Évekig hűséges volt azokhoz a színházakhoz, amelyekhez tartozott, majd egyszer csak hátat fordított mindennek, és nemcsak a pályát, az országot is maga mögött hagyta egy időre.
Schell Judit mindenkinek nagy meglepetést okozott, amikor 2020-ban gyermekeivel együtt Spanyolországba költözött. A népszerű színésznő nemrégiben visszatért hazánkba, és a külföldön szerzett élményei és tapasztalatai után mintha újjá is született volna: teljesen más szerepekben láthatjuk, mint amit az elmúlt években megszoktunk tőle.
Mától elérhető a mozikban Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta egész estés animációs filmje, az elképesztő látványvilágú, Műanyag égbolt. A filmbeli történet kutatóját a Jászai-díjas Schell Judit alakítja. A színésznővel a vetítés után beszélgettünk.
– Mi volt az első reakciód a film után?
– Nagyon tetszett. Láttam már korábban is, akkor is, és most is teljesen lenyűgözött a látvány. Csodálatos a képi világa, és így egyben a zenével, a fényekkel együtt hihetetlen élményt nyújt. Most is kétszer sírtam el magam, és ugyanazoknál a részeknél, mint amikor először láttam. Mindenkinek ajánlom, szerintem gyönyörű film lett.
– Amikor először találkoztál a forgatókönyvvel, megfogott a történet?
– Mi egy első verziót kaptunk annak idején, ami az évek alatt nagyon sokat változott. A filmet 6 évvel ezelőtt forgattuk, voltak pótforgatások is később, emiatt nem volt mindig egyértelmű, hogy bizonyos szálak a történetben milyen irányba mennek, hová kanyarodnak. Szinte folyamatosan alakult menet közben a történet, így igazából nekem is teljesen új volt, amikor először láttam. A téma nagyon fontos, muszáj, hogy minden fórumon felhívjuk rá a figyelmet.
– Tetszett a rajzolt karaktered?
– Igen! Animálva még soha nem voltam, érdekes volt így is viszont látni magamat.
– Másképp kellett erre a forgatásra készülni, mint általában?
– Tulajdonképpen ez sem igényelt más felkészülést, ugyanúgy forgattunk, mint egy „normál” filmben. A körülmények voltak mások, olyan értelemben, hogy kicsit olyan volt mintha 3D-s, vagy green- és blueboxban forgatnánk. Nem volt díszlet felépítve, egy fotóstúdióban forgattunk. Voltak vicces helyzetek, például a teherautó egy kanapé volt, azon ültünk hárman, amikor kanyarodni kellett, akkor úgy csináltuk a mozdulatokat, a kezemben pedig egy seprűnyélre szerelt kormány volt, azzal vezettem. Érdekes és tanulságos volt részt venni egy ilyen típusú forgatáson, de természetesen minden szórakoztató helyzet mellett a munkát komolyan vettük, ami látszik is az eredményen. Nekem több jelenetem van a filmben, nyolc napig forgattam, tehát időben is nagyjából ugyanannyi volt, mint egy „normál” filmben.
– A filmben óriási jelentősége van az 50. életévnek, amit te is hamarosan betöltesz. Ennek a párhuzamnak volt bármilyen jelentősége?
– Érdekes, mert ugye jóval korábban forgattuk, de most ahogy néztem a filmet, nekem is eszembe jutott ez a párhuzam.
– A film egy jövőben játszódó fikciós történet, ahol minden élő emberbe az 50. születésnapján beültetnek egy növényt, amely átveszi a hatalmat és az életet is az ember felett. Belegondoltál, hogy te mit tennél egy ilyen helyzetben?
– Amikor a filmben kimondják az érintett személyeknél, hogy néhány hónap múlva 50 lesz, akkor kicsit elkalandoztam, hogy én vajon milyen szívvel mennék bele egy ilyen helyzetbe, mielőtt hátrahagyok mindent.
– Mivel töltenéd az utolsó hónapodat?
– Egészen biztos a szeretteimmel lennék, és vinném őket a világ bármelyik pontjára. Kihasználnék minden percet, hogy együtt utazzunk.
– Nagy fordulópont volt az életedben, hogy egy időre elköltöztetek Spanyolországba. Jót tett a környezetváltozás?
– Határozottan igen. Egy év volt, így is terveztük. Már a Covid előtt megszületett bennem a döntés, hogy egy kicsit parkoló pályára teszem a megszokott életemet és kiszállok. Valahogy összeadódott a sok év, amit a szakmában eltöltöttem, és új impulzusokra volt szükségem. Nem vagyunk egyformák, van, aki évtizedekig is jól bírja a pályán, de nekem szükségem volt arra, hogy kicsit eltávolodjak az addigi életemtől.
– Miután hazajöttél, otthagytad a Thália Színházban a művészeti vezetői pozíciódat. Nem volt ez merész döntés?
– Valóban, eredetileg abban állapodtunk meg a színházzal, hogy egy év múlva visszatérek. De annyi minden történt az egy év alatt, sok mindent átértékeltem, máshová kerültek a hangsúlyok. Nem akartam biztonsági játszmákat, azt kerestem, és keresem azóta is, hogy mi az, ami feltölt, amit örömmel csinálok.
– És mi az jelenleg?
– Jó dolgok történnek velem, mint ez a film is, vagy a Jimmy-sorozat. Az Örkény Színházban játszom a Polgár Csaba által rendezett, The Balck Rider-ben, ami egy nagyon izgalmas előadás lett. A 6színben egy improvizációs előadásban vagyok, a Szeretetkertben amely párkapcsolati témákat boncolgat Piczkó Katalin pszichiáter irányításával. Ezek humorral átszőtt, sokszor abszurd, de valós élethelyzeteket bemutató szituációk. A napokban volt egy premierem is, Réczei Tamás rendezővel készítetünk egy kibeszélős estet, ahol „csak” beszélünk az életünkről. Ez a Szerepeink mögött, és a Lóvasúton játsszuk.
– A Király című sorozat elég nagyot szólt, aminek sikeréhez te is sokat hozzátettél, a néhai énekes feleségét alakítottad. Nem volt semmilyen sztereotípiád a filmmel kapcsolatban?
– Nem voltam a rajongója, de nyilván ismertem, tudtam róla, hiszen őt nem lehetett nem ismerni. Nagy Ervin ajánlott be a sorozatba, amikor eszébe jutott, hogy már itthon vagyok. Utolsó körös castingon kerültem be, először én sem értettem, hogy mi készül belőle. Aztán amikor elolvastam a szöveget, akkor megértettem, és azt is éreztem, hogy jó lesz. Mert nem csak és kizárólag Jimmyről szól, hanem tulajdonképpen egy korrajz, számtalan olyan helyzettel és ténnyel, ami jóval többről szól, mint Zámbó Jimmy világa.
– Van jelentősége számodra a korodnak?
– Nem igazán. Érdekes lesz, hogy 5-el fog kezdődni. Anyukámnak, aki egyébként nagyon fiatalos, szoktam mondani, hogy „de öreg vagy már, hogy ilyen idős lányaid vannak”. Miközben az én nagyfiam is 29 lesz idén, a kisebbik fiam 15, a lányom pedig 11 éves.
Nyitókép: Schell Judit, fotó: Takács Máté
