Kapócs Zsóka: „Ha folyamatosan a komfortzónádon belül lépegetsz, abból semmi nem lesz”

Az egykori színésznő a csúcson fordított hátat a rivaldafénynek, és építette újra magát.

Kapócs Zsókát szépségkirálynőként ismerte meg az ország, több versenyen is sikeresen szerepelt. A fotózások és a modellkedés egy idő után kevésnek bizonyultak számára, viszont érdeklődött a színi pálya iránt, ezért ebben az irányban folytatta tanulmányait. Becsülettel végigjárta a szamárlétrát, sok év kemény munkája volt abban, hogy az Operettszínház színpadán állhatott, önálló Karády Katalin estjével pedig egyértelműen bizonyította minden kétkedőnek, hogy van helye a pályán.

Jóból is megárt a sok

Úgy tűnt, hogy mindent elért, amit el lehet, de ezen a ponton nem elkényelmesedett, hogy élvezze a megérdemelt sikereket, hanem a legnagyobb meglepetésre teljes mértékben hátat fordított a színészetnek. „Nem panaszkodhattam egyáltalán, kiváló lehetőségeim és szerepeim voltak. De talán pont ez volt a baj. Elértem azt, amit szerettem volna. Minden pletykával és híreszteléssel ellentétben, semmit nem kaptam ajándékba, mindenért keményen megdolgoztam. 20 évem volt benne, amikor úgy éreztem, hogy már nem azt adja, amit várok, hogy elmúlt a varázsa” – meséli Zsóka.

Számos példa mutatja, hogy a szépségkirálynők nemcsak itthon, a külföldi tendenciák alapján is a színpadon vagy televíziós műsorokban tűnnek fel, így valószínűleg nem volt véletlen, hogy Zsóka is sodródott az eseményekkel. „Voltak feldolgozatlan dolgaim, amihez nagyon jó volt a színészet, hiszen a színpadon úgy engeded át magadon a szerepet és úgy történnek meg a dolgok, hogy nem te vagy, de mégis te vagy. Nem a saját arcoddal, oldozod fel magadban a fájdalmaidat, a problémáidat, hanem mindent ki tudsz adni, miközben kicsit mégis rejtve tud maradni a saját, valós személyiséged. Az is lehet, hogy nekem egyszer csak elfogytak, a feldolgozásra váró gondjaim, mert azt elismerem, hogy a színészet számomra terápia is volt”.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

KAPOCS art home (@kapocszsoka) által megosztott bejegyzés


Új ország, új szakma

De nem csak a pályát, az országot is elhagyta: Milánóba költözött lakberendezést tanulni. „Úgy éreztem, hogy szükségem van a környezetváltozásra, de az is az igazsághoz tartozik, hogy a legmagasabb szinten szerettem volna tanulni. A lakberendezés és dekorálás gyerekkorom óta jelen van az életemben, így utólag nem is értem, hogy miért a színészet fele indultam el. Nekem a lakberendezés ugyanolyan volt, mint az éneklés. 10 éves voltam, amikor már tologattam otthon a bútorokat, Ahogy anyuék kitették a lábukat a lakásból, már hívtam is a szomszédot, hogy segítsen. Nem apróztam el, a nagy koloniál szekrényeket rendeztem át”.

Intenzív és embert próbáló időszak következett Milánóban, nemcsak a környezetváltozás miatt, hanem mert nem ugyanaz beszélni az angolt és angolul tanulni például geometriát. Ráadásul teljes volt a bizonytalansága is, mert nem tudhatta, hogy amiben ő hisz, annak lesz-e itthon fogadókészsége. Hiszen egy végzettség csupán egy papír, az nem garancia a vevőkre, a megrendelésekre.

Az iskola után ugyanúgy fel kellett építenem mindent a nulláról, mint 20 évvel ezelőtt. Ismét végigjártam az összes lépcsőfokot, rendesen feladom magamnak mindig a leckét”. S bár nem foglalkozik az irigyeivel, azért azt nem titkolja, hogy gyakran megkeserítették az életét. „Amikor szépségkirálynő voltam, akkor nem voltam szép. Amikor színésznő lettem, akkor mit keres a színpadon egy szépségkirálynő?  Most hogy dekorációkat készítek, azt mondják, hogy menjek vissza színészkedni. Úgy látszik, hogy dekorációval kellett ahhoz foglalkoznom, hogy elismerjék, a színpadon esetleg mégiscsak jó voltam valamiben” – mondja nevetve.

Azzal sem volt sokszor könnyű együtt élnie, hogy mindig valamilyen skatulyába akarták beletuszkolni. Amikor ismert színész volt a párja, akkor a sikereit ennek tulajdonították. Bármit csinált, mindig árgus szemekkel figyelték, hogy mit, kinek köszönhet. „Szerencsére, én mindig tudtam, hogy ki vagyok, és mi van bennem. S bár mindig próbáltak lenyomni, az egész világ kevés lenne ahhoz, hogy a hitemet elveszítsem saját magamban”.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

KAPOCS art home (@kapocszsoka) által megosztott bejegyzés


Néha muszáj feszegetni a határokat

Aztán idővel a dolgok a helyükre kerültek, és elkezdődött az „új” élet. A lakberendezés terén egyik megrendelés hozta a másikat, az ügyfelek értékelték az elképzeléseit, ötleteit. „Végre úgy álltak velem szemben az emberek, hogy azt láttam a szemükben, hogy hitelesnek tartanak, elhiszik, hogy képes vagyok arra, amit felvázolok. Semmilyen ellenállást nem tapasztaltam, hihetetlenül jó érzés volt. Azt gondolom, hogy a fejlődéshez ki kell lépni a komfortzónánkból. Ha folyamatosan csak azon belül sétálgatunk, abból semmi nem lesz”.

A kezdetekben internetes megrendelései voltak, aztán elérkezettnek látta az időt az üzletnyitásra. Először a nyugati határszélen lett boltja, de hamar rá kellett jönnie, hogy nem tud szétszakadni. Május óta a belvárosban várja a vásárlókat, és szerencsére van belőlük bőven. „Ma már nemcsak rengeteg külföldi megrendelésem van, hanem több külföldi üzletnyitásra is van megkeresésem. Ezek nemcsak üzletileg előrelépések, hanem végre azt is bizonyíthatom, hogy érek valamit úgy is, ha senki nem ismeri a nevem egy országban”.

De nemcsak szakmai téren vett óriási fordulatot az élete, hiszen rátalált a párjára és édesanya lett. „Soha nem volt előttem példa arra, hogy milyen a jó család, és óriási boldogság, hogy megadatott. Élvezem az anyaságot, de nem vagyok ősanya. Mert egy ősanyának nincsen karrierje, a gyerek, a család érdekében felad mindent. Nekem viszont rengeteg álmom van, és örömömet lelem abban, amit csinálok. De így vagyok kiegyensúlyozott, és ezt jót tesz a fiamnak és a családunknak is. Most teljesen kerek minden, ilyen jól, mint most, még soha nem voltam az életben”.

Nyitókép: Kapócs Zsóka facebook

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk: