Marilyn Monroe halálát követően szinte rögtön megjelentek a végzetes éjszaka eseményeit taglaló első konteók, azonban az összeesküvés-elméletek egyike sem nyert bizonyossságot, így azok csak újabb és újabb elméleteket szültek.
Marilyn Monroe 1962 augusztusi halálát követő napokban a médiában széles körben csak az a kérdés vetődött fel, hogy a túladagolás, amely megölte őt, véletlen vagy szándékos volt-e.
Mi vezetett Marilyn Monroe halálához?
Monroe utolsó évei enyhén szólva is viharosak voltak. 1961-ben elvált harmadik férjétől, Arthur Miller drámaírótól, mely házasság alatt állítólag háromszor is elvetélt. Utolsó két filmje, George Cukor 1960-as vígjátéka, a Szeressünk! és John Huston 1961-es westernje, a Kallódó emberek nem váltották be az azokhoz fűződő reményeket. Ezek pedig olyan spekulációkhoz vezettek, hogy Monroe csillaga leáldozóban van. Utóbbit bizonyította, hogy halála előtt két hónappal gyakori hiányzásai miatt elbocsájtották a 20th Century Fox Valamit adni kell című romantikus vígjátékából és a stúdió ezután 500 000 be is dollárra perelte őt. Ezen okok már épp elegendőek lettek volna ahhoz, hogy Monroe az utolsó hónapjait visszavonulva töltse szerény Los Angeles-i otthonában.
Viszont karrierje még korántsem ért véget. Halála előtt néhány nappal aláírt egy 1 millió dolláros szerződést, hogy két újabb filmet készítsen azzal a stúdióval, amely nemrég elbocsátotta, és a Valamit adni kell forgatását is folytatnia kellett volna. Azonban amikor a hatóságok augusztus 5-én, kora reggel felfedezték holttestét, látszólag nem gyanakodtak bűncselekményre. Másnap az újságok már arról számoltak be, hogy Monroe öngyilkosságot követett el. A narratíva két évvel halála után kezdett megváltozni, amikor egy jobboldali író elkezdett azokkal a pletykákkal foglalkozni, hogy Monroe romantikus kapcsolatban állt mind John F. Kennedy elnökkel, mind testvérével, Robert F. Kennedy igazságügyi miniszterrel. Ő egy összetett elméletet szőtt, amelyben az utóbbit vádolta Monroe meggyilkolásával. Azóta viszont már számos új konteóhoz kapcsolták Monroe halálát. Van aki a maffiára, van aki a CIA-re gyanakszik, de akadnak olyanok is, aki az ufókkal hozzák összefüggésbe. Mutatjuk a színésznő halálával kapcsolatos legnépszerűbb összeesküvés-elméleteket.
1. Sírba vitt titkok
Széles körben az első és legelterjedtebb Marilyn Monroe-t érintő összeesküvés-elméletet először Frank A. Capell író és kiadó vetette fel 1964 júliusában megjelent pamfletjében, amelynek címe: Marilyn Monroe furcsa halála. A kiadvány nem véletlenül akkor jelent meg, amikor Robert F. Kennedy New York szenátusi székéért indult. Capell szerint Monroe-t kommunisták és kommunista szimpatizánsok vették körül, köztük orvosa, Dr. Hyman Engelberg és harmadik férje, Arthur Miller is. Elmélete szerint pedig mivel Monroe viszonyt folytatott a nős Kennedy-vel, és azzal fenyegetőzött, hogy nyilvánosságra hozza kapcsolatukat, Kennedy Engelberget utasította arra, hogy halálos adag droggal ölje meg őt a hallgatás érdekében.
2. A nő, aki túl sokat tudott
A Marilyn Monroe összeesküvés-elméletek következő mérföldkövéhez 1975-ben érkeztünk meg. Ekkor egy bizonyos Anthony Scaduto bűnügyi riporter „Ki ölte meg Marilyn Monroe-t?” címmel írt cikket a Hugh Hefner Playboy Enterprises vállalatának tulajdonában lévő Oui magazin számára. Scaduto elmélete ismét Robert Kennedy-t tette felelőssé Monroe haláláért. Szerinte viszont nem a viszony eltussolása miatt ölték meg a színésznőt, hanem azért, mert egy naplót vezetett, amely a Kennedy család hírnevének ártó információk tömkelegét tartalmazta.
3. Egyezményes hallgatás
1985-ben az ír újságíró, Anthony Summers hosszas kutatás után „Goddess” címmel jelentette meg saját Monroe-életrajzát. Az annak alapjául szolgáló, több száz interjú elkészítése után úgy vélte, hogy Monroe véletlen túladagolásban halt meg. Azonban ennek ellenére is Robert Kennedy-t és sógorát, Peter Lawford színészt tette felelőssé: azért, mert Monroe mértéktelen alkoholfogyasztását és droghasználatát addig támogatták, ameddig az a színésznő életébe nem került. Summers elbeszélése alapján Monroe „alkalmi szexuális kapcsolatot” folytatott a Kennedy fivérekkel, és talán még azt is remélte, hogy egyikük elválik a feleségétől és őt választja majd. Az író szerint viszont, amikor Robert megpróbálta befejezni viszonyát Monroe-val, a színésznő „nehéz esetnek bizonyult,” és valószínűleg Lawford kapta a feladatot, hogy kezelje a helyzetet. Mindezek mellett ő arra a következtetésre jutott, hogy Monroe-t augusztus 4-én éjjel még élve találták meg, de a kórházba tartva meghalt. Ekkor Kennedy, Lawford, valamint az orvosi személyzet és az FBI igazgatója, J. Edgar Hoover összejátszottak annak érdekében, hogy eltussolják a halál valódi körülményeit.
Annak tükrében, hogy Summers egy elismert, még Pulitzer-díjra is jelölt történész, az ő elmélete talán nagyobb súllyal bír, mint másoké. Mindazonáltal sok találgatás van benne, és mivel már a történet minden szereplője meghalt, neki sincs módja alátámasztani vagy megcáfolni azt.
4. Halálos véletlen
Donald Spoto 1993-as könyvében, a Marilyn Monroe: A Biography-ban azt állítja, hogy Monroe akkor halt meg, amikor házvezetőnője, Eunice Murray klorál-hidrát beöntést adott neki, ami halálos kölcsönhatásba lépett egy, a híresség által már korábbna bevett vényköteles gyógyszerrel. Spoto rekonstrukciója szerint Monroe utolsó óráiban a színésznő pszichiátere, Ralph Greenson klorál-hidrátot írt fel, hogy segítsen Monroe-nak elaludni, anélkül, hogy tudta volna, hogy Monroe orvosa már Nembutalt is adott neki, amit álmatlanság, valamint szorongás kezelésére használtak. Spoto azt írja, hogy amikor rájöttek, hogy Monroe meghalt, Greenson és Murray is teljesen bepánikoltak, és az igazság bevallása helyett inkább úgy rendezték be a helyszínt, mintha öngyilkosság történt volna.
5. A CIA bosszúja
Régóta spekulálnak arról, hogy a CIA közrejátszott Monroe halálában, de ez az elmélet 2004-ben kapott csak igazán lendületet Matthew Smith Marilyn’s Last Words című könyvének köszönhetően. Smith azt állítja, hogy egy „CIA renegát csoportja” úgy gondolta, hogy a Kennedy fivérek „hátat fordítottak” nekik a Disznó-öböl fiaskót követően. Ezért szántszándékkal meggyilkolták Monroe-t és halálát öngyilkosságnak álcázták, ezzel is azt remélne, hogy egy – vagy inkább mindkét – Kennedy belekeveredik az ügybe és ezzel politikailag károsodnak.
7. A földönkívüliek tehetnek mindenről
Az elmélet legnagyobb támogatója Dr. Stephen Greer, sürgősségi orvos és ufó-kutató, aki szentül hisz abban, hogy a földönkívüliek évtizedek óta látogatják bolygónkat, hogy figyelemmel kísérjék űrfegyver technológiánk fejlődését. Greer állítása szerint birtokába került egy titkos dokumentum, amely egy lehallgatott telefonbeszélgetés részleteit tartalmazza. Abban Monroe azzal fenyegetőzik, hogy nyilvánosságra hozza az új-mexikói Roswellben történt UFO-baleset részleteit, amelyről állítólag Kennedy elnök mesélt neki egy légyottjukon. A Gaia nevű újkori streaming-szolgáltatás számára készült videóban Greer azt mondta, JFK tudta, hogy Monroe-t meggyilkolták, és nem is igazán bánta azt, de szerinte nem ő adott erre parancsot.
6. A maffia közbelépése
Ezt az elméletet a chicagói maffiavezér, Sam „Mooney” Giancana keresztfia és testvére Sam és Chuck Giancana támasztották alá az 1993-as Double Cross című könyvükben. A Giancanák azt állítják, hogy Monroe karrierje nagyrészt a maffia beavatkozásának köszönhető. Szerintük Monroe-t a CIA is világszerte felhasználta az olyan vezetők, mint például Indonézia elnökének elcsábítására és kompromittálására. Az írók azt állítják, hogy a CIA kérésére a maffiavezér négy bérgyilkost küldött Monroe meggyilkolására, mert el akarta hallgattatni őt. Ennek oka részben az volt, hogy ne ártson a Kennedy fivéreknek. A CIA elérte a célját, de Giancana terve, hogy lejárassa a Kennedy családot, meghiúsult, amikor Monroe halálát hivatalosan öngyilkosságnak minősítették.
Nyitókép: Frank Worth, Courtesy of Capital Art/Getty Images
Forrás: Mental Floss
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Marilyn Monroe-t talán tényleg meggyilkolták?
- Idézd meg idén nyáron Marilyn Monroe ikonikus ajkait
- Ruhák, amik örökre beírták magukat a filmtörténelembe
