Valóban létezik a középső gyerek-szindróma? Ha igen, hogyan fordítsd az előnyödre?

Elhanyagoltak, figyeleméhesek és féltékenyek a testvéreikre - csupán néhány jellemző, amit a mai napig gyakran ráaggatnak a középső gyerekekre. A születési sorrend azonban nem ennyire egyértelműen határozza meg egy ember személyiségét.

Aligha akad olyan, aki ne hallott volna a középső gyerek-szindrómáról: a középsők azok, akik úgy látják, az idősebb és a fiatalabb testvérük között jóval kevesebb figyelemben és gondoskodásban van részük. Ők azok, akik mellőzve és elhanyagolva elhanyagolva érzik magukat. De vajon tényleg van létjogosultsága ennek a fogalomnak?

Áruld el hányadik testvérként születtél, megmondom ki vagy!

A kérdéssel először Alfred Adler pszichoterapeuta foglalkozott az 1960-as években. A szakember a születési sorrend és a személyiségjegyek összefüggéseit vizsgálta különböző struktúrájú családokban: többek között az ikrek, az egykék, illetve a legidősebb, a középső és a legfiatalabb gyermekek helyzetét vette górcső alá. Az elméletének számtalan pontja mind a mai napig a köztudatban él – például az alábbiak is:

  • Az elsőszülött gyermekeket általában felelősségteljesnek, megbízhatónak, óvatosnak, problémamegoldónak és vezető típusnak tartják. Úgy tartják, hogy ők kapják a legtöbb figyelmet a szülőktől, ám éppen ezért magas elvárásokat támasztanak feléjük. Elvárják tőlük, hogy példát mutassanak és érezzék is a felelősséget ezzel kapcsolatban.
  • A középső testvéreket főként kisebbségi komplexusokkal küzdő személyekként írták le, akikkel kevésbé törődnek az idősebb és a fiatalabb testvérek miatt. Alfred Adler szerint ez nemcsak az önbecslésükre és a magabiztosságukra hat ki, hanem megnehezítheti számukra azt is, hogy megtalálják a helyüket vagy a szerepüket a világban. Ha egy családban több, mint három gyerek van, a legnagyobbat és a legkisebbet leszámítva mindenki középső testvérnek számít.
  • Adler úgy vélte, a legfiatalabb gyermeknek több olyan tulajdonsága is lehet, ami hűen tükrözi azt, hogy ő „a baba a családban”: elkényeztetett, énközpontú vagy figyeleméhes ezekkel a jelzőkkel írhatók le leginkább.

Bár a 2010-es évek tanulmányai már megcáfolták azt, hogy a születési sorrendnek köze lenne a személyiségjegyek vagy az intelligencia fejlődéshez, ez még nem jelenti azt, hogy a középső gyerekek időnként ne érezhetnék magukon a szindróma „tüneteit”.

Pekic/Getty Images

Íme a középső testvérek öt közismert jellemvonása, ami valójában pozitív hatással is lehet az életükre:

  1. Magukra veszik a békéltető szerepét:
    Általában ők azok, akik szeretnék elkerülni, vagy lezárni a konfliktusokat és hajlandóak tárgyalni. Nincs is más lehetőségük, ugyanis egyszerre kell felvenniük az idősebb és a fiatalabb testvér szerepét is.
  2. Szeretnek versenyezni:
    Az elméletek szerint a középső gyerekek úgy érzik, versenybe kell szállniuk az idősebb testvéreikkel: valamiben le kell győzniük őket, legyen szó akár iskolai osztályzatokról, vagy valamilyen sportról.
  3. Mindent megtesznek a beilleszkedésért:
    Mivel a családban nem érzik igazán a helyüket, így később más körökben (munkahelyen vagy barátok között) is nagyon igyekeznek azért, hogy megtalálják a szerepüket vagy az identitásukat.
  4. Függetlenek és fontos számukra a barátságaik ápolása:
    A középső gyerek-szindróma egyik sarkalatos pontja az is, hogy ezek a testvérek hamar önállósodnak, mivel azt gondolják, magukra maradtak a családban. Emiatt jóval több időt és energiát szánnak a barátságaikra is.
  5. Mindenáron a figyelem középpontjába szeretnének kerülni:
    Amikor azt látják, hogy nem foglalkoznak velük eléggé, bármit megtennének azért, hogy észrevegyék őket. Gyermekként rendetlenekké válnak, később pedig lázadókká.

Középsőből győztes?

Bár a popkultúra máig hajlamos arra, hogy a középső gyerekeket úgy állítsa be, mint akik hatalmas hátránnyal indulnak az életben, a fenti tulajdonságok igazából a javukra is válhatnak. Ők azok, akik felismerik mások szükségleteit és türelmesek is ezek kapcsán. Így rendkívül jó kollégákká és csapatjátékosokká válhatnak, mivel tudják, hogy kell megőrizni a békét. Azt pedig mondanunk sem kell, hogy a korai önállóság és a függetlenség is az előnyükre válhat felnőttkorban.

Forrás: mindbodygreen
Nyitókép: Pekic/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Legnépszerűbb cikkek: