Ha a boldogság utáni vágy vezérli minden cselekedetünket, akkor kell legyen elképzelésünk arról, hogy mi vezet ehhez az állapothoz.
Boldogság – olyan egyszerű és magától értetődő szó, még sincs rá definíciónk. Egy homályos fogalom, amelyre mindannyian vágyunk, de tulajdonképpen mindegyikünknek mást és mást jelent. Ha rákeresünk a „boldogság” kifejezésre a szótárban, azt a definíciót kapjuk, hogy „a jóllét és az elégedettség állapota”. A pozitív pszichológia ráadásul különbséget tesz a hedonikus (a kellemes érzésekre és élvezetekre összpontosít) és az eudaimonikus (a személyes növekedésre, a célok elérésére és az élet értelmének megtalálására helyezi a hangsúlyt) boldogság között is. Jól látszik tehát, hogy túl sok az elmélet, de túl kevés a gyakorlat, ha a boldogságról van szó. Azonban azzal, ha nincs egy egységes meghatározásunk valamiről, az a baj, hogy egyértelmű definíció hiányában a világtól várjuk el, hogy megmondja nekünk, mi a boldogság. A külvilág azonban a legtöbbször csak összezavar…
A világ szerint a boldogság:
- Tökéletesnek lenni, vagy olyan közel lenni ehhez, amennyire csak lehet.
- Egyre több és több pénzt keresni.
- Minél több dolgot megszerezni és birtokolni.
- Megfelelni az előírt útnak.
- Egyre keményebben dolgozni (és soha nem pihenni vagy lassítani).
- Hírnevet, népszerűséget és elismerést szerezni.
- Versenyezni másokkal (és nyerni).
Ez a „régi boldogság” − társadalmunk megtört boldogságdefiníciója, amely valójában mély boldogtalanságunk forrása. Olyan kultúrát alakítunk ki, amely bátorít, ösztönöz és kényszerít arra, hogy loholjunk a boldogság után. És tragikus módon, sokan közülünk úgy halnak meg, hogy sosem voltak igazán boldogok, hamis ígéretet kaptak, de a végsőkig reménykedtek abban, hogy valahogyan „eljutnak oda”.
Azonban, mint kiderült, egyik sem tesz minket boldoggá:
- Tanulmányok szerint a perfekcionizmus a depresszió és a szorongás egyik fő oka.
- Minél nagyobb értéket tulajdonítunk a tárgyaknak, annál rosszabb a közérzetünk.
- A túlhajszoltság jelentősen károsítja a fizikai és mentális egészséget.
- Az, ha megtagadod, ki vagy valójában és azt, ami számít neked, ugyancsak rombolja a lelkiállapotot.
- Az olyan célok, mint a hírnév vagy a vagyon hajszolása gyakran megakadályozza, hogy kielégítsük a hitelesség és a kapcsolat iránti valódi pszichológiai szükségleteinket.
- Ha pedig az életet versenypályának tekintjük, akkor egy állandó stresszel és magánnyal teli örvénybe kényszerítjük magunkat.
Te is a régi boldogságot hajszolod, ha a következő állítások igazak rád:
- „Soha nem érzem, hogy elég jó vagyok.”
- „Megkaptam, amiről azt hittem, hogy akarom, de még mindig boldogtalannak érzem magam.”
- „Soha nem hagyom magam pihenni vagy szünetet tartani.”
- „Úgy érzem, mintha olyasvalakinek adnám ki magam, aki nem vagyok.”
- „Mindig magányosnak érzem magam.”
- „Én lennék az egyetlen, aki titokban boldogtalannak érzi magát, de úgy tesz, mintha nem lenne az?”
- „Azt teszem, amit tennem kellene. Miért nem működik?”
A tartós boldogság lehetséges
Az elmúlt időszakban egy kérdés került a középpontba: mi a boldogság legjobb definíciója? Több ezer tanulmány és számos filozófus, teológus, művész és vezetőegyéniség műveit alapul véve a következő két alapelv jelenik meg újra és újra: mindig legyünk önmagunk, és adjunk másoknak. Hogy egy pár példát említsünk: Mary Shelley, a Frankenstein írója szerint például életünk rejtélyének megoldása abban rejlik, hogy jobbá váljunk és hozzájáruljunk mások boldogságához. Hasonlóképpen gondolkozott Marie Curie, kétszeres Nobel-díjas tudós is. Szerinte mindannyiunknak saját fejlődésünkön kell dolgozni, miközben felelősséget kell vállalnunk az emberiségért, különösen azokért, akiket a legjobban tudunk segíteni. Martin Luther King Jr. tanítása szerint pedig a valódi boldogságot azok találják meg a legkönnyebben, akik mások boldogságát keresik.
A boldogság titka nem csupán abban rejlik, hogy mit szerzünk meg, hanem abban, hogy felfedezzük önmagunkat és megosztjuk egyedi erősségeinket másokkal. Kutatások igazolják, hogy azok az emberek, akik kihasználják egyéni képességeiket, boldogabbak, gyorsabban fejlődnek, és értelmesebb életet élnek. Az emberi kapcsolatok szintén kulcsszerepet játszanak. Ugyanis akik szoros kapcsolatokat alakítanak ki, hosszabb és boldogabb életet élnek. A „modern boldogság” filozófiája szerint a boldogságot akkor tudjuk megtalálni az életben, ha önmagunkat adjuk másoknak. Ez a megközelítés az ókori bölcsek tanításain alapul, de modern tudományos eredményekkel van kiegészítve, hogy a mai világ kihívásaira is választ adjon. A boldogság tehát nem valami, amit el kell érni, hanem egy út, amelyen járva másokat is jobbá tehetünk.
Nyitókép: miniseries/GettyImages
Forrás: Big Think
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A legáltalánosabb hamis elképzelés a boldogságról
- Ókori görög recept a boldogsághoz: Arisztotelész 10 törvénye egy jobb élethez
- A boldogság felső korlátja: ezért nem engedjük meg magunknak a boldogságot
