Nincs olyan hely széles e világon, ahol ne ünnepelnék a karácsonyt. A hagyományok ugyan változnak, de az ünnep szelleme mindent és mindenkit körülleng.
A mai karácsonyhoz hasonlítható ünnepek már a kereszténység megszületése előtt, az ókori kultúrákban is léteztek. Kezdetben, igaz, ilyenkor a természet újjászületését vagy a földműveléshez és a Naphoz köthető istenségeket ünnepelték az emberek, de 336-ban már – elsőként – a Római Birodalomban igazi karácsonyt tartottak. Az ünnepkört azóta sokan és sokféleképpen értelmezték újra, különböző hagyományok alakultak ki. A világ egyes tájain ugyanis teljesen máshogy telik az ünnepi időszak, mint nálunk.
KFC Karácsonyra
Japánban a lakoság egész kis százaléka vallja magát kereszténynek, hiszen az ázsiai ország fő vallásai a sintó, illetve a buddhizmus. A karácsonyi hagyományaik pedig csupán csak pár évtizede kezdtek el kialkulni. Ahogy sok más hasonlóan átvett ünnepet, úgy ők ezt is a fogyasztói társadalommal társítják. Egyik legrégebbi szokásuk, a KFC ünnepi menüként való tálalása is csak az 1970-es években terjedt el. A gyorsétteremlánc ekkor rukkolt elő „Kurisumasu ni wa Kentakkii!” (Kentucky a Karácsonynak!) kampányával, amivel a sült csirkét népszerűsítették. Azóta pedig a lakosság ilyenkor, velünk ellentétben nem a töltött káposztával, halászlével és sültekkel roskadásig rakott asztalokhoz, hanem KFC kosarakhoz ülnek le ünnepelni. Mára egyre szélesebb körben terjedt el az ajándékozás, sőt még karácsonyfát is díszítenek és az épületeik egy részét is díszbe öltöztetik, viszont a japánok az erős vallási eredet nélkül karácsonyoznak.
A szomszédok is megadják a módját
Lengyelországban szintén nem aprózzák el a karácsony körüli felhajtást. Az országban december 24-én wigilia-t ünnepelnek. A családok összegyűlnek és egy tizenkét fogásból álló vacsorát fogyasztanak el, mely a tizenkét apostolt szimbolizálja. Az étkezés előtt egy betlehemi jelenetet ábrázoló, papírvékony ostyát adnak körbe. Az ostyából mindenki letör egy darabot, elmondja jókívánságait és üdvözli azokat, akikkel együtt tölti az estét, majd továbbadja. Ezzel egységüket fejezik ki.
Hosszúra nyúló ünnepi időszak
Mexikó a világ második legnagyobb katolikus országa, így náluk a karácsonyi ünnepkör is óriási figyelmet kap. Az országban a készülődés már november közepén elkezdődik és maradjunk annyiban, hogy nem aprózzák el a dekorálást sem. A tényleges szezon kezdete december 16-ra esik, ekkor tartják a posadast, melynek keretein belül december 16-tól 24-ig Szűz Mária és Szent József Betlehembe tartó útját mutatják be. A vándorlás során szállást kérnek és végül egy zenével, tánccal, hagyományos ételekkel és tűzijátékkal, illetve hét csúcsú, csillagformájú pinyátával megspékelt eseménnyel ünneplik meg a születést. Náluk a karácsonyfa helyett sokkal nagyobb szerepet kap a betlehem, melyet Nacimientosnak neveznek. Ezt december 16-án állítják fel, 24-én helyezik bele a kis Jézust – amit egyébként mindenki eltanulhatna tőlük, mert a kis Jézus nem feküdt advent első vasárnapján a jászolban –, a három bölcs január 5-én csatlakozik az életképhez és február 2-ig mindenki megcsodálhatja ezeket a „díszleteket”. A december 24-ét ők Nochebuena-nak nevezik és ahogy mi, ők is családi körben töltik, a nagyobb összejöveteleket pedig december 25-re időzítik. Ajándékot pedig nemcsak karácsonykor, hanem nem egészen két héttel később is adnak egymásnak. A három bölcs napja ugyanis január 6-ra esik, ami egyfajta Mikulás náluk, annyi különbséggel, hogy itt nem a Télapó, hanem a három napkeleti bölcs hozza a meglepetéseket.
Mise után tánc
A Fülöp-szigeteken december 16-tól 24-ig tart a Simbang Gabi, ami hajnali misék sorozatát jelenti. December 24-én Noche Buena-t tartanak, ezután a nagyszabású, tradicionális vacsora után pedig ünnepi ruhában elmennek az éjféli misére. A szertartást követően viszont ők nem sietnek haza, hanem a Misa de Riso után édességeket és forró italokat fogyasztanak, táncolnak és énekelnek. Mindemellett San Fernandóban évről-évre megrendezik a Giant Lantern fesztivált, mely mára már komoly versennyé fajult. Tizenegy falu vesz részt rajta és mindannyian azon fáradoznak, hogy az egyszerű papír lampionokat maguk mögött hagyva, a leglátványosabb alkotással rukkoljanak elő.
Tengerparti
Ausztráliában az éghajlat nyilván nem teszi lehetővé, hogy a lakosoknak fehér karácsonyuk legyen. Viszont ez egy kicsit sem befolyásolja őket abban, hogy kellőképp ünnepi hangulatot teremtsenek. Az ottani nyári időszaknak köszönhetően ők azok, akik karácsonykor BBQ-partit rendeznek, strandolnak és óriási szabadtéri összejöveteleket szerveznek, illetve különböző sporteseményeken vesznek részt. A hagyományos karácsonyfák itt is népszerűek, de egyre gyakoribb, hogy környezetükhöz tökéletesen illő tárgyakat és növényeket használjanak díszítésként. Eukaliptusz ágakat dekorálnak és a kagylók is előkerülnek.
Olvasással töltött ünnepek
Izland különleges karácsonyi hagyománya az olvasásban rejlik. A lakosság több mint kilencven százaléka ugyanis a könyvek szerelmese. Náluk évről-évre könyv kerül a karácsonyfa alá, amit az ajándékok kibontását követően rögtön el is kezdenek olvasni. A csendesen töltött órák után pedig megosztják egymással könyvélményeiket. A szigetország ezen hagyománya majd száz évvel ezelőttre nyúlik vissza.
Karácsony máskor
Az ortodox hitű országokban, így például Oroszországban sem december 25. és 26. a karácsony időpontja. Ugyan 1918-ban ők is áttértek a Gergely-naptárra, viszont ez az ünnep még az I. Péter cár által bevezetett, korábban használt Julián-naptárhoz igazodik. Az ünnepi időszak ugyan december 31-én elkezdődik és újabban ekkor tartják a nagy családi vacsorákat is, ahol a tizenkét fogásos menüsor minden egyes étele Jézus egyik apostolát szimbolizálja. A gyerekek ajándékait náluk nem a Mikulás vagy a Jézuska hozza, hanem Fagyapó (Gyed Maroz) és segédje, Hópihécske (Sznyegorucska) teszik a meglepetéseket a fa alá. Az ortodox kereszténység két nagy ága, a keleti ortodox egyház és az orientális ortodox egyház is ugyanazon napon, január 7-én ünnepli a karácsonyt.
Nyitókép: Holly Anissa Photography/ Getty Images
