„Képtelen vagyok elfogadni a babám nemét” – Anyák, akik küzdenek rejtett szégyenükkel

Néhány kattintás és tömérdek tipp zúdul a nyakunkba azzal kapcsolatban, hogyan befolyásolhatjuk a megfoganó babánk nemét. De miért van ezekre szükség? Vélemény a „gender disappointment" jelenségről.

A kismama, gömbölyödő hasát simogatva, lelki szemei előtt látja, amint a copfos kislánnyal süteményt süt, babázik, majd, ha nagyobb lesz, a legjobb barátnőkként hallgatja meg lányát, aki az első szerelmekről, csalódásokról és álmokról mesél. Elérkezik a 16. hét, és az anyuka elkeseredik, amikor kiderül, hogy trónörökös érkezik a családba. Jogosan érez ilyenkor dühöt és csalódottságot? A legtöbben egy ehhez hasonló helyzetben igen erős önmarcangolásba kezdenek, és bűntudat emészti őket, amiért nem tudnak felhőtlenül örülni a kis jövevénynek. De mégis miért ennyire fontos a nem, és hogyan hat a „gender disappointment”, vagyis a gyermek neme miatti csalódottság a későbbi szülő-gyerek kapcsolatra? Egyáltalán hat rá?

Nem vagy egyedül…

Akár a közvetlen környezetedben is találkozhattál már olyan édesanyával, aki csalódott volt, amikor kiderült, ellenkező nemű babával várandós, mint amilyet megálmodott. Az interneten számos blog és fórum foglalkozik ugyanezzel a témával. Az elhangzó mondatok kísértetiesen hasonlóak: „Nem tudom, hogyan viseltem volna el, ha fiam születik, mindig is lányos anyukának tartottam magam”, „Én nem értek a lányokhoz, bátyókkal nőttem fel, nem nekem való a csillámpónis életérzés”, valaki pedig a lelkiismeretfurdalásáról számolt be: „Miután kiderült a babánk neme, egész álló nap csak sírtam. De már megnyugodtam. Őszintén szólva kicsit szégyellem is magam, hisz a kisbabánk egészséges, én pedig örülök annak, hogy szülhetek!” Az tehát nyilvánvaló, hogy a jelenség, a „gender disappointment” valóban létezik, sőt, elég gyakori. De a témával kapcsolatban mindenekelőtt azt érdemes leszögezni, hogy teljesen normális, ha egy anya így érez.

Az igazság az, hogy sokszor a család se könnyíti meg a helyzetet a friss szülők számára. Érthető, hogy minden családtagnak van saját elképzelése arról, hogy milyen legyen az unoka, unokahúg vagy éppen a keresztgyermek. Lehet, hogy a nagypapa a teadélutánokat megunva már igencsak vágyik egy izgő-mozgó focistára a családba, de lényeges észben tartani azt, hogy ez nem a nagypapa élete. Ugyanez igaz a társadalom részéről érkező elvárásokra is. Néhány helyen a világon még ma is tartja magát az az abszurd elképzelés, hogy a fiúgyermekek értékesebbek a lányoknál. Még ha ezzel a legtöbben nem is értenek egyet, alantas módon, tudat alatt mégis sokan magukévá tehetik ezt a gondolatot. Nagy nyomás érkezhet kívülről, aminek nehéz ellenállni, azonban bőven elég leküzdeni az embernek a saját elvárásait, nemhogy még plusz 4-5 ember vágyainak megfelelni.

Már láttad magad előtt…

Mégis honnan jönnek ezek a belső elvárások? Vannak, akik már kislánykoruk óta álmodoznak arról, milyen lesz, ha majd egyszer saját családjuk lesz. Milyen színű lesz a haja, szeme a kicsinek, mennyire lesz barátságos, miket fognak majd együtt csinálni. Tehát a fejükben megalkotnak egy saját igényeikre szabott fantáziaképet a születendő gyerekről. Ezzel csak egy baj van: valószínűleg egyáltalán nem olyan lesz majd a baba, mint amit a magányos délutánokon lelki szemeik előtt elképzeltek. Hiszen amikor megszületik, már egy kész kis személyiségcsomag érkezik vele együtt. Egy gyermek nem azért jön a világra, hogy beteljesítse a szülő vágyait, hanem azért választ például téged szülőnek, hogy végigkísérd az úton, és elfogadd őt olyannak, amilyen. Nem a képzelet szüleménye, hanem önálló személyiség.

Hogyan hat ez később?

A kutatók már egy ideje foglalkoznak azzal a témával, hogy a születés előtt mennyire tudják átvenni a gyerekek az anya hangulatát, érzéseit. A kis pocaklakók nagyon szenzitíven reagálnak arra, amit az édesanya a 9 hónap alatt átél. Felmerül hát a kérdés: hogyan befolyásolja a „gender disappointment” a baba fejlődését, és a majdani szülő-gyermek kapcsolatot? Néhány szakember meglátása az, hogy a „gender disappointment” megnehezítheti a kötődést szülő és gyermek között, míg mások azt mondják, a születést követően ennek nincs semmiféle számottevő negatív következménye. Bármelyik tábornak is hiszel, abban biztosan te is egyetértesz, hogy a gyerekek, ha bármit is megéreznek az anyában zajló érzelmekből, akkor az biztosan a stressz és megfelelésvágy.

Igaz, az érzelmeknek nem igazán lehet megálljt parancsolni, de nem is az a lényeg, hogy eltemesd valahova mélyre, majd ne vegyél tudomást a téged nyomasztó gondolatokról, hanem az, hogy megtanuld helyén kezelni őket:

1. Fogadd el a negatív érzéseket

A legjobb egyből szembenézni a dologgal: vállald fel, hogy nem csattansz ki az örömtől az ultrahang felvétel után. Ki is mondhatod hangosan vagy megbeszélheted a pároddal, szüleiddel, bárkivel, mert ez már az első lépés a feldolgozás felé vezető úton. Ha elmenekülsz előle, akkor csak még nagyobb bűntudattal kell majd megbirkóznod. És nem, nem vagy rossz ember, amiért így érzel.

2. Gyász

Adj időt magadnak. Nem egyik percről a másikra múlik el a csalódottság, hanem hosszú idő lesz amíg magadhoz idomítod ezt az új élethelyzetet. Ez egy gyászfolyamat, még ha nem is tűnik annak. Elképzeltél egy kisbabát, akit el kell engedned, hogy helyet adhass a valódi gyereknek, aki feltétel nélküli szeretetet vár tőled. Mindenki másképpen birkózik meg a gyásszal: van, aki levelet ír, van, aki hagy időt a sírásra, szomorkodásra, de egy a lényeg: ne siettesd.

3. Átkeretezés

Mikor már megtörtént a feldolgozás oroszlánrésze, akkor ideje az átkeretezésnek. Gondolkodj el azon, mi a jó ebben az új helyzetben. Mi az, amiért mégis örülhetsz, hogy fiú vagy éppen lány lesz a kisbabád? Még ha csak olyan apróságok jutnak is eszedbe, mint jó lesz majd a harmadik kisfiúnak megörökölni a nagytesók játékát, ruháit és nem kell egyedül és kitaszítva éreznie magát lányként, már az is egy lépés, hogy megbarátkozz azzal, amit a természet szánt neked. Ha pedig semmi sem segít, csak gondolj arra, hogy abban a csodálatos percben, amikor először megpillantod majd a babádat, és ő rád néz a tündéri szemeivel, biztos lehetsz benne, hogy nem fogod tudni nem szeretni.

Nyitókép: Prostock-Studio/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Legnépszerűbb cikkek: