Kilométerek húsvétig

Nagypénteki útinform Hodászi Ádámtól - Vélemény

Neked mi jut eszedbe a húsvétról? A sonka, a nyuszi, a kalács vagy a locsolók? Sokunk számára azonban az ünnep a több száz megtett kilométert jelenti, és egy újabb alkalmat a véget nem érő vitákra a párunkkal.

– A te anyád – mondja mellettem Pali a telefonba, kicsit emelt hangon, némi visszafojtott indulattal.

Elképedek, mert bár tisztában vagyok vele, hogy a házastársak közötti szeretet őszinte megnyilvánulása korunkban nem éppen gyakori jelenség, de hogy valaki anyázni kezdjen a menyasszonyával, azért arra egy fintort érdemes megereszteni. Ráadásul Pali párja egy csodás palóc lány. A szülei Ceglédről költöztek Kisvárdára még a nyolcvanas években, ő már ott született. Néhány éve Paula apukája meghalt, az anyukája pedig ott maradt egyedül, közel az ukrán határhoz.

– A te anyád. Ő lakik messzebb, bogár, de hát te is tudod, minden évben megbeszéljük – folytatja.

Mikor lerakja a telefont, nagyot sóhajt, belekortyol a sörébe és rövid okfejtésbe kezd:

– Harmadik éve minden nagyböjt alatt az a téma, hogy Kisvárda van-e messzebb vagy Mohács, hogy akkor az én anyámékhoz megyünk-e először, hogy az unokatesók idén sem férnek bele, hogy Cegléden a dédi sírjára egy szál virágot csak kellene tenni. Közben még itt ez a böjt is, Paula mindig kitalál valami újat… De negyven napig nem rágódhatunk Magyarország útviszonyain minden este, rendes steakek meg kolbászok helyett – magyarázza.

Lehet, hogy idén Paula nem eszik húst a böjt alatt. Tavaly csokit nem evett. Tetszik egyébként, hogy szabadság van ebben, hogy egyéni döntés a felajánlás, nem a túlélés eszköze. Régen, ahogy húzódott a tél, úgy fogyott az ennivaló. Ha már egyszer nem volt mit enni, akkor már jobb úgy nem enni, hogy ez valami nálunk nagyobb szentség akarata. Ma már ott az olcsó parizer, meg a rumos meggy egy százasért. De ha akarom, nem veszem meg; ha úgy döntök, lemondhatok róla, csakis azért, hogy erősítsem az akaraterőm, a jellememet.

– Kisvárda az 280 kilométer odafelé, de visszafelé több, mert be kell kanyarodni Ceglédre, ami egy apró 150 kilométeres kitérő. Ha nyomom neki, akkor megugrik a fogyasztás, amúgy is egyre drágább a benzin. És Mohács sem a szomszédban van, több mint 200 kilométer, csak megnézzük már az én szüleimet is. De az akkor is közelebb van, tehát logikus, hogy oda kell menni másodszorra, mert úgy kevésbé fárasztó – részletezi a húsvéti körút menetrendjét.

Egyre több ismerősömtől hallom, hogy komoly logisztika a különböző ünnepeken a családlátogatás lebonyolítása, nem Paliék az egyetlenek, akik sokat vitatkoznak ezen. Van, ahol csak egy városba kell ellátogatni, de illik hosszan maradni. Van, ahol a szülők lakásában, házában nem férnének el kényelmesen, ezért szobát kell bérelni, ha abban a városban szeretnék tölteni az éjszakát. Vagy reggel menni és este jönni, ami viszont a sofőrnek fárasztó. Mondjuk vonattal, busszal sem tart negyven évig a megérkezés az ígéret földjére, mint annak idején, de azért egy fél nap, vagy egy egész csak eltelik vele.

Mégis van valami belső kényszer, megindulni és odaülni a szülők, nagyszülők asztalához és hallgatni őket. Mesélni nekik, hogy mi van a munkahelyen, a lakással, a nyaralással, a gyerekkel. Vagy épp nem tudni két értelmes szót váltani, mert akkora a hangzavar, de elkapni a tekintetüket egy másodpercre, amiben a sok fáradtság mögött ott van az öröm és a hála, hogy idén is eljöttek a gyerekek. Azt hiszem Paliék is ezért utaznak minden húsvétkor.

– Összesen 1034 kilométer! De ez a nettó érték, amit a Google Maps ad ki, ehhez még hozzájön, hogy városon belül én furikázom őket mindenhová. Tavaly 1101 volt a húsvéti-trip, tavalyelőtt 1088. És nem vagyunk egy nagy ország! – mondja Pali, majd újra nagyot kortyol a sörből.

Szöveg: Hodászi Ádám
Nyitókép: Jacob Lund/Shutterstock

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: