Nem vitás, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró. Most hét olyan történet következik, amelyeket valószínűleg te sem hinnél el, ha csak úgy elmesélné neked valaki, de higgy nekünk, mindegyik szóról szóra így történt.
Sokan szeretjük a hollywoodi filmek és sorozatok bizarr szituációkból fakadó humorát. De az is biztos, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró, és az igazán képtelen helyzetek a hétköznapokban esnek meg – akár veled vagy velünk. Jöjjön most néhány olyan hihetetlen sztori, amelyeket lefogadnánk, hogy te sem hinnél el, ha valaki elmesélné. Pedig úgy igazak, ahogy itt állnak, feketén-fehéren (is bizony, a maguk képtelenségében nagyon viccesen).
Meglepő pillanatok, képtelen helyzetek
„A Rossmannban tusfürdőket szaglásztam. Az egyikre sikerült kicsit rányomnom, mire egy adag az orromban landolt. Nem mertem levegőt venni, zsebkendő után kotorásztam, persze, a biztonsági őrnek pont akkor kellett ott matatnia… Rezzenéstelen tekintettel ránéztem, miközben az orromból folydogált a kissé sárgás színű tusfürdő… A tekintete egyszerűen utánozhatatlan és megfizethetetlen volt!”
„Elég gyenge horrort néztünk, mellettünk négy csajszi végig röhögte az egészet – mi meg rajtuk. Utána kimentünk a mosdóba, mit ad Isten, ott röhögcséltek ők is. Abban a mozis klotyóban olyan a kézszárító, hogy felülről lefelé kell beledugni a kezed. No, én beletettem a kezem és elkezdtem visítani, hogy jaj, segítség, elkapta… A lányok sikítva ugrottak fel a tükörre, én pedig elegánsan megfordultam, rájuk néztem és ezt mondtam: amit Hollywoodnak nem sikerült két és fél óra alatt, azt én kb. 3 másodperc alatt megtettem. Majd további szép estét kívántam nekik.”
„Koncerteztünk a zenekarommal és van egy számunk, az Őszi Álom, amit vihar effektel kezdünk. Én vagyok a billentyűs és lányos zavaromban mellényúltam a szintetizátoron, benyomva a helikopter effektet… Zárt térben voltunk, de mindenki felkapta a fejét és kereste a gépet, én meg annyira elkezdtem röhögni, hogy végül a gitárosunk (aki a fiam) nyomta át a megfelelő gombot. Persze, kellett pár perc, hogy mindenki kiröhögje magát, beleértve a közönséget is.”
Képtelen helyzetek kutyával
„A kutyám sétáltatása közben általában dudorászok vagy énekelek, lévén, hogy olyan helyen lakunk, ahol általában senki sem hallja. És mivel épp arra próbáltam rávenni a jószágot, hogy könnyítsen végre magán, rázendítettem jó hangosan a Pisi-Kaka Woodoo-baba című klasszikusra. Miután a refrén egyik részén túl voltam (aki énrám rosszat mond, jól megátkozom), akkor vettem észre, hogy az egyik kocsiban ül egy pasas. Le volt húzva az ablaka, de egy szót sem szólt. Lehet, hogy nála is befigyelt a pisi-kaka, de inkább az átok miatt… sose tudjuk meg, mert elég gyorsan elhúztunk a kutyával.”
„Nemrég fogadtunk örökbe egy kiskutyát, akit sajnos nem tudtunk még leszoktatni a kakievésről. A minap a Városligetbe indultunk, és én egy másodpercre nem figyeltem rá, na, mondanom sem kell, hogy amikor újra rápillantottam, az eb már egy fél ökölnyi kakát rágcsált boldogan. Nem gondolkodtam, azonnal kikaptam a szájából, ami után persze, a kezem rettentő szagot kezdett árasztani. A kutya nagy boldogan rohant tovább a liget felé, és mivel addigra már nem volt értelme hazamenni kezet mosni, gondoltam, mindegy, lesz ami lesz. Ezután persze, az emberek nem meglepő módon messzire elkerültek minket. Konkrétan olyan büdösek voltunk, hogy a futtatóban még a kutyák is arrébb mentek. Hazaérve először hipóval mostam kezet, majd találtam egy levendulás szappant, és azzal kezdtem el súrolni magam. Hiába: annyit értem el, hogy levendulás hipós szarszaga lett a kezemnek. Vagy három napig olyan szinten voltam büdös, hiába csináltam bármit, hogy azt elmondani nem tudom. Ennek egyedül a kiskutyám örült, ő viszont nagyon elégedett volt a műsorszámmal, amiről ő gondoskodott.”
Jópofa dolgok, vagy mégsem
„Nemrég egy nőgyógyászati vizsgálat után, kicsit magamba fordulva tértem be egy patikába, ahol kiváltottam az orvos által felírt dolgokat, és gyorsan a távozás mezejére akartam lépni. De amikor megfordultam, nem más állt velem szemben, mint a volt főnököm, akit valami egészen hihetetlen mértékben utáltam. Ledermedtem, ő persze próbált velem jópofizni, én viszont csak arra tudtam gondolni, hogy íme, a képtelen helyzetek egyike, amit senki sem fog nekem elhinni, ha elmesélem… hogy épp a volt főnökömbe kell belefutnom, a patikában, kezemben egy csomag hüvelykúppal.”
„Ha már képtelen helyzetek: volt egy baráti összejövetel egyik évben, nyáron, ahol régi ismerősökkel jöttünk össze. De mivel ők is meghívtak pár embert, akikkel még nem, vagy csak nagyon kevés alkalommal találkoztunk, gondoltam, itt az ideje, hogy bevágódjak mindenkinél. És egy gin tonik után már amúgy is bátrabban cseveg az ember lánya. Volt a társaságban egy jóképű pasi, akit valamiért azzal szivatott a csapat, hogy olyan, mint Ken. Talán a frizurája miatt, már nem emlékszem. Erre én valamilyen indíttatásból odaszóltam neki, hogy Barbie-t hol hagytad? A levegő megfagyott, a srác könnyes szemekkel rám nézett, én pedig annyira lesokkolódtam, hogy azt se mertem megkérdezni, hogy most mi a baj. Szerintem egy-két perc telhetett el (amit én nyilván óráknak éreztem), mire valaki megszólalt, hogy Barbinak hívják a feleségét, akivel épp most válnak. Azt viszont csak később tudtam meg, milyen brutál mocskos váláson mennek éppen át, és hogy a nő mindenkivel csalta, és mindent megtett, hogy kiforgassa a vagyonából. Szegény srác. Utána elnézést kértem és messziről elkerültem, bár mondta, hogy nem haragszik, ezt nem tudhattam… de azóta sem voltam olyan összejövetelen, ahová őt is meghívták.”
Fotó: Luka Isakadze/ EyeEm/Getty Images
