Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy végig tudok majd csinálni egy spinning edzést, annak minden kiállásával és kartartásával. De kipróbáltam, mert kíváncsi voltam.
Amikor beléptem a sötét, tükrökkel körülvett, neonfényekkel megvilágított terembe, kétszer is megnéztem, hogy biztosan jó helyen járok-e. Nem tudtam elhinni, hogy itt spinning óra lesz – és ezen a plafon közepéről csüngő diszkógömb sem segített. Pedig a 4-5 sorban álló, speciális kerékpárok arra utaltak, hogy nem tévesztettem el az ajtót. Úgyhogy felpattantam egyre – biztonságos távolságban a középponttól, nehogy mindenki az én szenvedésemen nevessen.
Szó se róla, eléggé izgultam. Aránylag edzett a lábam, de azt, hogy 50-60 percig folyamatosan tekerjek, időnként kiállásokkal (ez az, amikor felemelkedsz az ülésről, és így tekered végig az adott szakaszt), lehetetlen feladatnak tartottam. Otthon a szobabiciklin szoktam nagy ritkán ügyködni, de az maximum 20-25 perc, ami után a kanapén pihegek legalább ugyanennyi ideig.
Minden sérülésre felkészültem
Az új dolgokban általában rekordsebességgel fedezem fel a veszélyfaktort. A spinning esetében sem volt másképp, és ezen az sem segített, hogy előtte nem sokkal láttam a Túl szexi lány című vígjátékot, amelyben minden bonyodalom okozója egy spinning baleset volt. Végül is, ha ultrabombázónak képzelem magam, miután lezuhanok, abból amúgy nem lehet gond. De azért igyekeztem biztonságosan tekergetni.
Lábizomzat terén egész jól állok, de akkor sem voltam felkészülve arra, amit ez az edzés tartogatott számomra. Az oktató gyorsan felvezette a szabályokat, beállította a biciklit, és már fel is pattant a saját szerkezetére, hogy elkezdődjön a végeláthatatlan biciklizés.
Őszinte leszek: azt sem tudtam, mit csinálok. Nagyon rossz pozícióban lévő spinning biciklire ültem, hiszen alig értettem, mi a feladat. A zene üvöltött, ami arra jó volt, hogy sokkal gyorsabban repüljön az idő, de emiatt csak nagy odafigyelések árán tudtam meghallani, hogy miféle mozdulat következik.
Kétszer leestem
Az első két kiállást annyira nagy lendülettel akartam venni, hogy mindkétszer kizuhant a lábam a tartóból, én pedig kis híján homlokkal köszöntöttem a kormányt. Ezután már biztonsági tempóra lassítottam a kiállások előtt. Mivel továbbra sem volt teljesen tiszta, hogy pontosan mi is a teendő – hova kell kapaszkodni, milyen ellenállással haladunk –, így a mellettem lévőt figyeltem, aki nálam sokkalta járatosabbnak tűnt a spinningben.
Készüljetek!
Mindig csak ezt hallottam, de a fejemben annyi volt, hogy „oké, de mire készüljek?”
A negyedik kiállás idejére már felvettem a ritmust, és a lábam is kezdett hozzászokni a tempóhoz – az óra első 20 percében még zsibbadt, aztán már nem is éreztem. Ekkorra már megértettem a menetet:
- lassú tempóban tekerünk
- hegymenetbe kapcsolunk úgy, hogy nehezítést teszünk a bringára: a kormány alatt lévő, kis gombot a pluszjel irányába fordítjuk
- ismét adunk rá némi ellenállást
- felemelkedünk kiállásba: ez alatt a kartartásokat váltogatod egyes, kettes, hármas pozícióban
Nem állítom, hogy teljesen beleszerettem a spinningbe. Az érzéseimen pedig a másnap fellépő, égető izomláz sem segített – sőt, a fenekem is iszonyatosan fájt az üléstől.
Ennek ellenére a spinningnek rengeteg előnye van:
- kiváló erőnlétet nyújt, ha rendszeresen űzöd
- a lábaidon és a fenekeden kívül a hasizmodat és a törzsedet is edzi, hiszen azt végig feszesen tartod
- remek rekreációs mozgásforma
- a zene, ami közben szól, remekül hozzájárul a stresszoldáshoz
- szuper zsírégető edzés, sok kalóriát dolgozol le vele
- intervall mozgásforma a laza és a sprint szakaszok váltakozása miatt
- fejleszti az állóképességed
Annak ellenére, hogy ez a mozgásforma nem lett a kedvencem, és alig vártam, hogy leszálljak a spinning bicikliről, nem mondom, hogy nem megyek több ilyen órára. Pont azért látogatnék el máskor is, hogy ismét kihívás elé állítsam a testem. Kemény edzés volt, rendesen elfáradtam közben, de pont a nehézségek motiválnak benne.
