Az egészséges élethez állítólag napi 10.000 lépést kell gyalogolni. Ha az embernek lehetősége nyílik ezt Párizsban megtenni, akkor még a lelke is kivirul. Franciaországi élménybeszámoló következik.
Párizs színeivel, kifinomultságával, gyönyörű épületeivel önmagában véve is elbűvölő. Azonban a mindenki által ismert turistalátványosságokon kívül – mint a Moulin Rouge, az Eiffel torony, vagy a Louvre –, számos varázslatos hely és szuper kulturális program is vár a francia fővárosban – amit ezúttal egy barátnőmmel közösen fedeztünk fel.
Bono koncert
A Le Grand Rex egy mozi és koncertterem is egyben. Hatalmas élmény a nemzeti örökségnek nyilvánított épület süppedős vörös szőnyegén végigsétálni, valamint az auditórium mérete és kialakítása is elképesztő. A Grand Rex tökéletes helyszíne a minőségi szórakozásnak, legyen szó filmbemutatóról, zenei vagy színházi előadásról.
Párizsi élménytúránkat Bono koncertjével kezdtük: a U2 frontemberének önálló estjére nincsenek szavak. A mély érzések és gondolatok, amiket képvisel; a zene, amiben magát kifejezi; a hihetetlen tehetség és energia, ami belőle árad; az egész utazás során meghatározta a hangulatunkat. Ha nincs is alkalma az embernek minden héten Bonoval találkozni, a Le Grand Rex akkor is számos különleges programot kínál, de magát az épületet is érdemes megnézni.
Louis Vuitton Múzeum
Esős és hűvös napunk volt, amikor az irányt a Louis Vuitton Foundation felé vettük. Az új kortárs művészeti fellegvárról a barátnőim közül is többen azt hitték, hogy egy táskakiállításról van szó. Azonban az önmagában is vizuális élményt nyújtó épület teljesen más szerepet tölt be: különleges kulturális színtere a francia fővárosnak. Az aulába lépve leesett az állunk: éppen egy techno-chill szettet játszott egy citromsárga hajú DJ, és tele volt a terem kultúrára és kapcsolódásra éhes, igényes közönséggel. A látogatók forró italok és művészeti installációk társaságában vitatták meg az élet nagy dolgait. A forralt borból mi is bevállaltunk egy porhárkával. Bele sem kellett kortyolni, már az árától megszédültünk: a műanyag poharas italért fejenként 12 Eurót kértek, amitől kicsit úgy éreztük, mintha fényes nappal kiraboltak volna. Ám ami utána következett, kárpótolt bennünket: a jogilag teljesen független és önálló kiállításokon olyan magángyűjtemények különlegességeit csodálhattuk meg, amelyektől a lelkünk új inspirációt kapott. A 11.000 négyzetméteres épület kellemes, közösségi tér jellegű kiállítótermeiben Monet-től kezdve Frida Kahlo-ig számos művésztől találhatunk valami kuriózumot.
Gigi
Rendkívüli étterem, amelyet egy régi francia barátunk ajánlott és foglalt le hetekkel az utunk előtt. Bejutni csak úgy lehetetlenség, és csak akkor érted meg hogy miért, amikor már ott vagy. Az étteremből Párizs szinte teljes látképe elénk tárul. Az éjszakai kivilágításban tündöklő Eiffel-torony látványa, közben a háttérben szóló francia és olasz slágerek különleges légkört teremtenek. A vacsora nemcsak az íze, hanem a hangulat miatt is miatt fantasztikus: minden harmadik számnál feláll a közönség és táncol egyet az asztal körül. A mosdóban abroncsos szoknyában flangáló sanzonénekesnő pedig senkit ne hozzon zavarba, teljesen hétköznapi eseménynek számít az étterem életében. A nem mindennapi estét az a vödör méretű Tiramisu torta koronázta meg, amit desszertként a pincér francia eleganciával az asztalunkra helyezett.
Futás a Szajna partján
Az Emily Párizsban sorozatból is vehettem volna az ötletet, de régi nagy álmom volt futni egyet a Szajna partján. A szállásunk szerencsére a közelben volt, úgyhogy futócipőbe bújtunk, és a reggeli órákban nekiindultunk, hogy kocogva vegyük be a várost. Szerintem életemben nem futottam annyit, mint aznap, hiszen a város számos látnivalójával elkápráztatott, és elfeledtette velem, hogy sajognak a lábaim. A Notre Dame, a Louvre, a Musée d’Orsay, a Grand Palais, az Eiffel-torony, és a Pont des Arts hídja – ahol Carrie újra összejön Mr. Biggel – hihetetlen motivációt tudnak adni a futáshoz. Bár szívem hevesen dobogott, az adrenalin és a vizuális kényeztetés minden holtponton átlendített. Reggeli mozgásunk során gyakorlatilag másfél óra alatt bejártuk a főbb nevezetességeket, és az előző esti Tiramisu utáni bűntudatunk is elmúlt.
Egyszer eljön az idő az ember életében, amikor nem akar mást, csak a szíve szerint élni, és az álmai felé menni. Párizsban az ember lelke csodákkal telik meg, ha pedig megadatik a lehetőség, hogy valakivel végig járhatod – vagy végig futhatod – a város történelmi utcáit, életre szóló élményben lesz részed. A francia fővárost egyszer látni kell.
Nyitókép: portishead1/GettyImages
