Nem emberkísérletből, hanem egészségem védelmében vállaltam, hogy megállok napi egy kávé fogyasztásánál. Én, aki ötöt-hatot is megittam egy nap. Nem mondom, hogy könnyű volt, de azt hiszem, sikerült a váltás. Íme, az első hónap tanulságai.
Mindenkinek megvan a maga titkos – vagy nem is annyira titkos – szenvedélye, és nekem az egyik a kávé. Imádom már az illatát is, és azt, hogy az ízesítéstől függően teljesen más a reggeli eszpresszóm, mint a délutáni zabtejes lattém. Szóval nemcsak megunni nem tudom, de nehezen is tudok neki ellenállni, na meg az alacsony vérnyomásomra is rá lehet fogni, hogy jöhet még egy bögrével. És mindezekből adódóan nem szépítem a realitást: évekig brutál sok kávét ittam, napi 4-5, vagy több is simán lecsúszott. Aztán persze, pörögtem, idegeskedtem, éjfélkor ébredtem fel igazán… de nem éreztem, hogy ez olyan rossz lenne nekem, sőt, éltem, mint Marci Hevesen. Aztán egy tapasztalt kórházi nővérrel beszélgetve ért a megvilágosodás, hogy imádott kávém bizony, rendesen odacsap a hormonoknak és oroszlánrésze lehet abban, hogy a rendszer összezavarodott. Azt a tanácsot kaptam, hogy próbáljak napi egy koffeines italnál maradni. De hogy ne pusztuljak bele én, aki a többszörösével bírom működésre magam? Szeptember végén vágtam bele a nagy kihívásba, és azt hiszem, egy hónap elteltével bátran állíthatom: megcsináltam. De a dolog nem volt sétagalopp.
Napjaim kávé nélkül: minden kezdet nehéz… nagyon nehéz
Már a nővérrel való beszélgetés után eldöntöttem: változtatok. Nem holnap, nem hétfőtől, és nem fokozatosan haladva, hanem most azonnal. És ehhez tudtam, hogy nem a lemondás segítségével vezet majd az utam, hanem a helyettesítés fog segíteni. Szerencsére még aznap találtam egy isteni finom, bio koffeinmentes (instant) kávét, ami ízre teljesen ugyanolyan, mintha egy rendeset innék. Amikor megkóstoltam, őszinte boldogság öntött el. Hirtelen úgy éreztem, az egész sétagalopp lesz, a különbséget észre sem fogom venni.
Persze, ahogy Móricka elképzeli (ahogy nálunk mondják)… mert jött az első nap, a dél körüli fejfájás, majd a délután kettő és három közt rám törő álomkór. Nem arról volt szó, hogy kicsit elpilledtem a gép mellett, hanem arról, hogy konkrétan alvajárónak éreztem magam. De nem adtam fel: ittam egy koffeinmentes kávét, és biztattam magam, hogy jó lesz ez… csak időt kell adnom a dolgoknak. Ez tartott nagyjából egy hétig, tíz napig, de belül tudtam, hogy egy kicsivel minden nap könnyebb. Csak olyan kicsi volt a közérzetem elmozdulása pozitív irányba, hogy eleinte ezért nem tűnt fel. Aztán a második hét végén valami átbillent. Mintha a testem megértette volna, hogy nem sanyargatom, hanem ez a „new normal”: ezt kell megszokni és majd megszeretni.
Mi változott?
A legfontosabb, hogy egy hónap elteltével úgy érzem, több energiám van. Jobban alszom, sőt, vannak napok, hogy este 10-kor már leragad a szemem. Reggel pedig magamtól ébredek 7 óra után, míg korábban voltak napok, amikor 8-kor sem biztos, hogy ki bírtam nyitni a szemem. Ez ad egy frissebb, jobb kedvű rutint a reggeleknek, de még mindig messze vagyok azért a mesékben látható boldog Disney-hercegnős ébredéstől.
A másik, amit megfigyeltem, hogy bizony, a külsőm is változott. Fehérebbek a fogaim, ami egyértelműen betudható a kevesebb kávénak. És szebb a bőröm is, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a kevesebb koffeinbevitellel helyre billent a bőröm kollagénszintézise.
Kávéfanatikusok, figyelem: ez történik a testünkkel, ha elhagyjuk a koffeint
Na és ami szintén nem mellékes: fogytam. Szerintem kb. két kilót. Ez egy hozzáértő ismerősöm szerint azért lehet, mert a kávé hat a kortizolszintre, amivel összefügg a több nassolás. De mivel kevesebb a kávé, kevesebb a nasi is (vagy csak egyszerűen kevesebbszer ejtem útba a konyhát).
Azt nem monom, hogy mindig ellen tudok állni a kísértésnek. A vivo rendezvényén például lecsúszott még egy kávé, és október közepén Toszkánában járva sem bírtam ki minden nap egyetlen kávéval. Hazafelé a benzinkutas megállásaink során például két presszókávét is felhajtottam, utána meg persze szentségeltem, mert hiába vártam a saját ágyunk kényelmét és egy jó alvást, nem bírtam elaludni. Elszoktam volna a kávétól? Mondjuk ez így túlzás, és még mindig nem jelenteném ki száz százalékosan, hogy természetes a napi egy. De ha így folytatom kitartásban és koffeinmentes kávéval, lehet, hogy hamarosan már az lesz.
Nyitókép: Dougal Waters/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Úgy döntöttél, hogy búcsút mondasz a kávénak? Ne lepődj meg, ha a következő 7 tünetet tapasztalod!
- Búcsú a napindító kávétól – a koffeinmentes reggeli rutin titka
- Ekkor idd az utolsó csésze kávédat napközben, ha este nem akarsz álmatlanul forgolódni
