Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy nagy szükség van a fenntarthatósági törekvésekre. De vajon életképes alternatívaként tekinthetünk a komposztálható szépségipari termékekre, vagy ez a gondolat túl szép ahhoz, hogy igaz legyen?
A Földön számos olyan ország létezik, amelynek már az is kevés lenne, ha holnaptól egyetlen köbméternyi károsanyag sem keletkezne. Egyes országokat a szárazság, valamint a hőhullámokkal járó tűzvész fenyeget – ami össze sem hasonlítható azzal az aszállyal, ami az elmúlt napokban, hetekben Magyarországot sújtotta –, míg máshol a heves esőzések és áradások okoznak problémát. Hosszasan sorolhatnánk, milyen következményei voltak, vannak, lesznek a klímakatasztrófának, de akit az elmúlt évek történései nem győztek meg a valós problémákról, valószínűleg semmi sem fog. Nem véletlen, hogy egyre több szektorban, így a szépségiparban is keresik azokat a környezettudatosabb megoldásokat, amelyekkel minimalizálható az ökológia lábnyomunk.
A szépségipar esetében az egyik sarkalatos kérdés a műanyag, ezért sok vállalat újrahasznosított vagy óceáni hulladékból készített műanyag csomagolást kezdett használni. De a szomorú igazság az, hogy a műanyagot csak kétszer-háromszor lehet újrahasznosítani, mielőtt a minősége annyira megromlik, hogy újra szemétté válik. Szerencsére egyre többen érzékelik, hogy ennél zöldebb alternatívára van szükség: vannak olyan szépségápolási márkák, akik inkább arra fordítják erőforrásaikat, hogy komposztálható anyagokra, például hínárra, a fapépre vagy a kukoricára cseréljék a műanyag csomagolást.
Biológiailag lebomló vs. komposztálható anyagok
A márkák és gyártók – köztük a Plus, az On Repeat, a United and Free, az Ethique és az April is használ komposztálható anyagokat, valamint a brit Haeckels a legújabb, aki csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Utóbbi nemrég jelentette be, hogy legújabb termékcsaládját teljes egészében a Vivomerbe csomagolják. Ez egy természetes, vegán alapanyag, amely mikrobák segítségével készül. Tapintása műanyag érzetét kelti és kinézete is hasonlít rá, de zöldhulladék keletkezik belőle.
A „komposztálható” és a „biológiailag lebomló” csomagolást sokan összekeverik, ezért fontos tisztázni a kettő közötti különbséget. A biológiailag lebomló anyagok természetes környezetben lebomlanak, de nincs időkorlát arra vonatkozóan, hogy ez mennyi ideig tarthat. Míg ahhoz, hogy valami megkapja a „komposztálható” jelzőt a lebomlási időt illetően szigorú feltételeknek kell megfelelnie. Lényegében minden komposztálható anyag biológiailag lebomló, de nem minden biológiailag lebomló anyag komposztálható.
Túl szép, hogy igaz legyen?
A Repeat szerint utántöltő tasakjaik 34 hét, az April csomagolásai pedig körülbelül 26-27 hét alatt bomlanak le a komposztban. A Haeckels Vivomer csomagolását is tesztelték: 48 hét alatt zajlik le a folyamat. Azonban – mint minden fenntarthatósághoz kapcsolódó ígéretet, úgy – a márkák komposztálhatóságára vonatkozó állításait is óvatosan kell kezelni. Egyes termékek feldolgozhatók otthon egy komposzthalomban (ezt olyan tanúsítványok jelzik, mint az OK compost HOME ). Míg más termékeket ipari komposztáló létesítménybe kell küldeni, mert nagyon magas hőmérséklet, magas pára- és oxigéntartalom keveréke szükséges a lebomláshoz. A probléma az, hogy nincs elég ipari komposztáló létesítmény a komposztálható csomagolások nagymértékű feldolgozásához.
Tehát egy márka kijelentheti, hogy az alapanyagok technikailag komposztálhatók, de azt nem garantálhatja, hogy valóban megtörténik majd ez a folyamat.
„Érthető, hogy a márkák és a tervezők megragadták a lehetőséget, hogy komposztálható anyagokat használjanak a termékeikhez” – mondja Sian Sutherland, az A Plastic Planet társalapítója. „A tervezési folyamat elején azonban fel kell tenni egy nagyon egyszerű kérdést: segít-e abban, hogy szerves hulladék kerüljön a komposztáló rendszerünkbe? Ha a válasz nem, akkor valószínűleg helytelen felhasználásról van szó.” Sutherland ezzel arra utal, hogy nem mindegy, milyen terméket tartalmaz a komposztálható csomagolás. Testápolót például nem szerencsés választani, mert a lebomlás során nem keletkeznek olyan tápanyagok, amelyek a talaj számára fontosak. Valamint arra is felhívja a márkák figyelmét, hogy érdemes felmérést végezni, valóban megéri-e erre az alternatívára váltani. A parfümök esetében például szerencsésebb az üveg, hiszen ezt a vásárlók szívesebben használják utántöltésre.
Egy kis szkepticizmus sosem árt
Dr. Imogen Napper tengervédő komposztálható és biológiailag lebomló tárolókat tesztelt, és megállapította, hogy míg az általa tesztelt komposztálható szatyor három hónapos tengeri környezetben 3 hónap alatt teljesen eltűnt, a talajból 27 hónappal az eltemetés után is épp állapotban ásta ki. Ez a példa is jól tükrözi, hogy jól jön egy adag szkepticizmus, ha nem szeretnénk, hogy a „komposztálható” kifejezés olyan divatszóvá váljon, amivel minden márka dobálózik, miközben csak néhány tartja be a hozzá fűzött reményeket. Azaz a greenwashing eszköze legyen.
Forrás: Dazed
Nyitókép: Carol Yepes/Getty Images