Egy kiskutya érkezése olykor meglepő, vagy épp vicces dolgokkal is együtt jár, ezekről szól összeállításunk – a teljesség igénye nélkül.
Hatalmas boldogság, amikor kiskutya érkezik a családba, de szinte azonnal megjelennek a kérdések, bizonytalanságok, illetve azok a helyzetek is, amelyekkel kapcsolatban azt kívánod, bárcsak valaki felkészített volna ezekre. Mindenre természetesen én sem tudlak, de igyekeztem a legfontosabbakat kiválogatni azok közül az infók közül, amelyeknek én örültem volna, ha tudom, mielőtt örökbe fogadtuk a kutyáinkat. Barney 2017-ben érkezett hozzánk, őt sajnos egy súlyos betegség tavaly elragadta tőlünk. Zorrót novemberben ismertük meg, és bár gondolkodtunk, mennyire jó ötlet újra egy kis beagle-lel bővíteni a családunkat, győzött a szívünk szava, és januárban hazahoztuk őt a Beagle Fajtamentés gondozásából. Gyorsan világossá vált, hogy bár a fajta stimmel, Zorcsi személyiségben teljesen más, mint Barney volt. És ez a szerencse, hiszen így elkerüljük az összehasonlítgatást, ugyanakkor a tanulást tekintve megint az elején vagyunk.
Mivel már négy hónapja velünk van Zorró is, azt hiszem, a kezdeti időszak tanulságait (mindkét kutyánk ismeretében) érdemes összefoglalni néhány pontban, hátha neked is tudok vele segíteni. Elvenni senki kedvét nem akarom a kutyatartástól, épp ellenkezőleg. Remélem, hogy egy teljesebb kép bemutatásával csak még inkább kedvet csinálok, hogy te is felelős kutyatartóvá válj. Hidd el, nagyon is érdemes!
Megvan a kiskutya: az első lépések
Ami nagyon fontos: mindenhez idő kell. Ne várd, hogy azonnal megszokja a lakást vagy a szobakennelt, és bizony, a tanulás is egy hosszú, közös folyamat. Lesz, amit gyorsan megtanul, de lesznek nehézségek. Hallottam olyan sztorit valakitől, hogy ők hónapokig, sőt, talán több mint egy évig küzdöttek a szobatisztasággal, de még akkor sem volt száz százalékos a siker, más pedig azt mesélte, hogy sikerült ugyan elérni a vágyott célt, de néhány hét múlva a kutya elkezdett újra bepisilni. Megint más pedig elmondta, hogy hiába jártak kutyaiskolába, trénerhez, meg nagyjából mindenhova is, vannak dolgok, amiket a kutya egyszerűen nem akar rendesen csinálni. Pedig következetesek és türelmesek vele. Erre is csak azt lehet mondani, hogy idő, idő, idő… meg majd esetleg egy másik tréner.
A másik, hogy rendszeresen kell pénzt és időt szánnod a kiskutya karbantartására ugyanúgy, mint a saját egészségedre és szépségedre. Bár kozmetikushoz mi nem járunk (most még), állatorvoshoz rendszeresen – ilyenkor a Doktornénink nemcsak pajtizik egyet a kis barátjával, hanem át is nézi, hogy minden rendben van-e. És miközben a kérdéseimre válaszol, megejtjük a körömvágást, és megkapjuk a kullancs– és bolhaellenes készítményünket is.
Kérdések és válaszok
Apropó kérdések: arra is készülj fel, hogy sok, azaz inkább nagyon sok kérdésed lesz, miután hazavittétek a kutyust. A legjobb, ha ilyenkor nem Google barátunkat kérdezed, illetve nem próbálsz a környezetedben meg a közösségi média kutyás csoportjaiban mindenkire hallgatni, hanem a tenyésztőt hívod fel vagy az állatorvost. Velünk például az történt, hogy amikor hazahoztuk Zorrót, nem akart enni. Persze, én nagyon megijedtem, hiszen egy beagle-nél a nem evés elég nagy bajt jelent. Azonnal írtam a fajtamentőknek, akik megkérdezték, milyen tápot vásároltam neki. Leírtam, hogy melyik hipoallergén kutyakaját szereztem be, mire jött is a válasz: ja, hát azért nem eszi. A hipoallergén tápok ugyanis a legízetlenebbek mind közül, amire egy kölyökkutya (meg egy felnőtt is) simán reagálhat úgy, hogy az bizony neki nem kell. Persze, szemezgetett belőle, de az étvágyát csak az hozta meg, amikor a boltból egy másik, nem hipoallergén táppal tértem haza. Abból már lakmározott rendesen.
Szerintem alapjában véve is fontos, hogy ne hallgass túlzottan másokra, mert bár mindenki jobban fogja tudni, hogyan kellene a kutyáddal bánni, mit kellene enni adnod neki, mennyit kellene sétálnotok, négylábú barátod a te kutyád. Te fogod ismerni az igényeit, a személyiségét, és te tapasztalod majd ki, mi a legjobb neki. Szóval a tanácsokat meghallgathatod és átszűrheted magadon, de ne feledd, semmi nem kötelező.
Meglepő és mulatságos, avagy élet egy kiskutya mellett
És ha már a beszélgetés került szóba: meg fogsz lepődni, mennyien megszólítanak, hány gyerek fog odaszaladni, hogy megsimogassa a kiskutyád (mindig intsd őket óvatosságra, mert bár a te kutyusod nem bánt, mással megjárhatják, ha hirtelen közelítenek). És ha szóba elegyedsz az emberekkel, egyik meglepő sztorit a másik után hallhatod séta közben. Én például találkoztam olyannal, akinek elrabolták a kutyáját, de megismertem személyes tragédiákat és nagy boldogságok történetét is. Például a kutyafuttatóban egy srác mesélte, hogy neki felesége is a kutyák miatt lett: ott, a futiban ismert meg egy lányt, akivel olyan gyorsan egy hullámhosszra kerültek, hogy az esküvő is megvolt már.
Na és persze készülj fel azokra a vicces jelenetekre, amelyek a YouTube-on is megállnák a helyüket, de persze, legtöbbször nem lesz nálad kamera, hogy ezeket rögzítsd. Egyik kedvencem, amikor Zorró felfedezte, hogy a kanapéról többféle módon le tud jönni, és prezentált egy olyan vicces fenéken lecsúszást, hogy dőltem a nevetéstől. A minap legyet fogott: a légy túlélte, én viszont majdnem belehaltam a röhögésbe. De előfordult, hogy nagyban dolgoztam, amikor a kutya berohant a szobába, az arcomba lehelt, bedurrantott egy istentelen büdöset a szobába, majd kirohant. Így élünk mi, de cseppet se bánom, mert a sok nevetés és a rengeteg szeretet is a mindennapok része. És ezek is olyan dolgok, amelyekre nem tudsz felkészülni, viszont minden nap élvezheted őket a kiskutyád mellett.
Fotó: Georgijevic / Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Kutyameleg: Így vigyázz nyáron négylábú társad egészségére!
- Biztos vagy benne, hogy a kutyád érti, amit mondasz? A kutatók szerint igazad van!
- A kutyád gyakran rád teszi a mancsát? Nem biztos, hogy cukiságból csinálja
