Minden szülőt megvisel, ha tinédzser gyermeke az otthontól távol kezdi meg a tanévet.
Bár szülőként az elengedést már a gyermekünk bölcsődés, óvodás korától fogva gyakoroljuk, az intenzitása akkor fog csúcsokat dönteni, amikor egy másik városba vagy esetleg országba költözik a tanév kezdetéével.
A gyerek születésével minden megváltozik
Azzal sokan vitatkoznak, hogy az élet értelme a szülővé válással teljesedik ki igazán, hiszen számtalan példa igazolja, hogy gyermek nélkül is lehet tartalmas és boldog életet élni. Az viszont már vitathatatlan, hogy egy gyermek születésével teljesen megváltozik az életünk. Minden, ami addig fontos volt átértékelőik, és a gyermek kerül a mindennapjaink középpontjába. Ennek következtében számos dologról hajlandóak vagyunk lemondani, és simán elengedni olyan dolgokat, amelyek korábban meghatározták az életünket.
Az elengedést elég korán elkezdjük szülőként gyakorolni, hiszen a bölcsődei, óvodai beszoktatás is egyfajta fizikai elválás, amely stresszhelyzet lehet mind a gyerek, mind a szülő számára. Tapasztalatok alapján az elengedést mindig a szülők élik meg rosszabbul. Emlékszem, amikor oviba szoktattam a fiam, nem annak örültem, hogy mennyire könnyen vette az akadályokat, hanem azon keseregtem, hogy milyen simán elengedett.
Nem könnyű az elengedés
A helyzet azonban akkor jelent fokozottabb érzelmi terhelést, amikor másik városban vagy országban kezdi meg a tanévet a gyermekünk. Már maga az iskolakezdés is sok családban okoz feszültséget, de a földrajzi távolság erre még akkor is rátesz pár lapáttal, ha egyébként nem feltétlenül ideális a kamasz gyermek- szülő viszony.
Talán túlzás nélkül állítható, hogy nincs olyan szülő, aki ne hallotta volna még gyermekétől az „alig várom, hogy elköltözzek itthonról!” mondatot. De ez többnyire az aktuális pillanatnak, helyzetnek szól, így nincs igazán értelme mellre szívni. A másik városban vagy országban történő iskolakezdés azonban másik élethelyzet, amire mindkét félnek fel kell készülnie.
Szabadság ꓿ boldogság?
A gyermek szempontjából minden ideálisnak ígérkezik, hiszen megszűnik a szülői kontroll, és „végre” azt érezheti, hogy szabad ember, aki a maga ura. Az, hogy ez olyan hátrányokkal is jár, hogy nem lesz, aki elkészítse a reggelit, tízórait, ebédet, vagy éppen nem lesz tiszta a kedvenc farmer, csak később fog benne tudatosulni. Persze tudja, hogy nehezebb lesz a szülő nélkül boldogulni, de bizonyos esetekben még jót is tesz a komfortzónán kívüli mozgolódás. De mit tehet a szülő, aki élete értelmének tekinti a gyerekét, és a munkája mellett az ő boldogulását tekinti a legfontosabb feladatnak a mindennapok során?
Természetesen szülőként pontosan tudjuk, hogy előbb vagy utóbb, de eljön az elengedés pillanata, hiszen ez az élet rendje. Mi magunk is leváltunk a szüleinkről, és nem is érettük akkor, hogy miért okoz ez számukra nehézséget. Hiszen ahogy a mi időnkben, úgy most is teljesen normális, hogy a kamaszok kirepülnek otthonról, a saját korosztályukkal érzik jól magukat, és már nem a szüleikkel osztják meg a legféltettebb titkaikat.
Készüljünk fel az elválásra!
Pusztán attól, hogy pár hét múlva a szemünk fénye elköltözik otthonról, nem kell az utolsó időszakban rátelepedni. De az viszont fontos, hogy legyenek közös, tartalmas családi programok, amikor, ha a helyzet úgy hozza az elválással kapcsolatos érzésekről is lehet beszélni. Mert attól, hogy egy gyerek nem akar folyamatosan lelkizni, még lehetnek számára is nehezebb pillanatok. Ha nem traktáljuk folyamatosan, hanem hagyjuk, hogy a maga tempójában nyíljon meg, azzal sokkal többet érünk el.
Az is fontos, hogy még az elutazás előtt legyen egy közös terv arra vonatkozóan, hogy mikor lesz a következő találkozás. Nem biztos, hogy jó ötlet meglepetésként „véletlenül” arra járni, és meglesni, hogy boldogul szemünk fénye nélkülünk. Az elengedés egyfajta bizalmi kapcsolat is, hiszen attól, hogy mostantól nem leszünk a gyermekünkkel egy fedél alatt, az önmagában nem ok arra, hogy kevésbé bízzunk meg benne.
Sokat segít egy közös nyaralás, amikor gondtalanul lehet együtt a család. S bár a centi vágásának is sokan látják értelmét, mert minden nappal közelebb hozza a viszontlátást, érdemes inkább új hobbit vagy sportot találni a szülőnek a felszabadult idő „kitöltésére”. Pszichológus barátnőm szerint, nincsen kőbe vésett tipp, amely segíthet egy szülőnek könnyebbé tenni az elengedést. Hiszen, minden család és gyereknevelési módszer más, és ha az első 15-20 évben minden tőlünk telhetőt megtettünk, akkor ebben a korban már sok feladatunk úgysem lehet. Csupán az elengedést kell megtanulni, ami csak az elején tűnik úgy, hogy lehetetlen, mert később megértjük, hogy a földrajzi távolság az érzelmeket és a kötődést nem befolyásolja.
Nyitókép: Thomas Barwick/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 10 kérdés, amit tegyél fel a gyermekednek, hogy jobb szülővé válhass
- A generációk közötti történetmesélés gyógyít: 10 kérdés, amit tegyél fel a nagyszüleidnek, amíg lehet
- Tanítsd öngondoskodásra a gyereket, hogy kiegyensúlyozott felnőtt válhasson belőle
