Celsius-fokos kültéri élménymedencében. Jól esett a testemnek a víz, de nem éreztem, hogy a lelkem is megpihent volna. Most is bebizonyosodott, hogy számomra nem ez a legjobb relaxációs módszer, nem tudtam félretenni a gondolataimat. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem szórakoztam jól: végre hosszasan beszélgethettem a családommal, amire a hétköznapok során nincs elég időnk. És úgy láttam, hogy részben mások is erre használják ezt a programot: a többség hozzátartozóval, baráttal érkezett, és a céljuk a testi-lelki felfrissülésen túl a minőségi időtöltés. A szaunában is (amiért a változatosság kedvéért egyébként tényleg odáig vagyok) esküvőkről, gyereknevelésről és a mindennapi problémákról beszélgettek a vendégek. Ez első körben zavart, hiszen én épp a problémáim elől próbáltam szabadulni, de aztán rájöttem, ha hozzám hasonlóan ők sem tudják hátrahagyni ezeket, a legjobb, amit tehetnek, hogy kibeszélik magukból.
És ami utána jött!
Összességében jó program volt a fürdőzés, de pár óra ázás bőven elég volt. Igaz, azt azért bánom, hogy a kimondott termálmedencéket nem találtuk meg. (Tipikus!) Amit viszont még kaptam az élmény mellé, az a másnap jelentkező izomláz és egy kiadós betegség volt. Ezeket a sorokat is szipogva, lázasan gépelem. Azt hiszem, nem tett jót, hogy órákig ültem a 35 fokos vízben, miközben odakint 3 fokot mértek. Anyukám még aggódott is azon, hogy így, hogy a feje kilóg a vízből, meg fog fázni, mi pedig csak nevettünk ezen. Nos, azt kell mondjam, igaza volt. Így azoknak, akiknek gyenge az immunrendszerük, könnyen megbetegednek, nem ajánlom a kültéri medencéket télen. És, ha már itt tartunk, annak is utánajártam, hogy milyen problémák esetén tilos a fürdőzés:
- fertőző betegségek,
- gyulladásos betegség (például ízületi gyulladás)
- lázas állapot,
- nyílt sebek,
- előrehaladott érelmeszesedés,
- inkontinencia (vizelet- és székletvisszatartási nehézség),
- szívelégtelenség esetén,
- szívinfarktus után fél évig,
- kezeletlen magas vérnyomás esetén.
Nem ajánlott fürdőzni:
- nőknek menstruáció ideje alatt,
- terhesség alatt,
- daganatos betegség,
- vesezsugorodás,
- súlyos vérszegénység,
- tüdőtuberkulózis,
- és pajzsmirigytúlműködés esetén.
Miért ajánlom?
Félretéve a vasárnapi sztorimat, nem hagyhatom szó nélkül a gyógyvizek áldásos hatását sem. Jót tesz az ízületeknek, segít a reumatikus, a nőgyógyászati, a bőr-, a szív- és a gyomorbetegségek enyhítésében is, valamint sportsérülések utókezelésére is használják. Az egészségügyi szempontokon túl pedig ott vannak a jótékony mentális hatásai is: sokan stresszoldás és relaxáció céljából keresik fel a különböző fürdőket. Ami engem illet, én inkább egyfajta szociális programnak tekintem, emellett pedig azért mondok rá igent, mert úgy érzem, télen nehezen mozdulok ki a komfortzónámból, ez pedig általában segít ezen a problémán. Nem is beszélve arról, hogy jobb már ilyenkor szembesülni azzal, hogy is áll az a bizonyos bikinialak projekt!
Nyitókép: Pressmaster / Shutterstock
